rockgyemantok.hu

Rob: Ne fossál, mikor a Motörheaddel csinálsz interjút...
Hathor: Majd beveszek egy marék széntablettát. Fenét fosok, a Motörhead az Motörhead, Maróthy Zoli az Maróthy Zoli, az más ,mert azért más mert színpadon látott kedvenc és most itt volt és az más ugye érted, mit hablatyolok ?

Ez a párbeszéd az interjú után történt, mert Robnak igaza volt, nem hoztam a formámat , mindenki észreveszi, aki elolvassa azt ami jön , szégyenpír borítja el orcámat, izémizé de hát van ilyen, nem?...

Hathor: Mit csinálsz mostanában ?

Maróthy Zoli: Kávézok -

Hathor: Izé, mint zenész úgy értettem-

Maróthy Zoli: Mint zenész - zenélek folyamatosan- ez a munkám, ez az életem és ezzel foglalkozom. Mindenhol zenélek, ahol szükség van arra, hogy zenéljek.

Hathor: És hol van Rád szükség mostanában ?

Maróthy Zoli: A KISS FOREVER -el nagyon sokat dolgozunk mostanában. Nemrég jelent meg a lemezünk, a Fahrenheittel kevesebbet dolgozunk az utóbbi idõben, de az nem jelenti azt, hogy nem vagyunk, de majd leszünk és még különbözõ produkciókban , valamint zeneiskolában tanítok, ez most már öt éve megy és egyre komolyabb lesz a suli , úgyhogy ezek vannak most...

Hathor: Éppen a Fahrenheitrõl akartalak kérdezni, mert szó szerint ezt hallottam, "Hogy a Fahrenheit ? Áh az egy fantomzenekar"

Maróthy Zoli: Tulajdonképpen az

Hathor: Igen ?????

Maróthy Zoli: Hát mert az minden olyan zenekar aki van, de nem játszik az fantomzenekar, namost a Fahrenheit az van, de nem játszik

Hathor: De miért nem játszik ?

Maróthy Zoli: Egyrészt a KISS miatt, mivel a KISS FOREVER-el nagyon beindultak a dolgok és nagyon sokat turnézunk az utóbbi idõben, most már itthon is sokat játszunk, de fõleg külföldön, ezért megbeszéltük azt, , hogy most a FAHRENHEITet egy kicsit háttérben hagyjuk , mert a KISS FOREVER-el most nagyon sok dolgunk van. Ha lemennek majd a KISS FOREVER-el a nagy turnék , utána a FAHRENHEIT-el megint elkezdünk dolgozni. Addig meg egy kicsit pihenõsek vagyunk, meg igazából õsztõl gondolkodunk azon, hogy megint a FAHRENHEIT klubmozgalmat felélénkítsük, csak még kérdés a hely , hogy hol.

Hathor: Nehéz ezt megoldani ?

Maróthy Zoli: Nem lesz nehéz, mert hogyha a lágymányosi közösségi házban megint lehet koncertezni akkor ott lesz a klubunk, ami sajnos nem tõlünk függ, hanem a helytõl, hogy adnak-e engedélyt a koncertekre, vagy nem, amennyiben adnak.... - De jó, süt a nap majdnem .- szóval amennyiben adnak engedélyt akkor viszont nagyon jó, mert akkor megint fogunk tudni ott játszani . és mi azt a helyet nagyon szeretjük. És akkor már az úgymond havi betevõ bulink Budapesten megvan és ez nagyon hiányzik már, mert ez az amit nagyon szerettem csinálni.

Hathor: Iigen. Lehet megkérdezni, hogy merre jártok külföldön a KISS FOREVERrel ?

Maróthy Zoli: A KISS FOREVERrel legtöbbet Németországban játszunk, második helyezett Csehország, azon kívül Jugoszulávia , Szolvénia, Szlovákia és most akarunk még menni Auszria felé, és vannak még különéle országok elõttünk de ezt most még nem szeretném elárulni, majd hogyha megyünk, akkor elmondom.

Hathor: Netán az a lemez amit kicsi korodban a legjobban szerettél az a Kissé volt ?

Maróthy Zoli: Hát énnekem a Kiss volt mindig a kedvenc zenekarom, úgyhogy nekem....

