Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon
PEGAZUS

Valentin napjának délutánján a Pegazus egyik alapítója, Johnny Stoj válaszolgatott kérdéseimre, amiket leginkább márciusban megjelenõ új albumuk kapcsán tettem fel neki.
Elõször is gratulálok a " The Headless Horseman" albumotokhoz. Úgy gondolom, ennek segítségével a rajongók egy új rétegét is meghódíthatjátok, mivel talán könnyebben érthetõ, hogy úgy mondjam kevéssé komplex, mint a korábbi albumaitok. Mesélnél a rajongóitokról? Miként tartjátok velük a kapcsolatot, mit tudtok egymásról?

A rajongóink java az Interneten keresztül veszi fel velünk a kapcsolatot, e-mailt írnak. Az én feladatom a csapatban a levelezés intézése, így én szembesülök velük elsõként. A srácok, akik a neten lógva találnak ránk, néha nagyon meglepõdnek, hogy közvetlenül egy tagtól kapnak választ. Nekünk nagyon fontos ez a közvetlenség, és õk is nagyon örülnek neki. Tudod, legtöbbször, ha egy rajongó levelet ír egy zenésznek, nem a zenész kapja, hanem a menedzsment, így a mi rajongóink ha fel akarják venni velünk a kapcsolatot, tényleg velünk szembesülnek. Némelyükkel egészen közeli viszonyba kerülhettünk ezáltal. Sok támogatást kapunk tõlük, sok pozitív visszajelzést, ami épp azért fontos, mert személyes vélemény.
Mivel Te írod az e-maileket a srácoknak, minden bizonnyal napi kapcsolatban vagy az Internettel is. Mi a véleményed róla? Milyennek találod?
Remek dolog, fõleg, mivel a mai világban az embereknek nem mindenre jut idejük személyesen, de a neten keresztül oda érnek el, ahová csak akarnak. Különösen igaz ez a zene világára. Régebben egy zenekarral csak a koncerteken lehetett felvenni a kapcsolatot, manapság ez könnyedén megoldható egy elektronikus üzenet segítségével. A metálrajongók és zenészek a világ legkülönbözõbb részeirõl eljuthatnak egymás közelébe valós kontaktus nélkül, ami szerintem nagy fejlõdés. Így könnyebben ébren tartható az érdeklõdés is, és ez a régebbi állapotoknál feltétlenül sokkal pozitívabb. Szerintem az Internet közremûködésével az emberek, a zenészek, a rajongók sokkal naprakészebb információkkal rendelkezhetnek, ami mindkét irányban többletet ad! Bármi is történik a világban, általánosságban, vagy a zene színterén, bárkinek hamar a tudomására juthat a dolog.
Áruld el, most Németországból, a Nuclear Blast fõhadiszállásáról telefonálsz, vagy otthonról, Ausztráliából?
Ausztráliából.
Azt hiszem, felétek most igen késõre járhat az idõ...
Igen, hajnali kettõ van, de nekem ez nem túl extrém idõpont, mivel amolyan bagoly típus vagyok, rendszerint ébren vagyok reggel hat-hét óráig.
Milyen az idõ Melbourne-ben?
Momentán baromi meleg van, a nyár közepén járunk, már rég nem az a kellemesen meleg, hanem fullasztóan forró az idõ.
Hát akkor térjünk vissza az albumra. Mikor, hol , mennyi idõ alatt vettétek fel?
Tavaly év elsõ felében kezdtük el írni a számokat, valamikor ilyentájt, februárban. Négy-öt hónap alatt lettünk kész a nótákkal, próbáltunk sokat, és szeptemberben mentünk stúdióba, két hónapra. A felvétel elkészítésével most több idõt töltöttünk, mint szoktunk, most egy héttel többet voltunk benn. Ez azért is jó, mert úgy éreztük, az elõzõ albumot kissé összecsaptuk, elhamarkodtuk a befejezést. Így most kényelmesebben és átgondoltabban tudtunk dolgozni. Elemezni tudtuk a felvett anyagot, mielõtt a végsõ munkák elkezdõdtek volna. Sokkal jobban oda is akartunk figyelni, mint a múltbéliekre, mivel a lehetõ legjobb Pegazus albumot akartuk elkészíteni. Most már csak a kiadás és a népszerûsítés van hátra!
Kiadótok, a Nuclear Blast igazán nagy az európai piacon, de vajon ugyanilyen erõs máshol is? Megfelel nektek a hazai piacon is? Elégedettek vagytok?
