rockgyemantok.hu

CONVOY

A pesti Convoyról már sok jót hallottam... aztán tavaly júliusban láttam az egyik koncertjüket a gödöllõi Trafóban, és engem is meggyõztek. Végre elkészült az interjú, úgyhogy most már semmi akadálya, hogy ti is megismerkedjetek kicsit részletesebben a zenekarral. Kérdéseimre Tóth Bence, basszusgitáros válaszolt.
Elõször is a név eredetére lennék kíváncsi. Van valami története?
A név nem hordoz különösebb jelentéstartalmat, ez csak egy ilyen általános megnevezés. Csak úgy beugrott és tetszett mindenkinek. Nem akartunk olyan nevet választani, ami túl konkrét lenne és ezáltal valamilyen szinten kategorizálná a zenekart vagy a stílusunkat. Igaz, a Convoynak van egy kis stoner kicsengése is, hogy miért azt nem tudom, de had adjak egy pár példát: Ott van a Spirit Caravan, vagy a Fu Manchu a "King of the road", "Hell on wheels" stb. számcímeivel, vagy a "Caravan beyond redemption" album a Cathedraltól. Talán innen is jöhetett az ihlet a névválasztáshoz. Végül is ezek a zenekarok állnak hozzánk a legközelebb.
Egyáltalán hogy jutott eszetekbe, hogy ezt az elég mostoha sorsú zenét mûveljétek. Ezt azért kérdezem, mert az emberek nagy része sajnos úgy alapít zenekart, hogy az a lényeg, hogy elõször a lehetõ legkönnyebben eljátszható számokat tudják elõadni, aztán majd lesz valami...
Természetesen azt a fajta zenét játsszuk, amit szeretünk, és amelyik a legközelebb áll hozzánk. Tulajdonképpen nem filózunk azon sokat, hogy az ötleteket mennyire tudjuk a gyakorlatban elõadni. Az az elsõdleges, hogy nekünk tetsszenek. Már az elsõ demónkon voltak elég nyakatekert témák, akkor éppen olyan ötletek merültek fel. Mostanában meg inkább a fogós egyszerûbb dolgok jönnek elõ. Amikor elkezdtük a zenélést, nem volt semmilyen koncepció, hogy mit, hogyan csináljunk. Jöttek az ötletek, és némi módosítás után már meg is voltak a számok.
Hogy jellemeznéd a zenéteket azoknak, akik még sohasem hallották a Convoyt?
Az attól függ, hogy kinek kell jellemeznem. Ha pl. egy laikus kérdezi, akkor azt mondom, hogy rock, de ha egy - a mûfajban jártasabb - embernek kell leírnom, akkor már merészelek olyan kifejezésekkel is dobálózni, hogy doom-rock, esetleg érzelemmel teli és egyben súlyos rock, ahogy ezt már egyes kritikák is igazolták. A hangsúly leginkább az érzelmeken van. Kifejezetten emocionálisnak tartom a zenénket.
Nem túl gyakran koncerteztek. Ennek mi az oka?
Szerintem azért általában megtesszük a kötelességünket, ami a fellépéseket illeti. Ritkán van az, hogy valamilyen ok miatt lemondunk koncerteket és általában minden ajánlatra igent mondunk, függetlenül a távolságtól, kluboktól. Igaz vannak üresjáratok a zenekar életében az egyes tagok hosszú távú elfoglaltságai miatt, de a nagyobb gond talán az, hogy a koncertek szervezésére (hirdetés, plakátozás, stb.) kevesebb hangsúlyt fektetünk. Nem törjük magunkat eléggé azon, hogy jobb helyeken játsszunk, nagyobb közönség elõtt, esetleg ismertebb zenekarokkal. De ezen mindenféleképpen változtatni fogunk.
Ha már a buliknál tartunk: a közönségnek általában milyenek a reakciói? Egyáltalán mekkora az érdeklõdés egy-egy Convoy koncerten?
Vannak már bevált helyek, ahova szívesen megyünk vissza, mert a közönség ismer minket és általában lelkesek. Ezek a helyek kivétel nélkül mind vidéken vannak, sajnos Pesten minimális az emberek érdeklõdése az ilyen jellegû zenék iránt. A zenénk stílusából adódóan a közönség nem feltétlenül tombol, inkább csendesen figyel. Jó nézni az elgondolkodó arcokat a színpadról.
Hogy épül fel mûsorotok? Milyen arányban játszotok feldolgozásokat ill. saját szerzeményeket?
Eddig egyetlen koncerten nem játszottunk feldolgozásokat. Általában 10 számból 4 feldolgozás mindig benne van a programban. Ezeket fontosnak tartjuk egyrészt, mert szívesen játsszunk kedvenceinktõl, másrészt meg természetesen a közönség is pozitívan fogadja ezeket, attól függetlenül, hogy sokan azt hiszik, hogy azok is saját számok, mivel általában kevésbé népszerû zenekarok számait vesszük elõ.
A Good Old Melodies mindenhol jó kritikát kapott. Milyenek voltak a visszajelzések a közönség részérõl?
Aki hallgatta mind jót mondott, csak kicsit az ferdíthet a dolgon, hogy általában haverok, ismerõsök mondták el véleményüket, ami szép és jó, de ahhoz hogy megfelelõ képet kapjunk a fogadtatásról, szükségünk lenne néhány elfogultság nélküli, teljesen objektív kritikára. De persze a pozitív visszajelzések mindig lelkesítenek, fõleg ha messzirõl jönnek.
