Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon
Saga

Maga az abesszin császár hívott fel július másodikán! No ez majdnem vicc: igaz, hogy nem császár, hanem "csak" Negus, azaz Steve Negus, a SAGA dobosa volt a vonal túlfelén, de ez nekem legalább akkora megtiszteltetés volt, mintha személyesen az abesszin császár telefonált volna...Mivel Steve nem egy eldugott etióp falu nyelvjárását beszéli, hanem szép kanadai angolt, így a kommunikáció feltétlenül könnyebb volt, s gyanítom, a császár nem sokat tudott volna mondani a negyedszázad alatt mára már élõ legendává nõtt SAGA elmúlt 25 esztendejérõl sem!

Halló, Mónika vagyok, Te pedig Michael, ha minden igaz, ugye?
Hát, nem egészen... Steve vagyok...
Bocs, én Michaelt vártam... no de ne hidd, hogy el vagyok keseredve, a szívem ugyanis egy magyar dobos srácé, s így mindig külön öröm nekem, ha egy szakmája bélivel társaloghatok! Szóval kezdjük elölrõl! Helló, Steve! Örülök, hogy sikerült összehozni ezt a beszélgetést! Hatalmasat dobbant a szívem, amikor kiderült, hogy csinálhatok egy interjút veletek. Az elsõ emlékeim jó húsz évvel ezelõttiek, egy rádiós slágerlistán hallottam elõször SAGA nótát, ha jól emlékszem az "On The Loose" volt. Igaz, akkor csak tini voltam, de még emlékszem rá, hogy akkoriban a rockzene nem volt idegen a rádiós slágerlistáktól, elég erõs volt a mozgás a mûfajban. Van benned valamiféle nosztalgia a nyolcvanas évek iránt
Most, hogy a 25 éves "születésnapunk" alkalmából fogunk koncertezni Bonnban, jó érzés visszatekinteni ezekre az idõkre! Nagyon szép emlékek bukkannak most fel újból, mindazok a dolgok, amik akkoriban estek meg velünk. Valami tükrözõdés-féle ez most bennünk, a régi idõk emlékei most tükrözõdnek vissza az eltelt idõ tükrében, s ez a tükör rengeteg szép momentumot villant most fel újra!
Milyenek ezek a tükörképek benned?
Tudod, amikor turnéztunk, rengeteg sztorink volt, nagyjából ezek a fõ részei most a tükörképnek, szinte újra éljük most ezeket a történeteket. Emlékszem az elsõ idõkre, amikor összejöttünk Kanadában, amikor kis klubokban játszottunk még, szinte hihetetlen most, hogy mindez már 25 éve volt, s azóta milyen messzire jutottunk!
Mondd, hogy a csudában tudtatok 25 éven át együtt maradni, hiszen ez több idõ, mint egy átlagos házasság...Nem untátok meg egymást? Nem untátok meg a zenéteket?
A legfontosabb, ami miatt képesek vagyunk együtt maradni, az a szabadság, amit mindannyiunk birtokol! Ez jelenti a magánélet szabadságát, azt, ami a SAGA-n kívül történik velünk, meg persze jelenti a zenei szabadságot is, hiszen a SAGA mellett csinálhatjuk mindannyian a magán-projektjeinket is. Ez mostanra teljesen kiegyensúlyozottá tette a kapcsolatunkat. A nyolcvanas évek elején még mindenünk csak a SAGA volt, a teljes életünket kitöltötte, az valami állandóság volt ugyan, de épp ez az állandóság-egyhangúság vezetett konfliktusokra. Akkor Jim Gilmour és én kis idõre ki is szálltunk a SAGA-ból. Most úgy hiszem egy lenyugodott társaság vagyunk, teljesen egészséges viszonnyal egymáshoz és a SAGA-hoz.
Az 1981-es "Worlds Apart" albumotok volt az igazi áttörésetek. Sok remek rock csapat volt hasonló helyzetben akkortájt, s én úgy vélem, minden bizonnyal vannak olyan muzsikus barátaitok, akiket még azokból az idõkbõl ismertek. Mesélnél róluk?