Azért azt nem állítanám, hogy mindenhol száz százalékosak. Európában tökéletes munkát végeznek. Nagyon pozitív róluk a véleményünk, érezzük a reklámjaiknak a nyomását, ahogy egyre elõrébb tol minket. Úgy látszik, mindenhol mindenki tud rólunk. Ami viszont Ausztráliát illeti, itt nem volt sosem túl erõs a metálba vetett hit, így itt eleve nehezebb a dolog. Fõleg igaz ez a tradicionális metálra, nem túl sok figyelmet fordítottak ránk itthon. De összességében azt hiszem, amíg Európában ezt a munkát folytatják, addig csak elégedettek lehetünk. Odaát nagyon sok a metálrajongó, így a mi rajongóink is számosak, és ezzel elégedettek vagyunk. Meg hát nem semmi az sem, hogy Európába mehetünk koncertezni.
Amennyire én tudom, egy pár rajongótok még azzal sincs tisztában, hogy ausztrálok vagytok, szóval ennyire erõs az európai jelenlétetek.
Hehe, ez így igaz! Elmondanám neked, hogy még ausztrál rajongóink is vannak, akik kezdetben nem tudták, hogy ausztrálok vagyunk mi is, azt hitték, németek vagyunk... Mutathatnék neked pár ausztrál rajongótól érkezett e-mailt, amikben feketén-fehéren ott áll, hogy " Most láttam élõben elõször a Pegazust, és egész eddig meg voltam gyõzõdve róla, hogy német zenekar vagytok". Pedig közben mi Melbourne-ben múlatjuk az idõt... Hahaha.
Hogyan jutott eszetekbe a "Thin Lizzy" dal elkészítése? Szeretitek õket?
Az az igazság, hogy ez a 'Ballad of a Thin Man' egy "ál-feldolgozás", vagyis nem igazi Thin Lizzy dal, hanem egy olyan nóta, ami az õ zenéjüket tükrözi, az õ stílusukban készült. Amikor írtuk, az volt a cél, hogy egy olyan nótát rakjunk össze, ami úgy hangzik, mintha Thin Lizzy lenne. Leginkább azért, mert mindannyian nagy tisztelõi vagyunk Phil Lynott-nak, mint zenésznek. Akkor jött be az ötlet, amikor a Nuclear Blast megkért minket, hogy csináljunk egy Thin Lizzy feldolgozást egy tribute albumra. Mi persze igent mondtunk, felvettük a Warriors-t, meg még egy dalt, a Jailbreak-et. Ebben az idõben hárman voltunk épp a csapatban, én énekeltem, és mivel jómagam is és a srácok is igen nagy Phil Lynott rajongók voltunk mindig, elhatároztuk ezt a különös lépést, hogy úgy írunk meg egy dalt, ahogy azt Phil is tehette volna. Ezzel leginkább az abszolút tiszteletünket akartuk kifejezni, de ki is akartuk próbálni magunkat, hogy meg tudjuk-e alkotni mi is azokat a tipikus Thin Lizzy hangulatú gitárdallamokat, riffeket, középtempós dolgokat. Elkezdtem a szövegen dolgozni, elhatároztam, hogy a Thin Lizzy dalok címeibõl egy történetet kerekítek, és mindenki azt mondta, hogy ez egy remek ötlet, fantasztikusan hangzik ez az elgondolás. Aztán amikor kész lett a dal, elküldtük a Nuclear Blast-nak, hogy ezt tegye fel a tribute albumra, ám õk azt mondták, hogy sokkal jobban tetszik nekik annál a dal, mintsem egy tribute-on elvesszen a többi csapaté közt, inkább tartogassuk a következõ saját albumunkra. Elõször nem nagyon rajongtam az ötletért, hiszen a "The Headless Horseman" többi dalától eltérõen ezen én énekelek, és úgy gondoltam, hogy az új énekessel készülõ albumba ez nem fog beleférni semmiképpen. Aztán most úgy tûnik, hogy a kiadónak lett igaza, mivel remek visszajelzéseink jöttek ezzel a dallal kapcsolatban .
Ha már itt tartunk, neked kik a személyes kedvenceid? Kiket hallgatsz szívesen?
Gitárosként én Randy Rhodes-ért és Ritchie Blackmore-ért vagyok igazán oda. Zenekarilag az Iron Maiden, Thin Lizzy, Judas Priest, Black Sabbath, Ozzy Osbourne érintett meg leginkább, meg még mondjuk a WASP. Amint láthatod, leginkább a brit heavy metal áll közel hozzám, egy nagyon minimális amerikai anyaggal fûszerezve, mint a WASP. Mindig is úgy éreztük mindannyian, hogy a brit típusú metál hangzás nagyon nagy hatással volt ránk, már tizenéves korunktól fogva egészen mostanáig így van ez. Azt hiszem, ez az egész zenekarra egyaránt érvényes kijelentés, mivel mi mind ugyanúgy érzünk, ha zenérõl van szó.