Kutya : vauvau (beleugat mert olyan, mellékesen jó hangosan )

Maróthy Zoli: Hagyjuk szóhoz jutni a kutyát -, szóval a Kiss nekem nagyon jó, mármint a mi Kissünk , methogy én Kiss rajongó vagyok. Mi az , ami jobban esik, mint az hogy az ember a kedvenc zenekarától játszhat számokat ?

Hathor: Végülis szerintem ez nem egyszerûen más zenekartól valójátszás, hanem Te /Ti belebújtok más zenész bõrébe, az õ szerepét játszátok, nem furcsa ez ?

Maróthy Zoli: Dehogyis hát ez....

Rob: (beleugat, mert olyan- de most mineek ??) : Bocs és a szerzõi jogok ?

Maróthy Zoli: Szerzõi jogok azok úgy mûködnek, hogy az, ami autentikusan játszott nóta, tehát nem feldolgozol, nem csinálsz magyar szöveget házilag- bár mi ilyet nem csinálunk- akkor jogdíj kötelezettségük van, ez afféle bejelentési kötelezettség, több kötöttség nincsen. Az amíg egy zenekar egy az egyben játsza le a nótákat nem kell hozzá engedély. A jogdíjakat viszon értelemszerûen akkor is fizetni kell. Abban a pillanatban, ha belenyúlsz egy nótába, átdolgozod, szétszeded, összerakod, akkor már engedélyköteles, mint ahogyan a lemezünkön van kettõ olyan szám - az egyik az " I was made for loving you " amibõl Rozgonyi Péter hangmérnök barátunk csinált egy remixet, a másik meg egy Dominó címû nóta, amit én dolgoztam át, ilyen kicsit latinosabb, kicsit santanmásabb hangvételbe. Ez a kettõ nálunk is ugyanúgy az engedélykérõs kategóriában volt és nagy örömünkre, úgy két héten belül, ahogy kiküldtük a Kissnek , az engedély rekord gyorsan megjött , hogy nyugodtan csináljuk. És ez nagyon jó , mert néha fél éveket kell várni , és akkor mondják azt, hogy bocs , de nem... és pont az I was made , ami egyébként egy Desmond Child nóta, aki ugye nem egy Kiss szerzõ, mert a Bon Jovitól kezdve a Ricky Martinig õ írja a slágereket és egy hét alatt visszajött az engedély, ami külön jó érzés volt, mert ezen tényleg nagyon sokat szoktak szarakodni.

Hathor: Akkor én is kérdeztem volna de Rob beleugatott...

Maróthy Zoli: De azt már elfelejtettem

Hathor: Azt kérdeztem (volna) hogy milyen érzés más bõrébe bújva játszani, mert ez nem lejátszás, hanem eljátszás

Maróthy Zoli: Hát de miért nem lejátszás, mi lejátszuk ?Én is benne vagyok, hát gondolj bele, hogy 13 éves korom óta szeretem ezt a zenekart és hát velük nõttem fel, namost nekem az, hogy felvehetem Ace Frehley ruháját, kösztümjét, a festését megcsinálom az arcomra, azzal egy picikét olyan, mintha egy furcsa álom teljesült volna , szóval gyerekkorában az ember nézi a posztereket és hallgatja a lemezeket és borzalmasan be van indulva, hogy " Úristen ha én egyszer ezt csinálhatnám !" és ez így vén fejjel létrejött nekünk és ez állati klassz dolog , nagyon jó érzés

Hathor: Hát ezt jómagamról is elmondhatom, pl most éppen Veled interjúzok , körülbelül ez egy megvalósult álom kategória

Maróthy Zoli: Hát, látod vannak furcsa dolgok az életben, de az ember valamit esetleg gondol és az összejön neki utána 10 évvel késõbb, vagy akármikor , akkor az nagyon jó dolog, jól érzed magad a bõrödben ettõl

Hathor: (naná) Ugorjunk vissza a tanításra Szeretsz tanítani ?

