rockgyemantok.hu

Azt találtam ki erre az interjúra, hogy szavakat mondok ABC sorrendben a zenekarnak, hogy mondják el, mi jut róluk eszükbe. Aztán az elsõ kérdésnél rájöttem, hogy rossz ötlet volt. Úgyhogy le is raktam a jegyzeteimet, és egy órán keresztül beszélgettünk a zenekarral. És egyáltalán nem bántam, hogy így "megvezettek": fantasztikus élmény volt!
Kezdjük az elején: A, mint alakulás.
Gyula: Végül is vissza lehetne vezetni gyerekkori zenekarokra, nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Egyet megemlíthetünk, az a Hetes Körzet zenekar. Én nem voltam benne, de Basa, Nap és Robogó itt játszottak, ez egy grunge zenekar volt...
Nap: ...aztán meghalt a gitárosunk, és egy darabig úgy volt, hogy nem zenélünk tovább. Aztán elmentünk Gyulával utcazenélni, és ott íródtak versek és dalok. És mivel belül is zenészek vagyunk, nem tudtuk abbahagyni és így alakult az Eleven Hold.
Gyula: A Hetes Körzetet persze nem lehetett folytatni, mert a gitáros srác nélkül nem lehetett azokat a dalokat egyrészt technikailag sem eljátszani, mert õ annyira jó volt, másrészt pedig egész más jellegû dalokat írtunk mi ketten Nappal. Ezért más emberekkel, más néven azt kezdtük el játszani, ami abban a helyzetben ezekbõl az emberekbõl jött.
Nap: Aztán Gyula megismerte Zsófit egy koncerten, és volt egy Országos Dalostalálkozó Gödöllõn, ahol mi is indultunk, és ott õ már velünk hegedült, és másodikok lettünk, és hát ott fedezett fel minket a mostani kiadónk igazgatónõje is.
Gyula: Most itt tartunk, megjelent a lemez, és ugyanúgy koncertezünk, mint eddig.
Igaz, hogy elõször "Majdnem"-nek hívták a zenekart?
Gyula: Igaz, az a Dalostalálkozón volt, mert megjött a jelentkezési lap, és be kellett írni egy nevet. Ugye Hetes Körzet nem lehettünk...
Nap: Nem vagyunk Hetes Körzet, csak "majdnem".
Gyula: De hát ez a nevébõl is kitûnik, hogy ez csak egy majdnem-zenekar volt. Aztán rájöttünk, hogy ezt nem lehet abbahagyni, mi zenélni akarunk, de egy teljes zenekarral, annak viszont nem lehet az a neve, hogy Majdnem, mert az olyan hiányt keltõ. Aztán kitaláltuk ezt a nevet, hogy Eleven Hold. De ebbe most ne menjünk bele, hogy miért.
Pedig én szerettem volna...
Nap: Hú, szóval nekem az a legfontosabb ebben a dologban - mivel én írom a dalszövegeket -, hogy mondjak valamit. Valami olyat, ami õszintén én vagyok. Nekem pedig az az élet lényege, hogy megtaláljam az értelmét. Rengeteget kutattam, olvastam, hogy hátha valaki tudja, és akkor mondja el nekem. Így jutottam el az alkimistákig, és ott találtam meg az arany közepet, ami nem megy el semmilyen vallásba, se nem túl materialista, se nem túl szellemi, hanem valahol középen van, és minden helyet kap benne. És az élet értelme az az ember, aki már mindent tud, és arannyá változott, és tökéletes. Számomra ez az Eleven Hold: egy jelkép, ami ember, mert hold, de a nap fényét tükrözi.
Gyula: Én egyébként kifejezetten utálom ezt a kérdést, és kikerülném, ha lehetne.
Zsófi: Ugyanakkor viszont ebben a kérdésben van benne. hogy mik vagyunk.
Nap: Szerintem pedig amikor interjút adunk, az lenne a legjobb, ha csak errõl beszélhetnénk, mert ez egy portrét adna rólunk, ebben benne lenne mindaz, amit mi el szeretnénk mondani az embereknek.
Zsófi: Az lenne a legjobb, ha mindig érezhetnénk, hogy valóban érdekeljük azt, aki kérdez minket, és ha önmagunkat adhatnánk egy interjúban, de ezt nagyon nehéz megvalósítani.
Nap: De félre ne érts, nekünk nem az emberekkel van bajunk, akik ezt csinálják, csak ezzel a helyzettel, és tudjuk, hogy ezt lehetne másképp csinálni, mert irányíthatnánk mi a beszélgetést, de még nem tudjuk pontosan, hogy ezt hogy kell. (Nálam sikerült, szerencsére...)
Gyula: Másrészt viszont ott vannak a koncertek, hogy zenélhetünk, és én ezt akartam gyerekkorom óta, és nem is tudok mást elképzelni, ami miatt érdemes felkelni reggel.
