rockgyemantok.hu

Ismét egy levélinterjúban szeretnék egy ígéretes csapatot bemutatni nektek a gitáros, vokálos Loderer László segítségével. A Sable egy tatai death metal banda akinek mostanában jelenik meg az elsõ, debütáló demója. Ajánlom a súlyos muzsika kedvelõinek.

Miért pont ezt a nevet választottátok a zenekarnak?
Sokat gondolkodtunk, hogy mi lesz a zenekarunk neve. Az énekesünk (Horváth László) hozott egy füzetet, ami tele volt nevekkel, közötte volt a Sable is. Ekkor már volt három saját számunk és nagyjából illett a név a zenéhez. (Sable: fekete, gyászos)
Hogy jöttetek össze, hogy indult a zenekar?
Mi hárman Racs Attila dob, Racs Krisztián gitár, és Loderer László gitár, vokál már gyerekkorunk óta együtt vagyunk, az énekesünk is a baráti körhöz tartozott. A basszeros Benke Gergely pedig az elsõ zenekara megszûnése után került a SABLE soraiba.
Megalakulásotok óta ezt a kemény thrash/death muzsikát nyomjátok, vagy ez csak késõbb alakult ilyenné?
Igen, és amíg lehet ezt is visszük tovább. Egyedül a hangzás az ami a kezdetek óta változott, ami a gitárok lehangolásával vált ilyenné. És talán még ami folyamatosan változik az a zene összetétele, színessége és hangulata, de a stílus az mindig maradni fog!
Ki a szöveggyáros nálatok, és egyáltalán, hogyan születik meg egy nóta Sable módra?
A szövegelõHorváth László, õ vállalja az írás nagy részét, de Loderer László is ír néha egy - egy szöveget. A zenei alapokat Krisztián készíti, amit a végleges összerakás elõtt közösen variálunk, ha szükséges! Ezután rákerül a dob, az utolsó fázis az ének és a szövegírás, ami az adott szám hangulatától függõ témáról íródik.
Ha ez meghatározható, akkor mirõl szólnak a szövegeitek?
Múltról, jelenrõl, jövõrõl, halálról és sötét, bensõséges dolgokról szólnak. Egy pár szövegben megjelennek a Necronomicon gondolatai. Az egyik számunkban (Born Wich) például boszorkányének is van. Egy másik (Vangeful Blood) a sumér nép hitével és titokzatosságával foglalkozik. (Nem vagyunk sátánisták, sem hívõk!)
Mit gondoltok, van vevõ ma erre a fajta zenére?
Akad itt-ott, de inkább csak az underground körökben. Persze külföldön más a helyzet.
Régen a rockereket a hajukról lehetett felismerni, ez ma már sajnos kezd kimenni a divatból. Ti tartjátok még magatokat? Meddig? (Remélem sokáig, mert szerintem marha durván néztek ki!)
Tartjuk, mert tükrözi egyéniségünket és másságunkat!
Milyen helyeken játszotok általában, és kik azok, akik elmennek a koncertjeitekre?
Legtöbbet a környéken (Tata, Tatabánya) de az ország különbözõ helyein (Budapest, Szombathely) is felléphettünk már. A környéken kialakult egy "tábor" ami jár a koncertjeinkre.
Mi a véleményetek a mai Magyarországról, a mai magyar rockéletrõl?
Underground körökben vannak nagyon tehetséges és jó zenét játszó zenekarok (ldeas, Animosty, Diafragma stb.) de a "nagyok" vagy kihullanak vagy csalódni kell bennük.
Kik vagytok civilben, mit csináltok, amikor éppen nem zenéltek?
Négyen szakmával rendelkezünk, Beke (bass.) még tanul és (talán!!??) most fog érettségizni. Négyünk közül Krisztián (ápr. 1-tõl) dolgozik. Az énekes hivatásos naplopó, a dobossal együtt. Laci (gitár, vokál) talán majd dolgozni fog nemsokára.
Mik a terveitek a jövõre nézve? (koncertek, demó, stb.)