Maróthy Zoli: Igen, különben nem csinálnám , elég rögös dolog, de én már több, mint 10 éve tanítok , ami ebbõl hivatalos keretek között zajlik ez most az 5. év. És engem mindig a zene érdekelt, ehhez hozzá tartozik, hogy az ember akkor vállaljon tanítást, egyrészt hogyha érez megfelelõ affinitást a dologhoz, másrészt pedig akkor ha érzi azt, hogy valami fontos ügye van , amit közvetítenie kell a másik embereknek, a többi zenészeknek, vagy azoknak, akik akarnak tanulni, és nekem mindig fontos volt, hogy akár azt a szellemiséget, amit én képviselek vagy azt a szellemiséget, amit számomra a zene jelent azt megpróbáljam továbbadni, ami nem feltétlenül egy Dmol 7 5 b akkordban nyilvánul meg, hanem hozzállásban, gondolkodásmódban és az egész , zenérõl alkotott véleményben . Tehát nem feltétlenül arra gondolok itt, hogy sokan ugye a rockzenét is eléggé pejoratívan a negatív érzelmekkel és a hõbörgéssel azonosítják, és ez nem feltétlenül van mindig így, hát jó hogyha az emberek meg tudják azt tanulni, hogy a zene az egy értékes dolog, ami ilyen- meg olyan érzelmeket meg indíttatást kelt Fú de elmondtam !

Hathor: Ez felért egy filozófiai eszmefuttatással

MaróthyZoli: Igen, de lehet, hogy ezt én így is gondolom

Hathor: Ritka vagy vele szerintem

Maróthy Zoli: De végülis nekem az a feladatom, hogy azok a kölykök akiket tanítok, azok átvegyék, vagy próbáljanak ebbõl a dologból, tanulni. Tehát, hogy sok minden belefér ebbe és az elsõ cél az ne a demagógia legyen, hanem a muzsika, és ha ez így van, akkor nagyobb sanszunk van arra, hogy a rockzene megint elkezdi majd érdekelni az embereket

Hathor: Van olyan tanítványod akire név szerint vagy nem név szerint , de büszke vagy ?

Maróthy Zoli: Vannak sokan, van olyan, akinek azóta lemeze jelent meg , meg vannak olyanok akik már koncerteznek, pont egy pár nappal ezelõtt a Tankcsapda elõzenekaraként lépett fel az egyik tanítványom.Itt most két zenekarban is vannak tanítványaim, ezek tuod, mindig jó referenciák, hogyha itt játszik egy zenekar és tök jól, akkor én büszke vagyok rájuk. Én soha nem izgultam a színpadon, de egy vizsgaelõadásnál, ha a tanítványom játszik akkor tördelem a kezemet rendesen. Mert ez furcsa érzés .

Hathor: Hát akkor most ejtsünk pár szót a Denevérrõl. Elég vegyes a felhozatal, nem ? Úgyértem minõségileg és mûfajilag is, nem ?

Maróthy Zoli: Arról beszélgettünk pont a Samuval az elõbb, hogy a van egy ilyen régi mondás, hogy a mennyiség az elõbb utóbb minõséggé fog átalakulni ( idézet szûlõatyja = Marx ) na most itt a mnnyiség megvan, az érdeklõdés függvénye az hogy a mennyiség az milyen irányba csap át, vagy hogy mikor válik minõséggé. Tehát én azt hiszem, hogyha az embereket jobban érdekelné kicsit a rockzene akkor a mennyiségbõl hamarabb lenne minõség. , de ehez sajnos kell a közönség, tehát valamiféle mérce kell, hogy a gyerekek akik fellépnek most itt és játszanak ...

Kazetta: lejártam kattkatt

Maróthy Zoli: Jujjuj mennyit dumáltam ! szóval a régi világban úgy mûködött a dolog, hogy a közönség az volt és ha tetszett nekik egy zenekar, akkor a közönség elfogadta õket és a zenekar azt játszotta, amit játszott, és a közönség azt mondta, hogy én szeretem ezt a zenekart és az is amit játszik, az utóbbi években én azt vettem észre, hogy a dolgok annyira a közönség "alá" mentek, hogy a közönség azt mondja, hogy jó, ha te ilyen zenét fogsz játszani, akkor majd elmegyek a koncertedre, ha nem játszol olyat , amilyet én akarok, akkor meg le vagy ejtve . Namost egy kicsikét a médiától kezdve , sajtón keresztül egészen a zenekarokig mindenki kicsit hibás ebben a dologban, mert mi magunk romboltuk , le tulajdonképpen a saját mitoszunkat, amilyen "fent" volt ez a mûfaj 10-12 évvel ezelõtt, amennyire tisztelte a közönség a zenészeket, amennyire tisztelték a muzsikát és az egésznek volt valamiféle egészséges hozzáállása, most én ezt nem annyira érzem. És én azt szeretném , hogy - és pontosan ezért is tanítok, és annak is örülök, hogy ilyen rendezvényeken itt lehetek, mert is láthatom azt, hogy ... idõnként szerencsére látom is, hogy van egykét olyan zenekar aki fel meri azt vállalni, hogy nem a sorba akar beállni hanem megpróbál valami újat csinálni, menni a saját feje után, és ha jó sok ilyen banda van, akkor a közönségnek megint lesz mibõl , úgy válogatni, hogy az értékekre menjen és ne arra, hogy mi mire hasonlít.