Megosztanál velem pár dolgot az album szövegvilágát illetõen? Mirõl szólnak a dalok, mit akartok kifejezni a szövegekkel?
Mivel mindig tipikus heavy metal csapat voltunk, a szövegeink is ebben az irányban mozognak. A tradicionális metál értékek nálunk is fontosak, ezek ugyanazok, mint a nyolcvanas évek csapatainál voltak. Leginkább a fantasy, a mitológiából vett sztorik és ilyen jellegû dolgok alkotják a szövegeket. Alapvetõen az a célja a zenénknek, hogy kikapcsolja a hallgatókat a hétköznapok pörgésébõl, emellett ha valamit érdekesnek találunk, témától függetlenül is belefér. Az a lényeg, hogy mi is és a hallgatók is élvezzék a zenét, és ha a hétköznapjaikból pont a metálba akarnak menekülni, mi segítsünk nekik elmerülni egy másik világban.
Igazából arra akartam célozni a kérdésemmel, hogy a 'The Patriot' szövege eléggé politikusnak tûnik, olyan, mintha a mai háborúskodásokról akarna szólni. Errõl mit tudsz mondani?
Már mások is felvetették, hogy ennek a szövegnek erõs köze lehet az afganisztáni háborúhoz. Ám az az igazság, hogy ez nem így van. Amikor a dal született, majdnem egy évvel ezelõtt, még sehol sem volt a mai helyzet. Igazság szerint a Mel Gibson film, a "Hazafi" volt az ihletõje. Nagy kedvelõje vagyok az ilyesmi témájú filmeknek, ami a romantikus színezetû férfiúi bátorságot mutatja be, meg amúgy Mel Gibson is a nagy kedvencem a színészek közül, szóval csak ennyi az alaphelyzet. A ' The Patriot' szövege számomra ennek a világnak a dalbéli megtestesülését jelenti. Mindig is tetszett a nemes célokért való küzdelem bemutatása, így ez voltaképp egy tipikus Pegazus-szöveg, nem lóg ki a többi közül. Jelen helyzetben persze lehet másként is értelmezni. Mi két nappal a szeptember 11-i terrorakciók után kezdtük el a stúdiófelvételeket, szóval mindenképp beleivódott ez is a dalba, hiszen éjjel-nappal ezekrõl az eseményekrõl szóltak a hírek, átitatták a mindennapi életet, nem is lehetett volna kitérni elõlük, még egy stúdióba zártan sem. Amikor készült a felvétel, arra gondoltam, hogy tulajdonképp ez egy tisztelgés lehet az amerikai hazafiak és az egész nyugati világ összefogása elõtt is, mindazért, amit a világban elharapódzó terror ellen tesznek. Épp ezért fel is tettem egy rövid kis szöveget a weblapunkra, hogy ezzel a dallal mi is tisztelegni akarunk a bátor katonák elõtt, akik a terrorizmus ellen harcolnak éppen.
Nekem legjobban a 'Look to the Stars' és a Forever Chasing Rainbow' tetszik az albumotokról. De neked mi a kedvenced?
Hát, most lehet, hogy megfogtál. Hahaha! Azt hiszem a címadó dal igazán nagyszerû, de imádom még az 'A Call to Arms' -ot is, meg az említett 'The Patriot' -ot is. Igazán csodás mindegyiket játszani koncerten, de alapvetõen nagyon nehéz lenne közülük bármit kiemelni. Amikor az ember írja a dalokat, olyan közeli, intim kapcsolatba kerül velük, ami miatt nem is szabadna választania.
Már biztosan játszottatok is koncerten az új nótákból. Milyen volt a közönség visszhangja?
A srácok, akik azelõtt még nem találkozhattak a dalokkal koncert után sorra jöttek oda és gratuláltak, abszolút fantasztikus volt az élmény, amint láttuk és hallottuk a reakcióikat! Odasétáltak, megrázták a kezünket és azt mondták " ezek az új nóták igazán csodálatosak, baromi húzósak, õrült kemények" meg ilyesmiket. Szóval azonnal jött a pozitív válasz tõlük. Tudod, ha egy csapat új nótákat játszik általában csak állnak és tátott szájjal bámulnak a színpadra, de itt pillanatok alatt beindult a headbangelés, végighajazták a dalokat! Valóban élvezték, úgy tûnt, mintha már vagy tízszer hallották volna a dalokat elõtte.
