rockgyemantok.hu

The Mission

Wayne Hussey-t az ágyból rángattam ki ezen a ködös reggelen...már tárcsáztam, amikor elgondolkodtam azon, hogy vajon angol, vagy magyar idõ szerint gondolta a management a 10 órát...de már mindegy volt, a felesége már hallózott a telefonba. Hát elmondtam, ki vagyok, és mit szeretnék, majd 5 perc csend után Wayne szólt hozzám, igencsak álmos hangon....újabb 5 perc kávészünetet kért, aztán elkezdhettünk beszélgetni:

Elõször is, kérlek, mesélj nekem a gyerekkorodról!

Bristolban születtem, és ott is éltem 17 éves koromig, amikor is Liverpoolba költöztünk. Ekkor gondoltam elõször arra, hogy - illetve nem, bocsánat, már Bristolban, 14 évesen játszottam egy zenekarban. Egészen addig focista akartam lenni, mint minden kisgyerek, de akkor megláttam a T.Rexet Marc Bolan-nel a TV-ben, és akkor elhatároztam, hogy inkább popsztár leszek, mert az könnyebbnek látszott, ha-ha! Nagyjából így kezdõdött. Szóval 17 évesen Liverpoolba kerültem, és elkezdtem ott zenekarokban játszani. Ez a hetvenes évek végén volt. Aztán elkezdtünk lemezeket felvenni és kiadni.

Ha jól tudom, a vallásnak nagy szerepe volt gyerekkorodban.

Igen, nagyon vallásos nevelést kaptam. Szüleim Mormonok voltak, és engem is annak neveltek, nem tudom, Magyarországon ismeritek-e ezt a vallást...

Elég felületesen, de azért tudunk róla...

Egyike ezeknek az új amerikai vallásoknak, amik az 1800-as években keletkeztek. A legfõbb elveik az önfegyelmen és az önmegtartóztatáson alapulnak, de ez inkább a gyakorlati oldala. Van persze filozófiai oldala is, az emberi kapcsolatok hogyanjáról, - tehát hogy légy jó a társadhoz -, meg a családi életrõl, ilyenekrõl. Ezek amúgy nagyon jó dolgok, csak a doktrínákkal nem tudtam megbirkózni soha.

Akkor térjünk vissza a zenéhez! Mi volt az elsõ zenekarod?

Ó, jézusom....az elsõ zenekarom egy iskolai zenekar volt, akikkel az iskola halljában játszottunk idõnként ebédidõben. Rough Justice-nak hívták a zenekart. Nem voltunk nagyon ismertek..

És hogyan csatlakoztál a Dead or Alive-hoz?

Ahogy említettem, Liverpoolban voltam, fellépegettem és lemezeket vettem fel különbözõ zenekarokkal. Az elsõ ottani zenekarom neve - akikkel slágerlistás dalunk is volt - Pauly, Mary and the Invisible Girls volt. Amikor feloszlottunk, Pete Burns megkeresett és felkért, hogy lépjek be a Dead or Alive-ba...és én mentem! Eltöltöttem velük 2 évet, felvettünk néhány dalt, aztán a Sonyval kötöttünk szerzõdést, amit akkor még CBS-nek hívtak. Elkezdtük felvenni a lemezt, aminek fura módon a fiatal Dave Alain volt a hangmérnöke. Szóval az album munkálatai alatt hagytam ott a zenekart, leginkább azért, mert a legtöbb dalt én írtam, a gitárjátékomat mégis átrakták sequencerekre, ami a lemezen nem hangzott túl jól, ráadásul az elveim ellen való is volt, hát kiléptem. Aztán néhány héten belül...vagyis abban az idõben, amikor mi vettük fel az albumot a Sonynál, a Systers of Mercyt éppen csábította magához a Sony. Õk éppen egy új gitárost kerestek, és valaki a Sonytól engem ajánlott nekik, tudván, hogy épp kiszálltam a Dead or Alive-ból. Így hát Andy felhívott, én találkoztam velük...a többi pedig már történelem!

Tartod még a kapcsolatot Andyvel?

Nem igazán. Tavaly találkoztunk Bristolban, egy fesztiválon játszottunk mindketten, köszöntünk egymásnak, de nem nagyon volt mit mondanunk egymásnak. Tudod, találkozol az utcán valakivel, akivel 15 éve együtt dolgoztál, nem nagyon tudsz neki mit mondani, csak megálltok és köszöntök. Felesége van, gyereke van....

Ha jól tudom, a legutóbbi soralbumotok a '96-os Blue volt. Mi történt veled/veletek azóta?

