Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon
PH

Lassan hat éve tevékenykedik a hazai metal életben a szegedi PH. Éppen itt volt már az ideje egy interjúnak velük...
Elõször kezdjük azzal a kérdéssel, amelyiket a leginkább utálok: mutasd be légy szives a tagokat, és mesélj a megalakulásról. Tudtommal két zenekarból alakultatok...

Völgyesi Miklós: Valóban két bandából alakultunk még '95 õszén. Az elõdökrõl sokat nem mondanék, elég annyi, hogy a Primator és a Holdcore nevû zenekarokról van szó. (Ugye a kezdõbetûkbõl lett a jelenlegi PH név is.) Innen öröklõdtünk hárman, az énekes Petrik Róbert, és a két gitáros, Vékony Zoltán és jómagam. Több dobos és basszeres csere után "elárvult" a zenekar, mivel e posztokra egy testvérpár tûnt a legmegfelelõbbnek. Így egészültünk ki Árva Szilárd basszusgitárossal és Árva Máté dobossal.
A legutolsó demó, amit hallottam tõletek, az a 97-es Demenstruáció volt, és ahhoz képest lényeges minõségi javulás érezhetõ ezen a 2ezeregyes cd-n. Mennyit próbáltok, és mennyit tudtok koncertezni?
VM: Igen, valóban sokat fejlõdtünk, köszönhetõen a heti két próbának, amit mindig igyekszünk betartani, akár koncertezünk, akár nem. A két anyag között 1999-ben megjelent egy szerzõi kiadású lemezünk "Ellentétek szigete" címmel. Ezen a 97-es demó négy dala mellett 8 új dal is szerepelt. Sajnos pénzhiány miatt elég kevés példányban tudtuk kiadni, ugye nem támogatott senki. Idén el szeretnénk készíteni egy igen ütõs anyagot, amit talán sikerülhet kiadón keresztül megjelentetni. Ennek az elõzetese az elõbb emlegetett "2ezeregyes elõzetes".
Koncertezni nem tudunk annyit, amennyit szeretnénk. Ha valaki látott már minket, az megmondhatja, hogy a PH színpadra termett. Nagyon élvezzük, és szerencsénkre a közönség is veszi a mûsort. Alighanem nem túlzok, ha azt állítom egy koncert alatt fogyunk 3-4 kilót.
Hogy írjátok a dalokat? Kik írják a zenét és a szövegeket?
VM: Változó. Az utóbbi években a zeneszerzésben Vékony Zoli volt a legaktívabb, és Petrik Robertó írta a szövegeket. Persze mindenbe beleszólunk állandóan. Ha valami nem tetszik, gátlástalanul megmondom, hogy ez sz*r, nem ide való stb. Annál rosszabb nincs, amikor évekig játszol olyan dalokat, amikkel te magad sem vagy megelégedve. Nos ennek véget vetettünk, pár évvel ezelõtt az összes dalt átvizsgáltuk, és bizony a mûsor felét kidobtuk, vagy átírtuk, és a demokrácia jegyében új dalokat komponáltunk. A végeredmény meglepõen jól sikerült. Persze nem akarom tömjénezni magunkat...
Egy kicsit visszatérve még a demóra: meglepõen jól szól! Hol vettétek fel?
VM: Igen, a kérdést már vártam. Nevezhetjük nyugodtan próbatermi felvételnek, mert abban a klubban vettük fel, ahol nap mint nap próbálunk. (Ugye nem árulok el titkot azzal, hogy ez a klub a Szeged Városi Rock Klub.) Kísérleti jelleggel számítógépre rögzítettük sávonként a dalokat, és az utólagos keverést is számítógépen csináltuk. Valóban meglepõen jó lett ahhoz képest, amilyen körülmények között dolgoztunk. Ráadásul az egész felvételt egy vasárnapi napon vettük fel, így sietni is kellett. Így nem volt idõnk mindenféle finomkodásra, csak a húrok közé csaptunk és mindent bele!
Emlékszem egy szolnoki tehetségkutatón való fellépésetekre, ahol szinte elsõnek léptetek fel... azt hiszem 98-ban volt(?)...azóta indultatok-e más ehhez hasonló versenyen, és mi a véleményetek az ilyen versenyekrõl?
VM: Lehet, hogy 1998-ban volt, már nem nagyon emlékszem. Az biztos, hogy azóta nem voltunk, és szerintem nem is nagyon megyünk hasonló versenyekre. 1990 óta sok versenyen indultunk, ezek közül majdnem mindegyiken nyertünk valamit. Stúdiófelvételeket, hangszerutalványokat, mindenféle kiegészítõket. Alighanem belefáradtunk, és kiöregedtünk az ilyen megmérettetésekbõl. Megvan mindenünk, hangszerek, erõsítõk, már még az sem ösztönöz, hogy ilyesmit nyerjünk. Hagyni kell a fiatalokat...:)
Persze versenyen kívül nagyon szívesen játszunk az ilyen rendezvényeken, ha van rá mód.