A legkorábbi idõkben a Rush volt egy ilyen csapat, mivelhogy õk is kanadaiak, turnéztunk is együtt, de sajnos mostanában nem nagyon láttam õket...Tudod, kicsit más most az életünk, mint akkor volt: hárman Kanadában élünk, Jim Crichton és Michael Sadler Los Angelesben élnek. Nekem van egy saját stúdióm otthon, kanadai zenészekkel dolgozom otthon, itt csináljuk a régi SAGA anyagok remasterjeit egy észak-amerikai kiadásban megjelenõ sorozathoz. Lesz pár koncertünk most Kanadában, a következõ hónapban pont a Jethro Tull-lal lépünk fel, akikkel szintén turnéztunk a nyolcvanas években, szóval nagyon jó lesz velük is újra találkozni! Jó lesz Ian Andersont is újra látni! Aztán tavaly volt pár koncertünk Kanadában a Styx-szel is, õk azok a srácok voltak, akikkel az elsõ európai turnénkat nyomtuk végig még 1979-ben...Velük is nagyon klassz volt újra együtt lenni, örültünk egymásnak nagyon!
Bizony, egy nagy fejezetet alkottok ti is a rockzene történelemkönyvében ezekkel a csapatokkal együtt...de persze most rólatok akarnék inkább beszélgetni. Az akkori rajongóitok gyerekei is felnõttek mára. Látni szoktátok õket is a koncertjeiteken?
Hát persze! Néha három generációs koncertjeink vannak -hahaha! Ez persze remek dolog, például van egy idõs hölgy, aki már 86 (nyolcvanhat!!!) éves, és rendszeresen jár a koncertjeinkre - most is ott lesz Bonn-ban. A barátai komplett hülyének hiszik, mivel lefekvés elõtt minden este SAGA-t hallgat...Szóval õ már régi ismerõs, bejáratos a színfalak mögé, és eddig mindig azt mondta, hogy a mi koncertjeink sokkal jobbak, mint a Karácsony...
Hát, ami azt illeti, mintha ritkábban lenne Európában SAGA koncert manapság, mint Karácsony... Megpróbálnád összehasonlítani a SAGA korai idõszakát a mai idõkkel? Milyennek éltétek meg azt az idõt, és milyennek látjátok a mai világot rockzenész szemmel?
Tudod, manapság nagyon más a rock-élet... Sokkal populárisabb irányultságú lett a zene alapvetõen, persze ez az új generációk mienkétõl eltérõ ízlése miatt is van. Nem nagyon vannak manapság rádiós mûsorok sem, ahol lehetne SAGA nótákat hallani, pár azért akad, de ez sokkal erõsebb volt a korai idõkben. Hát szóval manapság nem hiszem, hogy elõfordulhatna, hogy egy SAGA dal a slágerlisták elejére kerülne...Egyszerûen nem illünk bele a képbe.
Azt hiszem, igazán egy rockzenekar sem fér bele...
Hát igen, ez valahol szégyen is, de ez van, ezt kell szeretni, most más idõket írunk...De valahol mindegy is, hiszen ha jó zenét csinálhatunk, amiért sokat jönnek el, hogy koncerten is meghallgassák, vagy sokan vesznek meg lemezen, nekünk ez elég pozitív visszajelzés ahhoz, hogy értelmét lássuk a zenélésnek, az új dalok írásának, a turnézásnak!
Volna valami olyan emléked a korai évekbõl, koncertrõl, a SAGA történelmébõl, amit érdemesnek tartasz arra, hogy megosszad az olvasóimmal?
No hadd gondolkodjam egy cseppet... Azt hiszem, a leginkább egy zavarba ejtõ dolog volna, ami velem esett meg, még a Styx-turnén volt, Párizsban. Mivel ez volt az elsõ megmutatkozásunk Európában, egy igen fontos turnénk volt, szóval nagyon figyeltünk mindenre, hogy jól menjen. Elég nagy rajongótáborunk is volt már akkoriban, akik követtek minket a turné állomásaira. Visszatapsoltak minket, én vissza is mentem a színpadra, de a Styx megállította a csapat többi tagját, én kinn álltam a színpadon, a srácok meg egyáltalán nem jöttek ki, csak én, és ott volt velem szemben az a jó tízezer ember... Szóval elképzelheted, mit gondoltam, teljesen tanácstalan voltam, hogy mit is csináljak most, a srácok meg hátulról röhögtek... De, hogy valami szebb emlékrõl is beszámoljak: a Nürnburgringen jártszottunk, ahol Elton John után záróbandaként léptünk fel, százezer ember elõtt. Ötször tapsoltak vissza minket, azt hiszem ez volt eddig a legklasszabb esténk!