A Blue után a zenekar igencsak leeresztett, és egyikünk sem volt már igazán lelkes a zenekar iránt. Egyfajta lassú halál volt, tudod. Akkor én elhatároztam, hogy OK, ennyi elég volt. Én már igazából elõbb abba akartam hagyni, de nem akartam, hogy én legyek a zenekar halálának az oka, hiszen akkor azt pusztítottam volna el, amiért évek óta dolgoztam. Úgyhogy úgy döntöttem, összetartom a csapatot és kimászunk a kátyúból. Aztán jött a Blue album és az azt követõ turné, amikor már én is abba a helyzetbe kerültem, hogy azt mondtam, OK, megyek és kipróbálok valami mást, valami újat. Szóval feleségemmel és a lányommal Amerikába mentünk, Kaliforniába, és egy ideig filmzenéket írogattam. Aztán producerkedtem is egy kicsit, elkészítettem néhány remixet egy Cleopatra nevû label számára, akik a hetvenes és nyolcvanas évek slágereinek újrakeverésére specializálódtak. Ezt egy darabig élveztem, egész addig, amíg munkává nem vált. Tudod, minden héten 1-1 újabb remixet készítettem, és nagyon hiányzott az alkotás maga. Tudod, ezekhez a remixekhez nem kell nagyon kreatívnak lenned, csak átdolgozni valaki más már megírt dalát. Hiányzott az, hagy a saját dalaimat írhassam. Szóval ezt körülbelül 3-4 évig csináltam, amikor is Craig felhívott - 1999-ben -, hogy kaptunk egy felkérést, hogy menjünk Amerikába turnézni. Tulajdonképpen azóta nem turnéztunk Amerikában, hogy Simon kilépett. Akkor én épp súlyos személyes problémákon mentem keresztül, és arra volt szükségem, hogy valami mást csinálhassak, ami eltereli a gondolataimat, szóval Craig a legjobbkor hívott. Ugyanakkor készültem el a Greatest Hits - Resurrection albummal, szintén a Cleopatra label számára, és akkor azt gondoltam, ez lesz az utolsó dolog, amit a Missionnel kapcsolatban csinálni fogok. De Craig pont akkor hívott fel, ez teljesen véletlen volt, épp akkor végeztem az albummal. Így nem csak az albumot, de a turnét is Ressurection-nek neveztük el. Ez az album tulajdonképpen én vagyok, nem a zenekar, mint olyan, mert ez nem egy Mission album, ez inkább egy "Wayne Hussey feldolgoz néhány Mission dalt" album. Csak én és a számítógép.
Na, szóval elkezdtünk próbálni az amerikai turnéra, meghallgattuk újra a régi dalokat, hogy felfrissítsük õket, és Craig meg én rögtön a legelejétõl könnyedén tudtunk újra együtt dolgozni. Sokat változtunk persze az idõk során, és sok mindent átgondoltunk. De ahogy újra elkezdtünk dolgozni, nagyon élveztük és nagyon jól is ment, úgyhogy elhatároztuk, hogy megyünk tovább. Elõször Európába mentünk, aztán a következõ évben az egész világot bejártuk. Voltunk Dél-Afrikában, Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Angliában, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Skandináviában, szóval mindenhol. Mindezt új album és lemezkiadói támogatás nélkül!

Arra emlékszel, mikor Magyarországon játszottatok?

1990-ben?

Szerintem kétszer is jártatok itt!

Tényleg?

Igen, úgy tudom! Az emlékezetes volt, amikor épp a taxissztrájk volt....

Igen, arra emlékszem! Valami nagy helyen játszottunk...és gyönyörû volt!

Mármint az ország?

Nem, a város, Budapest! És fent laktunk a hegyen a ....hát a hotel nevére már nem emlékszem, de gyönyörû volt a hotel is, viszont az egyik hídon blokád is volt igaz?

Igen!

Totális káosz volt! Ha-ha! De több napig voltunk ott, emlékszem, és jól éreztük magunkat!

Hát, a legjobb idõt választottátok, ha-ha!

És ráadásul úgy emlékszem, hogy az országból is nehéz volt kijutni a taxisok miatt!

Hát az könnyen meglehet! Ha-ha! Viszont ha jól tudom, életetek elsõ koncert turnéján a The Cult elõzenekaraként vettetek részt. Azóta Craig és Scott is játszott a Cult-ban, szóval kíváncsi lennék, hogy milyen viszonyban vagytok velük?