Ha már a koncerteknél tartunk, mesélnél arról, milyen mostanság a metál helyzete Ausztráliában? Ott is olyan nagy divatja van a nu metalnak, mint mondjuk az USA-ban vagy Európában?
Az ausztrál heavy metal mindig is küszködött valahol, sosem volt túl komoly ideát ennek a mûfajnak a fogadtatása. Amikor mi zenélni kezdtünk 93-94-ben, mindenki kinevetett minket, amiért a tradicionális metált választottuk. Manapság már sokkal jobban elfogadják a mûfajt, minket is, fõleg, hogy látják, hogy milyen kiadót csíptünk meg a zenénkkel, milyen népszerûek vagyunk az óvilágban, mennyit koncertezünk ott. De ez leginkább csak az elmúlt három évre jellemzõ. Mindenesetre Ausztráliában van még egy rakás tehetséges csapat, akik igenis beleférnek a világ élmezõnyébe. Mindenesetre felénk is az európai zenék a dominánsak, eleve, mivel a heavy metal ott a legerõsebb. Az USA-ban inkább az underground zenekarok mennek, és nálunk, itt Ausztráliában is elég élénk az underground élet.
Ma van Valentin napja. Mit gondolsz errõl? Mi a véleményed a szerelemrõl, a férfi-nõ kapcsolatról? Vagyis csak nálunk van ma, Melbourne-ban már 15-e van... tehát te már túl is vagy rajta. Meglepted valamivel a barátnõdet?
Az az igazság, hogy jó ideje magam vagyok. Amikor szerelmes voltam, az csodálatos dolog volt. Nagyon romantikus voltam, virágvásárlás, vacsorák kettesben, meg ilyesmik, és nagyon élveztem mindezt a romantikát, közel állt a természetemhez. Most már talán két éve is, hogy nem volt komoly barátnõm sajnos. Talán azért is van ez, mert szinte minden energiámmal a zenekarra koncentrálok, és így elég nehéz a megfelelõ hölgyet megtalálni. De hát van még idõm, talán majd épp Európában akadok rá egy hamarosan elkövetkezõ koncerten! Haha! Ki tudja?
Az új albummal turnéztok majd Európában, jöttök Magyarországra megint?
Amikor legutóbb ott jártunk a Hammerfall-lal, nagyon jól éreztük magunkat, fantasztikus volt a közönség, remek koncert volt, a mai napig emlékszem, találkoztunk sok lelkes rajongónkkal! Voltak, akik más országokból jöttek el a kedvünkért, ha jól emlékszem Horvátországból például. Számunkra ez hatalmas élmény volt. Meg aztán volt két nap pihenõnk Budapesten, szóval nem kellett azonnal pakolni és továbbállni, hanem rendesen kialhattuk magunkat és körülnézhettünk kicsit a városban is. Remélem, lesz lehetõségünk újra elmenni hozzátok! Nagyon szép hely volt Budapest! Az egyetlen problémánk a határon akadt belépéskor, mivel a határõrök szétszedették velünk a teljes rakományt, minden cuccot egyenként átvizsgáltak. Számunkra ijesztõ volt, hogy fegyverekkel a vállunkon felszálltak a turnébuszunkra, és ha jól emlékszem, a turnémenedzserünknek még egy kis kenõpénzt is kellett adni nekik, hogy hagyjanak már minket továbbmenni végre. De ezt nem vedd készpénznek, egyszerûen csak erre emlékszem most. A legszebb - persze a koncerten kívül - az volt, hogy ágyban alhattunk...
No, hát talán hamarosan beléphetünk mi is az EU-ba, és akkor megszûnnek ezek a határátlépési fennakadások. Manapság még sajnos gondot jelent, épp a múlt héten hiúsult meg emiatt az Iced Earth budapesti koncertje. De fel a fejjel, nemsokára könnyebb lesz!
Lassan be kell fejezzük a beszélgetést. Üzennél valamit az olvasóimnak?
Persze! Remélem személyesen is fogunk hamarosan találkozni, de addig is vegyétek meg és hallgassátok örömmel az új albumot, élvezzétek, gondoljatok a koncert lehetõségére! Ha ott leszünk, biztosan sokatoknak fogunk élõben is örömet szerezni a zenénkkel, új barátokat, rajongókat találhatunk köztetek! Figyeljétek a 'The Headless Horseman' turnédátumait!
Hát akkor köszönöm a beszélgetést, élvezzétek tovább a déli félteke nyarát, és sok sikert az albumhoz!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!