Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon
MEMORY'S GARDEN

Mikor a Memory's Garden tagjaival összegyûltünk Kocsondi Csaba gitárosnál, teljesen reménytelennek tûnt, hogy normális interjú készüljön. Aztán a beszélgetés sokkal mélyebb lett, mint vártam. Közel kétórányi anyagból szûrtem ki a következõket:

Az elsõ kérdés a két õs-tagnak szól. Miért hagytátok abba tavaly?
Bacsó Attila (b. gitár): nem hagytuk abba, mert amikor kiszállt a két másik tag, Csabi, és én folytattuk a próbálást. Csináltunk néhány új nótát is, aztán egy kedves ismerõsünk, Pánczél Barbara bemutatta nekünk Szûcs István dobost. Majd március végén jött Makrai Balázs billentyûvel. Aztán jött elõször Marosi Renáta (hegedû), aki pár héttel késõbb hozta Nagy Szabinát (cselló), úgy, hogy már csak egy nõi, és egy férfi énekes hiányzik.
De mégis, a tavalyi felállás miért szûnt meg?
Attila: Ja, az azért, mert volt egy Keresztes Viktorunk, aki zseniális arc, és hatalmas dobos, csak épp hozzáállásban kilógott közülünk, Péter, az énekes pedig személyes problémák miatt ment el. Konkrétan pl. a koncertek levezetésérõl volt szó. Sokszor túl sokat beszélt, vagy nem tetszett az a stílus, ahogyan vezette a koncerteket. Ma már legendák terjengnek arról, ahogy õ nevelte, próbálta megváltoztatni azt az ötven embert, aki eljött a koncertünkre.
Szerintetek nincs egy rockzenésznek ilyen feladata is?
Csabi: Ez a zenétõl is függ, mert pl. Cseh Tamás megcsinálhatja ezt, de a Memory's Gardennek nem ez volt az elsõdleges célja. Mi egyébként újra megpróbálkoztunk Péterrel, eljött, megnézte a próbát, megtetszett neki, és ígérte, hogy keres minket, de nem tette.
Attila: Pedig nagyon karizmatikus frontember volt, nagyon jó hanggal, szóval nagyon nyerõk lehettünk volna vele.
Akkor térjünk rá az új Memory's Gardenre! Milyen arányban maradnak a régi dalok, és mennyi új született?
Csabi: A régi dalok közül megtartottunk négyet, de ezek is átalakultak, az új tagoknak köszönhetõen. Azt azért többen mondták, hogy Attila, és az én játékom miatt nem tudjuk meghazudtolni önmagunkat, hogy "Memory"s Garden íze" van.
Szücsi: Viszont új irányvonalat, új hangzást akartunk létrehozni, és hála Istennek, ehhez megtaláltuk a megfelelõ embereket.
És hogyan készülnek az új nóták? Mindenki hozzájárul a dalok születéséhez?
Szücsi: Ez máshogyan nem is mûködik. Mindenkinek házi feladata, hogy agyaljon a zenén.
Balázs: Ahhoz Mozartnak kell lenni, hogy valaki összhangzatban hallja a dolgokat.
Attila: De ha építõ ötlet jön a képbe, egymásnak is adhatunk ötleteket, és mindannyian vagyunk annyira rugalmasak, hogy elfogadjuk.
Akkor rákérdeznék arra, hogy milyen zenekarok hatnak rátok?
Szücsi: Manfred Mann's Earth Band, Toto, Journey, Dead Can Dance.
Balázs: Dream Theater, Threshold, Másfél, régi Kispál.
Csabi: ELP, indiai jellegû zenék, Másfél.
Attila: Mission és Kyuss a basszusgitár sound miatt, Peter Ogi, Másfél, Slogan, Bedlam.
Balázs: Közös pedig a Primus, Tool, és a Led Zeppelin.
Szücsi: És ne feledkezzünk meg az indián, balkáni, indiai, vagy kelta népzenékrõl.
És a lányok?
Szabina: Mozart: Requiem, Carmina Burana...
Reni: Vivaldi, Pink Floyd, keleti meditációs zenék, és Cserháti Zsuzsa.
Van olyan zenekar, akikkel szívesen játszanátok együtt?
Attila: A Másfél.
Milyen koncepció szerint dolgoztok? Mi jellemzi a közös munkát?
Szücsi: Rengeteget kell próbálni, a nélkül semmit nem ér az egész. És a nótákat fel is vesszük, mert abból is tanulunk, és látjuk a fejlõdést. Nagyon fontos az önkontroll. Sokat gyakorolunk otthon, és a próbákon nem görcsölünk, ha valami nem megy elsõre.
Balázs: Nagyon fontos egy zenekarnál, hogy érlelje a számokat, mert ami elsõre kijön, nem biztos, hogy jó.
Lehet, hogy korai ilyet kérdezni, de van-e valami, amit szeretnétek elérni?