Jó, mármint valahányszor találkozunk, jól kijövünk. Bár nem láttam Ian-t már több éve, Billy-t pedig kb. egy éve láttam utoljára, amikor eljött egy bulinkra. Craig és Scott viszont nagyon jóba van velük, Craig pl. nemrég elment Leeds-be és együtt bulizott velük - igaz, Billy már nem iszik egy ideje. Scott pedig Tokióban töltött el velük pár napot, amikor ott játszottak. Persze volt egy kis ellenérzés, amikor õk is újra összeálltak, és nem hívták Craig-et és Scott-ot, de valószínûleg ezért találta ki Craig, hogy hozzuk össze újra a Missiont, ezért kért meg engem. Hamar belátta, hogy az üzlet az üzlet, tudod, a Guns N Roses-os fiút (Matt Sorum - BT. ) kérték fel dobolni, mert így jobban megérte nekik.

És mi a véleményed az új albumukról?

Még nem hallottam. Azt be kell vallanom, hogy nem vagyok egy hatalmas Cult rajongó, mármint vannak dalaik, amik tetszettek, amikor együtt játszottunk, de nekem egy kicsit túl kemény a zenéjük. Persze ez nem változtat azon, hogy emberként mit gondolok rólunk, és a barátságunkat sem befolyásolja természetesen.

Értem. Akkor azt szeretném megtudni, hogy melyik a mindenkori kedvenc Mission dalod?

Mindenkori kedvenc Mission dalom? Ajjaj.....(hosszan gondolkodik)....lehet kettõ?

Lehet!

Ok, akkor az egyik mindenképpen a Tower of Strength, egyrészt azért mert rengeteg emberhez eljutott, hiszen egyszerû a dallam, egyszerû a szöveg, és ezért rengeteg embert megérint, másrészt pedig ez volt az egyik legnagyobb slágerünk. Nagyon jó érzés olyan dal írni, ami sok emberhez elér, erre nagyon büszke is vagyok! a másik pedig a Like a Child Again, ami ez szerelmes dal, és szerelmes dalt írni elég nehéz úgy, hogy ne rakd tele klisékkel, mint pl. "Szeretlek, te is szeretsz", és egyéb ilyen Mariah Carey-féle szövegek...ha-ha! És azt hiszem, ez sikerült a Like a Child Again-ben. Ráadásul a zene is nagyon jól sikerült!

És melyik volt szerinted a legsikeresebb albumotok?

Eladás szempontjából természetesen a Carved in Sand album volt a legjobb, de nekem az a véleményem, hogy bár az elsõ oldal nagyon jó, a második egy kicsit nem egységes. Abban az idõben felvettünk egy csomó másik nótát is, ami végül a Grains of Sand album anyaga lett, de szerintem sokkal jobb is lehetett volna. Egyrészt az volt a baj, hogy a kiadó kérésére, illetve a management és a rajongók bevonásával, beleszólásával válogattuk össze a dalokat a Carved in Sand-re, és ezért lett ilyen. De nem bánom, mert nem hiszek a megbánásban, csak úgy gondolom, hiba volt, és sokkal erõsebb album lehetett volna, ha az elsõ megérzésemre hallgatok, és úgy választom ki a dalokat. Szóval ez volt a világszerte legtöbb példányban eladott albumunk, de ezzel a lemezzel le is zártunk egy fejezetet az életünkben. Akkor már 3 albumunk jelent meg - illetve 4, ha a First Chaptert is számoljuk -, és néhány dolog egy kicsit formálisan mûködött addigra. De szerintem, ha azt nézzük, hogy melyik albummal értünk el a legtöbbet, akkor a God's Own Medicine-t kell megemlítenem, mert az volt az elsõ albumunk, új zenekarként azzal mutatkoztunk be. Nagyon odavagyok azért az albumért, nagyon izgalmas idõk voltak, amikor az készült, aztán ahogy elkezdtünk általa sikeresek lenni, és mivel a legtöbb dalt már egy ideje játszottuk élõben, ezért nagyon gyorsan fel is tudtuk venni. Szóval még mindig nagyon jó érzésekkel gondolok rá vissza, és sokat köszönhetünk neki.

OK, akkor most irány a jelen és a jövõ! Nem olyan régen a Him-mel turnéztatok. Hogy jött a felkérés, és hogy sikerült a turné?