Gondolom, Ti se ma kezdtetek el zenélni! Nem gondoltatok arra, hogy jobb lenne Kozsó féle produkcióban szerepet vállalni? Akkor sokkal jobban menne a szekér, nyomulhatnátok a Zmegen!
VM: Poén szinten eszünkbe jutott már régen, és talán egyszer meg is csináljuk a dolgot. Nem mindennapi látvány lehet, amikor három pocakos, szõrös õrült vonaglig a színpadon, elõre nem koreografált mozgással.
Komolyan természetesen eszünkbe se jutott! Annál jobban szeretjük a Zenét, mintsem részt vegyünk ilyen dolgokban. Sajnos ez a felfogás nem általános, mert én magam is ismerek jó gitárosokat, akik az elektronikus ugri-bugri miatt letették hangszerüket, és a bundok helyett a billentyûket nyomkodják. Ez nagyon elszomorít.
Milyenek a visszajelzések a demóitokra?
VM: Régebben a szaksajtó azzal volt elfoglalva, hogy az énekesünk hangja olyan, mint Paksi Endréé. Ezzel persze én személy szerint nem értek egyet, mert szerintem Paksinak van olyan hangja, mint Robinak. Nézõpont kérdése. Mára sikerült ezen változtatni, mert mostanában inkább a zene egészét és a gitárjátékot boncolgatják. (Ez nem azért van, mert az ének rosszabb lett! Sõt!)
A közönségtõl jó a visszhang, talán ennek köszönhetõ, hogy elég sok demót eladtunk mostanában. Úgy gondolom, senki nem bánja meg, ha megszerzi az új anyagot!
Van-e rajongótáborotok Szegeden?
VM: Igen, van egy pár fõbõl álló keménymag, akik elég sok helyre elkísérnek minket. Velük már közelebbi is a kapcsolatunk, már szinte baráti. Koncerteken kívül is jóban vagyunk.
Azért a legjobban azt szeretem, amikor új arcokat látok magam elõtt, mert az azt jelenti, hogy valakit megint sikerült "megfertõzni" a muzsikánkkal.
Koncerteken játszotok-e feldolgozásokat, s ha igen, akkor miket.
VM: Ebben a kérdésben konzervatívak vagyunk. A mûsor legnagyobb részét saját dalaink alkotják, de azért játszunk feldolgozásokat is. Közös megegyezés alapján csak régi magyar rockzenét vagyunk hajlandók feldolgozni. Ilyen a P.Mobil, a P.Box, Beatrice, Dinamit, Deák Bill. Az emberek lassacskán elfelejtik ezeket a zenéket, pedig még ma is megállnák a helyüket. Sokszor hallottuk, hogy egy-egy ember azért hallgat Dinamit nótákat, mert mi játszottuk koncerten, és megtetszett neki. Ez nagyrészt nem a mi érdemünk, hiszen azokat a nótákat nem mi írtuk, de valahol mégis büszke az ember, hogy egy majdem elfeledett zenekart tud visszahozni a köztudatba.
Merre léptetek már fel, Szegeden kívül?
VM: Elég sok helyen, nem lenne értelme mindet felsorolni. Ami biztos, hogy Kecskeméten még nem játszottunk. Szívesen meglobogtatnánk ott is a hajakat!
Volt-e valamilyen sztoritok, amit érdemes lenne elmondani?