Csabi: Én nagyon szeretnék az Almássy téren játszani.
Miért pont ott?
Csabi: Mert ott van jó cucc, jó közönség, olyan társaság, akik a mi zenénket értékelni fogják. És ma már a színpadot is néznünk kell, hogy mekkora, mert nyolcan vagyunk.
Attila: Másrészt meg, hogy hogyan szólal meg a hegedû és a cselló. Ezt lesz nehéz megoldani, hogy õk jól szóljanak.
Csabi: Így viszont kisebb is az esélyünk.
Szücsi: Pedig ezt a zenét meg kell kóstoltatni a közönséggel, tudatni kell a világgal, hogy létezünk.
Ebben talán segíthet a három számos demótok, ami nemrég készült el. Meséljetek róla!
Balázs: Úgy történt, hogy a fõnököm nagyon rendes volt a cégnél (Relaxa Kft.), és biztosította nekünk ezt a stúdiólehetõséget, amit mi ki is használtunk. Annyi volt a feltétel, hogy a cég munkáját ne akadályozzuk, ezért egy hétvégén készült el a felvétel.
Szücsi: És ebbõl levontuk a konzekvenciákat, hogy a játékunkban mit kell változtatni.
Attila: És persze még ez nem teljes, mert a vonósok, és a férfiének még hiányzik róla.
Balázs: Ez nem a nagyközönségnek, csak a szakmának készült.
Csabi: És persze teljesen máshogy játszik az ember stúdióban, és koncerten. Aki profi akar lenni, annak mindkettõt tudni kell.
Néhány aprócska kérdés maradt még. Az elsõ, hogy maradt-e a teknõsbéka, mint logo?
Csabi: Ez a régi Memory's Gardennél alakult ki. A teknõs az utolsó mohikánoknak volt a jelképe, és úgy éreztük, hogy a mi zenénk ebben az országban ilyen utolsó mohikánként mûködött, mint pl. a Bedlam és a Slogan is. Ez akkor találó volt, de ma már nem biztos, hogy ragaszkodni kell hozzá.
Balázs: Szerintem valami összetettebb dolgot kéne, de a teknõs maradjon!
És még mi legyen?
Csabi: Pl. a nyitott tenyér, vagy kézfej. És ezt többféleképpen lehetne kombinálni a teknõssel.
Szücsi: A kéz jelentheti, hogy mi a zenét a kezünkkel csináljuk, nem gépekkel.
Balázs: jelentheti egyrészt, hogy "állj meg és hallgass meg minket", de lehet baráti gesztus is.
Csabi: Aztán a tenyér is egy "Emlékek Kertje" (Memory's Garden), mert benne van az életed.
Mit vártok az új évtõl?
Szücsi: Össze kell hoznunk egy lemezt, sok-sok koncertet tavasztól, és a Szigeten is szeretnénk játszani.
Attila: Én azt várom, hogy jöjjön el végre az az idõszak, amikor Magyarországon úgy állnak hozzá az emberek a zenéhez, ahogy kell. Olyan rossz érzés, amikor az ember dolgozik, és semmi eredménye. Azt szeretném egyszer érezni, hogy a zenénkkel letettünk valamit az asztalra.
Csabi: Nagyon nehéz lesz sajnos férfi énekest találni, akinek jó a hangja, és egyéniség, mint pl. Fodi volt a Bedlamból.
Attila: Ma már mások a nóták, kevesebb bennük az ének, tehát nem az énekesrõl fog szólni a koncert, és ezt neki el kell viselnie. De ha ezt a keveset úgy teszi oda, hogy döbbennek az emberek, akkor már megérte.
Szücsi: És az is nagyon fontos, hogy a társaságba tartozzon.
Csabi: Nagyon fontos, hogy együtt legyünk, és ismerjük egymást, mert csak így lehet együtt dolgozni. Például a 60-as években arról szólt a zene, hogy az emberek együtt voltak. Ma meg csak egymás leszólása megy.
Balázs: sajnos, ma már csak két dologról szól az élet: az üzletrõl és az információról. Ami ebbõl kiesik, az már mellékes.
Attila: A másik dolog az, hogy engem nem fog érdekelni, hogy néz ki az, aki lejön a koncertünkre, hanem, hogy végighallgasson minket.
Csabi: Csak nagyon kevesen vannak, akik tényleg figyelik a zenét. A mai fiatalok inkább a gépzenét hallgatják. A mi zenénk inkább 25-30 éveseknek szól.
Szeretnétek még valamit elmondani?
Csabi: Ha nem élne tovább a zenekar, akkor én fél ember lennék.
Szücsi: Nagyon fontos, hogy mindannyian hiszünk benne. "Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!"

B. Timi

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!