Nap: Ha ahhoz, hogy koncertezhessünk, hogy azt a dalt írhassuk meg és játszhassuk el, amit akarunk, ahhoz szükségesek a promóciós dolgok is, akkor megcsináljuk azt is és kész. Hiszen így eljuthatunk másokhoz is, mert most is pl. Kecskemétrõl jött egy szerelmespár és odajöttek hozzám, hogy nagyon örülnek, hogy velem találkozhatnak. És az a jó benne, hogy nem azért, mert "sztár" lennék vagy ilyesmi, hanem mert olyan valamit találtak meg a szövegeimben, ahogy õk is gondolkodnak, és azért jöttek el, hogy megtudják, hogy tényleg olyan vagyok-e, mint a szövegeim, mert õk vadásznak azokra az emberekre, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak. És az a fontos, hogy ezt el tudjuk érni a lemezünkkel, hogy az emberek lelkéhez szóljunk.
Basa: Sajnos ez azért nem egyszerû, mert a legtöbb fiatal, ha fáradtan hazamegy a munkából, nem arra vágyik, hogy elgondolkodhasson dalszövegeken, hanem hogy kikapcsolódhasson a zenével. De hálistennek van olyan réteg, akinek ez nem elég, akinek olyan szövegek kellenek, mint amiket a Nap ír. De mindig õk lesznek kevesebben.
Nap: Ez az egész Eleven Hold arról szól, hogy azok az emberek, akik változtatni akarnak magukon, azok megkapják a helyes kérdést. És hiszünk abban, hogy kortól függetlenül egyszer mindenki eljut ide, amikor feltesszük a kérdést, és meg is akarjuk találni a választ, hogy merre menjünk, mert ez az út nem jó.
Én úgy vagyok a zenétekkel, hogy (akár nyáron egy strandon is) ki tudom zárni vele a külvilágot, megnyugtat, ugyanakkor, ha rossz kedvem van, akkor feldob, a szövegek pedig helyenként olyan kilátástalannak tûnnek, valahol mégis bennük van a megoldás, illetve a pozitív hozzáállás.
Nap: Én úgy írtam ezeket a szövegeket, hogy ez volt a valóság.Kicsit kibillentem a tengelyembõl, és úgy látszik, ezt neked pl. sikerült átadni, ha ez téged így érintett. Ez olyan, mint az öreg jógi, akitõl megkérdezik, hogy hol kell meditálni, és õ azt feleli, hogy a piactéren, mert ha ott sikerül, akkor mindenhol fog. És ez jó, hogy ha vannak olyan emberek, akik ezt fogják, az se baj, ha csak 10 év múlva. És ebben az alkimista dologban is az van, hogy nem megyünk el fanatizmusba, olyan hitbe, ami elveszi a józan eszünket, hanem tudni akarjuk, hogy mi a valóság, és ez a tudás a cél. De persze ezt nem szabad senkire ráerõszakolni, mert a saját útja mindenkinek a maga dolga, saját maga dönt róla. Mi ilyenek vagyunk, ez nekünk így jó, mi ezt elmondtuk, és mindenki azt kezd vele, amit akar. De ha az ember látja, hogy valami nincs jól, és ha nem akar bedilizni, akkor megkérdezi legalább magától, hogy hogyan tovább.
Iszonyú jó lenne még folytatni a beszélgetést, de nektek mennetek kell a színpadra, úgyhogy végszóként én most nektek teszem fel a kérdést: hogyan tovább?
Nap: Koncertek, koncertek, koncertek.
Basa: Meg szeretnénk egy második lemezt megjelentetni...
Nap: Ami egyébként részünkrõl már teljesen kész, meg van írva, csak nincs feljátszva. Én részemrõl majd egyszer szeretnék tudni úgy énekelni és olyan dalokat írni, mint Freddie Mercury. És egy igazi nagy szimfonikus mûvet is szeretnék írni, Zsófival már el is kezdtük. Ezen kívül verseket is szeretnék kiadni. Az Eleven Hold pedig mindig maradjon Eleven Hold, mert mi megtaláltuk egymást, és ha a felmerülõ problémákat együtt meg tudjuk oldani, akkor ez így is marad.
Basa: És szeretnénk eljutni az ország minden részére, oda is, ahova eddig még nem sikerült.

Néhány fontos tudnivaló a végére:
A zenekar tagjai:
Nap - gitár, ének
Joós Zsófia/Psot - hegedû
Balassa Béla/Basa - basszusgitár
ifj. Bodó Gyula/Dinky - gitár
Pábli Róbert/Robogó - dob
Eddig 1 lemezük jelent meg, amely a zenekar nevét viseli. A két klippes dalon kívül (Az a néhány tegnapi perc és Hiábavaló) még 11 csodálatos dal található rajta (személyes kedvencek a Hetedik ég és az Ennyit tudok hozzászólni). Aki fogékony az igényes, egyéni muzsikára és az elgondolkodtató, lélekre ható dalszövegekre, azoknak kötelezõ!!!

B.Timi