Nagyon jól! Az egész ott kezdõdött, hogy tavaly egy párszor együtt játszottunk velük fesztiválokon, és beszélgettem Ville-vel, meg persze esténként együtt ittunk, nagyon jól kijöttünk, szinte már testvérekként. Telefonon és e-mailben tartottuk a kapcsolatot utána, és egyszer megkérdezte, hogy énekelhet-e az új albumunkon. Azt mondtam, persze, miért ne, de sajnos nem tudtok összehozni az idõbeosztásunkat, szóval ez nem történt meg. Aztán nekik megjelent az albumuk, amit elkezdtek reklámozni, promóztatni, és amikor összeállt a németországi turnéterv, akkor megkérdezték, hogy nem akarunk-e velük menni. Mi pedig igent mondtunk. Igaz, tudtuk, hogy kemény meló lesz, hiszen egy csomó fiatal lány van az õ közönségükben, akik kifejezetten Ville kedvéért jönnek el, azért, hogy õt lássák, és nem biztos, hogy kíváncsiak ránk....plusz, egy csomó ember az õ rajongóik közül soha nem is hallott rólunk, nem is hallotta a zenénket! De összességében véve nagyon jól sikerült, bemutatkoztunk egy új generációnak, akik lemezeket vesznek, koncertekre járnak és szeretik ezt a fajta zenét, egyszóval szereztünk egy csomó új rajongót. Németországban például nagyon jó volt a visszhangunk, és ez pont jókor jött az új album megjelenése elõtt! Mindemellett nagyon jó móka is volt, törõdtek velünk és jól kijöttünk mindenkivel. Azt hiszem, elértük azt, amit ezzel a turnéval el akartunk érni.

OK Wayne, akkor kérlek, mondj nekünk párt szót az új albumról!

Ahogy azt már biztos tudod, 14 dal van a lemezen. Múlt augusztusban kezdtük el felvenni. Az elsõ 4-5 napban a basszust és a dobokat vettük fel. Aztán decemberben mentünk vissza legközelebb, egy újabb 8-9 napra, aminek az eredménye 27-28 felvétel lett. Azt én magammal vittem Amerikába, a saját stúdiómba, ahol a gitáron, az éneken és a billentyûkön dolgoztam, és összeraktam a darabokat. Tudod, amikor bevonultunk a stúdióba, egyetlen egy dalunk volt készen, a többi csak darabokban létezett. Ezeket összerakni elég hosszadalmas volt, ráadásul még nem is csináltunk ilyet ezelõtt. Szóval elég érdekes volt...Scottnak például fogalma nem volt elõre, hogy mit fog játszani. Megvolt a basszus és a gitár, de így még sosem készített lemezt...tudod, általában ha felveszel egy lemezt, akkor már megvannak a dalok, amiket elõtte már demóként feljátszottál, nem csak amolyan "csontvázak"...Szóval nem is hallotta a dalokat újra, amíg nem volt teljesen készen, megkeverve, stb. Úgyhogy ez nagyon szokatlan és furcsa volt számára. Tudod, már egészen az elején megvoltak az ötletek a fejemben, minden egyes dalról tudtam, hogy mit akarok belõle kihozni...szóval így vettük fel, aztán én elvittem magammal haza Kaliforniába, ahol áprilisig dolgoztam rajta, majd kivettem egy hónap "szabadságot"...illetve más projecteken dolgoztam...aztán nyáron újra összeültünk és befejeztük a felvételt. Majd újra Angliába jöttünk és megkevertük, elvégeztük rajta az utolsó simításokat.

Megtudhatunk valamit a szövegekrõl is?

Tudod, a dalok most is, mint mindig, arról szólnak, hogy éppen hol tarok az életemben, érzelmileg és fizikailag is. Ennél az albumnál is ez a helyzet, és úgy gondolom, ez most pozitívra sikerült, ami a szövegeket illeti általában, hiszen most életem egy nagyon jó periódusát élem, az elémúlt év igen-igen jól sikerült, és ezt írtam ki magamból a szövegekben...az életemrõl szólnak a dalok! Semmi rejtélyes nincs benne, nem is nagyon tudok többet mondani róla.

Akkor még egy utolsó kérdésem volna: milyen zenéket hallgatsz manapság?

Hú....igencsak eklektikus zenei ízlésem van, de például egyik nagy kedvencem Frank Sinatra, õt rengeteget hallgatom; a klasszikus zene is nagy kedvencem, és vezetés közben nagyon szeretek klasszikus zenei adókat hallgatni, mert az megnyugtat; persze idõnként szeretem az alternatív adókat is hallgatni, mert ott is lehet találni jó kis zenéket; aztán ,még olyanokat hallgatok, mint pl. a Massive Attack, Björk, akinek imádom az új albumát, PJ Harvey, Radiohead, Oasis, Portishead...szóval jó zenét! Egyszerûen csak jó zenét, nincsenek stílusbeli kikötéseim, nincs olyan, hogy "na ezt a bizonyos stílust szeretem". Csak jó zene legyen!

Wayne, nagyon szépen köszönöm az interjút!

B. Timi