Hathor: Szerinted ezért nincs megfelelõ közönsége a rockzenének?

Maróthy Zoli: Ez sok minden miatt nincs meg - ez nemcsak Magyarországon van így - de én úgy érzem, hogy nálunk nagyon sok ember dolgozott azon, hogy ne is legyen közönsége a rockzenének és ez végsõsoron sikerült. Egykét zenekartól eltekintve igazából egészen más hozzáállás van , furcsa hogy mi elmegyünk mondjuk Németországba turnézni, ahol tizedannyira nem vagyunk ismert emberek, mint itt és idõnként sokkal több ember jön el a koncertünkre, mint itt és sokkal hangulatosabb bulit tudunk csinálni és ez furcsa . Én itt nem azzal akartam dicsekedni, hogy mi Németországban turnézunk, hanem azzal viszont igazán szeretnék, hogy Magyarországon turnézunk, mert az furcsa, hogy ott kint lassan népszerûbbek leszünk, mint itthon, és nekünk nem ez volt a célunk eredetileg.

Hathor: Jujés jut is eszembe, hogy mostanában , mikor a régi nagy bandák összeállnak lesz-e Ossian az õs felállásban valaha?

Maróthy Zoli: Hát én nem tudom, én egy kicsit úgy érzem, hogy azzal, hogy az Ossian mint olyan most él és van, az egy kicsit kizáró oka ennek az egésznak. Mert az Ossian amikor feloszlott, 1994.-ben, - ami már egyébként elég régen volt- és aztán egyszer csak újjáalakult volna, - nosztalgiáztunk volna-akkor én erre nem is sok, de valami esély láttam volna, azzal, hogy ez most van ez a zenekar, akkor miért kellene újjá alakulni, hiszen újjá van alakulva ?

Rob: (mármeg beleugat, de most nem baj ) Nem én/mi nem arra gondoltunk, hanem ha a régi felállásban játszana...

Maróthy Zoli: Hát én nem tudom...

Rob: Merthogy mindenféle hasonlítgatás megy...

Maróthy Zoli: Persze hogy az megy, mert az embereknek az a dolguk, hogy hasonlítgassanak, nekünk meg az, hogy muzsikáljunk. De ez nem az én reszorton, mert annakidején amikor a zenekar feloszlott megbeszéltük, hogy feloszlott ez a zenekar, ha érted mire gondolok, és én nem csináltam zenekart Ossian néven. És volt és elmúlt, ennyi.

Rob: Mennyire vagy benne a mai magyar zenei valóságban?

Maróthy Zoli: Nem si olvastam újságot mostanában, úgy értem sem a Metal hammert, sem a Rockinformot, állandóan turnézunk , õsz óta , hetekig itt vagyok, aztán kint, most jöttünk vissza Amerikából, ott is turnéztunk, úgyhogy most így visszapuffantam a dolgokba, de most megint ugye a Kissel folytatjuk a turnét. Úgyhogy nem láttam semmit, de miért kérdezed ?Igazából semmilyen újságot nem láttam a rádió és Tv újságon kívül mostanában. Az a helyzet, hogy el vagyok maradva most egy kicsit, pont azért örülök, hogy most van itt egy csomó zenekar, így egy kicsit vissza tudok csöppenni a dolgokba, mert tényleg régen nem hallottam új bandákat ,a zenében ott vagyok, hiszen a tanítványaim mindig hozzák az új zenéket, de az utóbbi idõben, sajnos éppen a munkám miatt kicsit háttérbe szorult, hogy másokra is oda tudjak figyelni

Rob: És milyen érzés Koncz Zsuzsával játszani ? Teljesen más ott a közönség...