Terveink általánosak: minél többet játszani és fellépni az ország más részein is. Bárhova, bárkivet elmegyünk játszani ha meghívnak és állják a benzinpénzt. Az elsõdemónk már megjelenés elõtt áll, még át kell esnie egy stúdiós utómunkán és kb. egy hónap múlva jelenik meg, Funeral Oration (halotti beszéd) címmel. (Azóta már megjelent. – a szerk.)Terveink szerint még ez év decemberében ismét stúdióba vonulunk és kb. egy év múlva megjelenik a második demó is. A második demó után szeretnénk egy EP-t vagy egy albumot készíteni.
Mi az a minimum és maximum, amit szeretnétek elérni a zenétekkel?
Minimum: meghallgassák, Maximum: értékeljék munkánk.
Ha van ilyen, akkor melyik zenekar elõtt játszanátok szívesen? Általában kik a kedvenceitek?
Bárki elõtt szívesen játszunk a (mûajon belül) de a kedvenceink inkább a határon kívül vannak, és egy ilyen lap kevés lenne, ha csak az abszolút kedvenceinket kellene leírni. Sokfajta stílusú zene, szóval ne hidd, hogy mi megszállott death metal fanatikusok vagyunk. Szeretjük a lágyabb zenéket is (lron Maidentõl a Cannibal Corpse-ig).
Véleményetek szerint nemzetközi viszonylatban mennyire versenyképesek a magyar rock csapatok?
Mint bebizonyosodott akadnak a mûfajon belül zenekarok, akik megállják a helyüket. (lásd: Sear, Strong Defomity) de ezek is inkább underground körökbõl törtek ki. A magyarországi "rock isteneknek" szerintünk semmi esélyük odakint.
Mit gondoltok, miért van az, hogy a death metal csapatok csak a halálról, a pusztulásról, csupa letargikus dologról énekelnek?
Nem tartjuk magunkat színtiszta death metal zenekarnak. A mai élethez szerintünk nem illenek a happy szövegek. (zöld erdõ, piros pipacs stb.) Súlyos zene, súlyos szövegek!
Úgy tudom, csatlakoztatok a TAZ-MÁNIA zenei mozgalomhoz. Ez mit takar? Mi a mozgalom lényege?
A TAZ-MÁNlA mozgalom a Tatabányai Zenészegylet fesztiválrendszere. Mindkettõnek tagjai vagyunk. A lényege a zenekarok felvirágoztatása, a saját erejükhöz mérten. Minden zenekar egyenlõ esélyt kap, hogy bizonyítsa: érdemes arra, hogy odafigyeljenek rá. Persze, ez már nem a zenészegyleten múlik. Az elnök Cserteg István sokat tesz a zenekarokért: fellépéseket biztosít ( ez a TAZ-MÁNIA ) médiák megjelenését segíti (újságcikk, demó, CD, MC, rádiós szereplés stb.) Például júniusban jelenik meg a TAZ-MÁNlA CD, amelyen több más zenekarral együtt mi is szerepelhetünk (Forgotten World c. számunkkal).
Végezetül meséljetek egy emlékezetes poént, vagy egy nagy bakit koncertrõl, vagy stúdióból!
Például Nagykanizsán megpróbálták ellopni a cuccaink egy részét, ami részben sikerült is. (ezúton köszönjük nekik! Ba...zák meg a ku..a anyjukat!) A lényeg, hogy a 12.000 forintos cintányérállvány azért megkerült. Az az egészben a poén, hogy két helyi banda is volt, mégis minden cuccot mi vittünk Tatáról. Ha Attila (dob) nem hozott volna dobszéket az se lett volna. (Szép mi?). A legemlékezetesebb a székesfehérvári PONT - Ml stúdióban készült demó kapcsán történt. A hangmérnök (Fekete Gábor) macskája, akit úgy hívtak, hogy James Onedin (ez nem vicc!) kilopta a táskánkból az egyik szendvicset. Berohant vele a szobába, ez azért poén mert a macska kétszer kisebb volt a zsömlénél, aztán a Gábor felkapta a fém (!!) baseball ütõjét és kikergette a macskát. Nem sokkal ezután Gergõ (bass) jóízûen elfogyasztotta a zsömlét.
A zenekar címe ahova írhattok, illetve a demót (mely 400 Ft + pkg.-be kerül) megrendelhetitek:
Loderer László
2890 Tata, Deák F. út 33.
Tel: 06-34/489-028
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. '; document.write( '' ); document.write( addy_text69534 ); document.write( '<\/a>' ); //--> Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Scott