Akkor valóban egy hatalmas doboznyi emléked lehet már! No és persze egy másik hatalmas dobozod a SAGA albumokkal... Melyik a személyes kedvenced ezen albumok közül?
Azt hiszem a "Worlds Apart" a legjobb albumunk, tudod, az egész dolog, ami körülötte volt, már a felvételtõl kezdve - Angliában, Rupert Hine-nal dolgozni nagyon izgalmas volt eleve, sok új technikai dologgal és új ötlettel fûszereztük azt az albumot, meg persze ez volt a legsikeresebb albumunk is. Aztán a másik nagy kedvencem a "Generation 13", ami a legkalandosabb, legkísérletezõbb albumunk volt. Sok muzsikát imádok arról az anyagról! Azt hiszem nagyjából ez a kettõ van a csúcson nálam.
Mondtad, hogy a "Worlds Apart" felvételei sok újdonsággal szolgáltak nektek. Milyennek látod az akkori technikát, és milyennek a mostanit? Miben különbözik a két korszak e téren?
A SAGA mindig megpróbálta a technika csúcsteljesítményeit felhasználni a felvételeihez. Ami nagy különbség, az a dalírás része a dolognak. Manapság otthon megírjuk a dolgainkat, s az Interneten keresztül küldjük el egymásnak a dalainkat, ötleteinket. Mindannyiunknak van számítógépes rendszere a zenei dolgok támogatására, felvételre, komponálásra. Én például otthon Kanadában felveszem a saját dob-sávomat, azt elküldöm Los Angelesbe, ha van egy ötletem, még aznap meghallgathatja bármelyik tag, legyen akár a világ túlsó felén is. Szóval a számítógépek valahol ideálissá tették a kapcsolatunkat - mind egymással, mind a zenénkkel, így több szabadságunk van az ötleteink megvalósításával kapcsolatosan, a számítógépek segítették elõ ezt a kommunikációs fejlõdést nálunk! Úgy érzem, sokkal több lehetõsége és szabadsága van az egyénnek a zeneszerzésben is így, s ezt én speciel nagyon nagyra értékelem!
Akkor akár azt is mondhatjuk, hogy cyber-próbáitok vannak... Ah, a régi szép idõk utólagosan hangszigetelt pincéi és garázsai!
Hahaha! Szóval az ötletek cseréje szempontjából igazán hasznos ez a módszer. Amikor kipróbáltuk elõször, hogy mennyire vagyunk képesek így zenét írni, egy ötletemet elküldtem Los Angelesbe, Jimmy rátette a basszust, majd visszaküldte nekem. Én továbbküldtem Ian-nek, aki visszaküldte a gitár-részeivel kiegészítve... Durvának tûnhet így, de mûködik, és emellett még érdekes is ez a folyamat! Most valahogy töményebbnek, azonnalibbnak tûnik a munka, másrészt mivel szinte "körbelakjuk" a bolygót, igazán bonyolult lenne egy rendes próbát összehozni....
Van tudomásom más, hasonlóan dolgozó csapatokról is, szóval az élet meghozza a maga fejlõdését e téren is. Gondolom az elõbbiekbõl, hogy amúgy sem érdektelen számodra az Internet...
Bizony, nagyon sok információt gyûjtök össze a webrõl, fõleg, ha zenei dolgokról van szó, mivel van ugye a stúdióm, érdekelnek a zenei szoftverek például. Van saját oldalam is (www.stevenegus.com - GyM), szóval benne vagyok a dologban eléggé. Nagyon hasznos az információcsere, a szoftverek újabb verzióinak letöltése szempontjából, a cégekkel, akikkel üzleti kapcsolatban vagyok a stúdió miatt, és persze nem utolsó sorban a rajongókkal való kapcsolattartás miatt is! De, tudod, néha ez az utóbbi dolog elég rázós, fõleg, ha sok munkám van, nehéz egyensúlyban maradni... Nagyon jó persze, hogy elérhetnek minket, igyekszünk azért lépést tartani velük is. Visszatérve a technikai lehetõségekre: ebbõl a szempontból iszonyatos fejlõdés megy az utóbbi években, rengeteg új eszköz kerülhetett így a kezünkbe!