Az internetrõl letölthetõ 3 új számotok. Hol és mikor vettétek fel? Másfajta terjesztése is lesz a demónak?
A három számot tavaly nyár végén rögzítettük a Bikini stúdióban. Mi inkább promónak hívjuk, mint demónak, habár fogalmam sincs, hogy mi a különbség. Ezt a felvételt hazai kiadóknak szántuk, hátha úgy gondolják, hogy felkarolnak, minket. Azóta kiderült, hogy nem gondolják úgy, úgyhogy most külföldi kiadókkal próbálkozunk. A "Pure" címû számunk szerepel egy válogatás CD-n, mely a doom-stoner zenékkel foglalkozó Psychedelyc Fanzine legutóbbi számához csatoltan terjed világszerte és 600 példányban már el is fogyott, illetve ez alapján már voltak külföldi vonatkozású érdeklõdések is a zenekar iránt.
A közeljövõben esetleg várható album tõletek? Ha igen, mire számíthatunk az új számokat illetõen?
Ha nem jön össze külföldi kiadó, akkor kicsit több idõt igényel majd a megjelenés, mert spórolni kell, és saját pénzbõl finanszírozni a felvételt és az egyéb költségeket, de legkésõbb jövõ nyárra már szeretnénk valami komolyabbat letenni az asztalra, Számok már vannak bõven, fõleg a már elõzõekben leírt, fogósabb, dallamosabb, megkockáztatom "slágeresebb" vonalon. Már a 3 számos promó CD is nagyon elõre mutató és véleményem szerint sokkal jobb a Good old Melodies-nál. Lesznek feelinges érzelgõs fülbemászó dalok, súlyos riffelõs szerzemények, akusztikus - helyenként világzenei hatásokkal ötvözött - nóták, rock & roll-os megnyilvánulások, stoneres jellegzetességek. Mi is nagyon várjuk már :-)
A Convoyt hobbizenekarnak kell tekinteni vagy annál komolyabban gondoljátok a zenélést?
Ez egy komoly hobbi :-). Ezen a szinten valahol a hobbi és a komolyság közé tehetõ. Természetesen jelen helyzetünkben nem engedhetjük meg magunknak a teljes odaadást, mivel egyéb dolgainkat nem adhatjuk fel. De a lelkesedés ott van mindenkiben. Egyfajta laza lelkesedés, tehát nem görcsölünk nagyon, de mindenki felelõsségteljes munkával adózik a közös eredmény érdekében. A lényeg az, hogy mindezt saját lelkesedésbõl tesszük és nem valamilyen külsõ nyomás, vagy kényszer hatására.
Jön a nyár, a fesztiválok... Láthatóak lesztek valahol?
Volt egy szigetes próbálkozásunk a Bahia kiadón keresztül, de nem lett belõle semmi. Egyéb fesztiválok ügyében meg nem törtük magunkat túlságosan. De tanultunk az esetbõl és az õszi koncertszervezésnek már most nekiláttunk.
A nemrég készült Mood interjúmban megkérdeztem Koloséktól, hogy szerintük Magyarországon lehet-e beszélni egy kisebb fajta doom mozgalomról. Ti hogy látjátok?
Igaz hogy a két kezemen össze tudom számolni ennek a mozgalomnak a tagjait, de szerintem igenis van egy ilyen jellegû megmozdulás. Én leginkább a fiatalabb zenekarokat sorolnám ide, a következõ generációt. Ha egy kicsit kitágítjuk a doom fogalmát, és beleveszünk más hasonló mentalitású irányzatokat, úgy mint stoner, esetleg grunge, tehát az én értelmezésemben az õszinte rockzenét képviselõ irányzatokat, akkor beszélhetünk errõl a mozgalomról. Igenis vannak zenekarok, akik kizárólag önerõbõl tartják fent ezt a kicsiny, de nagyon lelkes tábort, és egyben fontosnak tartják az összetartást. Ennek gyakorlati megnyilvánulásai leginkább a közös koncertek, mini turnék, fesztiválok, olyanok mint a Mood által szervezett és nagyon jól eltalált Doomanoid fesztivál volt a Trafóban.
Olvastok fanzineket ill. egyéb non-profit jellegû magazinokat, mint például mi vagyunk? Ha igen, mi a véleményetek róluk? (Ezt minden olyan zenekartól megkérdezzük, akik elõször szerepelnek az újságunkban.)
Fontosnak tartjuk a fanzineket, fõleg az olyan stílusok életben tartása miatt, amik egyébként nem nagyon kapnak teret a nagyobb magazinokban. Nagyon sok lehetõséget biztosítanak kezdõ zenekaroknak. Számomra az a szimpatikus az ilyen non profit dolgokban, hogy teljes mértékben a zenével, kultúrával foglalkoznak, és mindezt pusztán lelkesedésbõl teszik. Mi is nagyon sokat köszönhetünk fanzineknek, fõleg a már említett Psychedelyc újságnak, de ide sorolnám a nem kereskedelmi rádiókat is, akik sokban segíttetek nekünk az évek során.

Kontakt: Tóth Bence: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Greff András: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Héda