Maróthy Zoli: Én abszolút szeretek ott játszani , eznekem egy kicsit olyan dolog, mint amikor az ember felveszi a túrabakancsot, mega melegítõt és elindul a hegyekbe és ezután szív egy kis friss levegõt és azután hazamegy és másnap elmegy dolgozni. Szóval mindig jót tesz az , ha az ember nem fásul bele egy dologba, hanem több minden dolgot tud csinálni és én nem titkoltam sohasem, hogy én mindig játszottam más mûfajokban. Ákoson keresztül az Easten át egészen Koncz Zsuzsáig. És én ezeket a dolgokat nagyon szeretem, mert mindegyik kirándulás, én mindegyikbõl tanulok és ahol jó zenekar van és nagyon jó közösség én ott nagyon szívesen játszom, például Koncz Zsuzsánál is egy nagyon remek bandában vagyok benne, akik egytõl egyig kiváló muzsikusok és az nekem jó érzés.

Rob: Jársz velük koncertekre, vagy csak a BSben léptetek fel együt ?

Maróthy Zoli: Nem én ott most már lassan 4-5 éve játszom. Sajnos a BS idõközben leégett, de azért játszunk Egyébként a Zsuzsával pont a külföldi felépések szaporodtak mert, mert Õ meg egy olyan fajta személyiség akit tényleg mindenütt a világon szeretnek, akárhova megyünk...

Rob: Hát azt nem csodálom, mert elég õszinte

Maróthy Zoli: És borzalmasan furcsa élményekben lehet az embernek része, Berlintõl kezdve Stockholmon át NY-ig , vagy Kanadáig elmenve, Koncz Zsuzsának mindenütt teltházas koncertjei vannak és mindenütt végignyomják a nótákat, szóval elképesztõ dolog az, hoyg elutazol innen 7ezer kilométerre és bemegyünk egy csarnokba és ott van egy teltháznyi ember, akik sírnak, zokognak és nagyon élvezik a bulit, szóval ehhez szerintem kell valamit tudni, hogy ez létrejöjjön. És jó érzés részese lenni ennek a dolognak. Persze nyilvánvaló, hogy az embernek a saját dolga ami nagyonnagyon fontos, tehát az, hogy nekem legyen olyan zenekarom, amilyet én akarok, hogy én írjak számokat, hogy én énekeljek, gitározzak, ezek nekem mind olyan dolgok az én életemben nagyon fontosak, viszont nagyon jól esik egy kicsit kirándulni a másik mûfajba is, hiszen a közönség ma már nem olyan, mint régen, tudod, emlékszem, ha én 10 évvel ezelõt az Ossian vérmes tagjaként elkezdtem volnba a Zsuzsával játszani , hõbörögtek volna az emberek és most olyan furcsa, mert most meg jönnek a levelek, hogy "hú de jó, múltkor láttunk a Tvben, mikor volt a Koncz, nem is tudtuk, hogy milyen jó számokat csinál" Tudod szóval ez érdekes a közönségben, hogy ebbõl a szempontból pozitívan változott meg, régen nagyon nem voltak nyitva más mûfajok iránt, mostmeg ha látnak valamit- jéé ez is jó, pedig ezt eddig nem is szerettem.

Rob: Vagy nem is ismerték egyáltalán

Maróthy Zoli: Vagy nem is ismerték, persze

Rob: Internetközelben mennyire vagy?

Maróthy Zoli: Vagyok teljesen vegyes felhasználó vagyok, illetve én információszerzésre használom a netet, tehát ha meg akarok tudni pl egy repülõgép indulását, akkor felmegyek a netre, tehát nincs olyan, hogy valamit keresgélek és ott elkezdek bóklászni, nem vagyok internetbeteg. A neten borzalmas, hogy mennyi információ megtalálható, egyszerûen bámulatos ! És annyira jó dolog hogyha valamire kíváncsi vagy, csak fellépsz és megtalálod Én erre használom, nem ülök naponta hosszú órákat a számítógép elõtt

Hát jó Neked kedves Maróthy Zoli, mert nem vagy netbeteg
Viszont nekem milyen jó, hogy megismerhettelek, hogy interjút készíthettem Veled, hogy megtudhattam mennyire okos vagy, kedves, közvetlen azaz EMBER - így ni- nagybetûvel !