VM: Persze! Ha az ember ötödmagával tölti szabadidejének legnagyobb részét, akkor mindig történnek olyan dolgok, amiket évekig mesélünk. Egyszer egy Iregszemcse nevû helyen játszottunk. Ott aludtunk, és hazafelé jövet Tamásinál az út szélén megláttunk egy kocsmát. Hoppá, itt az ideje lehörpinteni valamit, hiszen már legalább 20 perce elindultunk, és már igencsak száradt a torkunk. Én mentem legelöl, vezettem a csapatot. Mögöttem a sofõrökkel és pár törzsrajongóval együtt kb. 8 fõ. Ahogy kinyitom a lábam, földbe gyökerezett azonnal. A kocsma tele volt romákkal. De nem akármilyenekkel! A sarokban vörös virágmintás kendõben, gumicsizmában egy öregasszony pipázott! Melette egy talicska társaságában egy valamivel fiatalabb férfi (nagy bajusszal, fekete kalapban, ahogy kell), a sarokban meg egy középkorú roma asszony éppen ordítva veszekedett valakivel. (Ha valaki látta a Macskajaj címû filmet, megérti hogy mirõl beszélek.) Persze azonnal felmértem a helyzet súlyosságát, mert nem ez a legideálisabb hely egy szögecsekkel kivert hosszúhajú társaságnak. A többiek persze ebbõl semmit nem láttak, mert õk még kívül voltak az ajtón. Aztán egyszercsak megunták a kintlétet, és szószerint belöktek engem az ajtóból, hogy haladjak már befelé. Erre a mögöttem levõ ember is szembesült a kocsma légkörével, és õ is megállt. Õt is belökte a mögötte haladó. Egy rövid perc alatt belökdöstük egymást a kocsmába. Ott néma csend, a romák minket figyeltek, mi meg õket. Egyszer valamelyikünk megtörte a csendet, és kért egy kávét. Gyorsan mindannyian rendeltünk, és amíg a kocsmárosné készítette az italokat (aki szintén roma volt), volt idõnk szemügyre venni a pultot. A háttérben kekszek és cukorkák voltak egy polcon, és tiszta poros volt a tetejük. Az még csak hagyján, hiszen döngölt padlójú vályogháznál megszokott a por, de az említett finomságok egymáshoz ragasztásáról egy pók is gondoskodott, ugyanis az egész kekszkészlet egy hatalmas pókháló közepén trónolt. Elfogyasztottuk rohamléptekben az italokat (egy-két torok le is égett a forró kávétól), és szó szerint szaladtunk a kocsikhoz.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy nagyon kedvesek voltak velünk, és a félelemre nem adtak okot, csak hát annyira meglepõdtünk, hogy majdnem a gatyánkba csináltunk. :)
Mennyire figyelitek a hazai fanzineket? És mi a véleményetek róluk-rólunk?
VM: Az utóbbi idõben nemigen találkoztam kinyomtatott formában kisebb újságokkal, lehet, hogy bennem van a hiba. Ami nagy elõrelépés szerintem, hogy a Rockgyémántok megjelent az interneten. Kissé elfogult vagyok, mert a munkám is az internethez kötõdik, de már régen kellett volna ilyesmi. Ismerek néhány magyar zenei oldalt, de a tiétekben tetszik az, hogy nagy hangsúlyt kap a Rockzene. Nyilván erre utal a névválasztás is. Meg vagyok elégedve vele.
Régebben sok kis újságot olvasgattam, amikor divatba jöttek, hirtelen rengeteg lett belõlük. Volt, amelyik kinõtte magát, volt, amelyik eltûnt (ezek voltak többen). Meg kell mondanom, ha demókról, interjúkról volt szó, soha nem tettem különbséget egy MHH vagy egy "névtelen" fanzine között. Sajnálom, hogy megszûntek, érdekes színfoltját képezték a magyar zenei életnek.
Mi a véleményetek a hazai utánpótlásról?
VM: A többiek véleményét nem ismerem, de az enyém az, hogy kellõ odafigyeléssel még mindig rá lehet szoktatni a gyerekeket a hangszeres zenére. Az én környezetemben elég sok fiatal 13-17 éves gitáros van, akik alig várják, hogy zenekarban nyomhassák a metált. Persze nem mondom azt, hogy gombamód szaporodnak a rockzenekarok, de szerintem most nincs nagy probléma a fiatalokkal. Ami nekem nem annyira tetszik, hogy a média viszont kevesebb teret enged ezeknek a zenészeknek. Ahol tudom, én támogatom a fiatal zenészeket, hiszen õk lesznek majdan fiaink bálványai!
Én úgy érzem, hogy pár éven belül visszaszerzi régi vezetõ helyét a rockzene. Erre utaló "jelenségek" már most tapasztalhatók.
Magánéletben mivel foglalkoztok?
VM: Petrik mûvész úr vasutas, palacsintasütõvel a kezében tányérsapkában integet a vonatoknak. Vékony Zoli és én programozók vagyunk. Máté, a dobosunk még tanul, Sziárd, a bátyja meg munkanélküli, és mellette levelezõn kohómérnöknek tanul.
Szeretitek a sört?
VM: I G E N !!!!!!! Bár Robi és Zoli inkább VBK-zik, illetve Martinizik, de azért egy-egy buliban mindig a sörbõl fogy a legtöbb. Imádom!
Mit mondanál még el?
VM: Talán annyit, hogy az emlegetett demókat mind meg lehet hallgatni az interneten is a http://ph.ini.hu címen. Itt a zenék mellet egy rakás képet nézegethettek, mindenféle infókat tudhattok meg rólunk. Ha valaki írni akar, azt a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címre teheti meg.
Ja, és persze köszönöm, hogy megkerestetek! Remélem hamarosan személyesen is találkozhatunk mindenkivel valamelyik koncertünkön! Addig is hallgassatok sok PH-t!

Rob

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!