Elolvastam pár mostani bejegyzést a SAGA vendégkönyvébõl... A legtöbb ember alig várja már a július hatodikai koncertet Bonnban; mit vársz te ettõl a bulitól, mit tudtok adni majd annak a sokezres rajongói tömegnek, aki ott lesz?
Azt hiszem, az egész olyan lesz, mint egy nagy házibuli....Hahaha! Már próbálunk, most persze személyes jelenlétünkkel erõsítve egymást, hahaha, szóval gyakoroljuk a régi nótákat, hiszen a 25 év alatt sok olyan dal volt, amit már szinte elfeledtünk. Szóval most kiválogatjuk azokat, amikre még emlékszünk egy kicsit legalább, hahaha, s azokat megpróbáljuk a közönség elé varázsolni majd. Lesz pár meglepetésünk is, de ami számomra a legmeglepõbb volt mindig is a SAGA rajongóiban, az a változatos ízlés, hogy nem csak a slágernótákat szeretik, hanem a kevésbé híres dalainkat is fújják kívülrõl. Szóval ha elakad majd az emlékezetünk a koncert közepén, csak figyelni kell rájuk, s õk kisegítenek minket, hahaha! Komolyra fordítva a szót: sok olyan dalt is fogunk játszani, amit évek óta nem adtunk elõ élõben, sok "ritkaságot", amiket a rajongók kíváncsisága miatt vettünk most elõ újra, elvégre egy negyedszázadot átfogó anyagból kell válogatni! Számunkra is érdekes ez, valahol kihívás is, hogy olyasmit játsszunk, amit tizenöt éve sehol sem nyomtunk el. Szóval memóriafrissítés folyik éppen, gyakorolunk és készülünk, hogy a lehetõ legjobbat adhassuk! Készül egyébként DVD felvétel is a koncertrõl. Remélem, sok régi arccal összefutunk majd, akiket még a korai idõkbõl ismerünk, hiszen már 1979 óta járunk Európába, ez alatt az idõ alatt sok emberrel ismerkedtünk meg, sokan ismertek meg minket is a turnéink alatt, néhányukkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, ez persze teljesen normális dolog. Remélem, közülük is nagyon sokkal találkozhatunk majd!
No, csúf dolog ugyan ezt mondani, de nem vagytok már mai gyerekek... biztosan családos ember is van köztetek. Hogy lehet egy családot egybetartani, ha az ember rockzenész?
Hát, ha magamból indulok ki, bizony nem egyszerû a dolog. Én háromszor nõsültem, szóval van némi tapasztalatom e téren, hahaha, most német feleségem van, õ is elkísért a bonni koncertre. De, mint minden mûvésznél, nagyon nehéz megtalálni a megfelelõ kapcsolatot, nõk jönnek és mennek, de azt hiszem nagyon speciális egyéniség kell ahhoz, hogy valaki hosszú távon képes legyen elviselni minket, zenészeket! Tudod, nem a zenészek a legkönnyebb emberek, leginkább az életmódunk miatt, ami rendesen elüt egy átlagemberétõl. De hát ha már zenészek vagyunk, s imádjuk ezt a hivatást, s ez az egyetlen dolog, amiben jól érezzük magunkat, egyszerûen így kell ennek lennie. Tudod, például nekem is a zene a legfontosabb dolog az életemben, gondold csak el, az életem felét csak a SAGA-nak szenteltem, velük töltöttem el!
Mesélj, légy szíves arról is, hogy te miként lettél a SAGA dobosa, milyen volt a kezdet számodra?
Úgy nyolc évesen kezdett el érdekelni a dobolás, kábé tizenegy lehettem, amikor játszani is elkezdtem. Sok középiskolai csapatban játszottam, tudod, nagy Beatles rajongók voltunk, sok Beatles nótát nyomtunk, meg úgy általánosan az egész brit rock színtér vonzott. Aztán a hetvenes években elkezdett érdekelni a Rhythm & Blues, egy rakás R&B zenekarban játszottam, de már a hetvenes évek közepén játszottam reggae-t is, akkor, amikor a jamaikaiakon kívül még senki sem tudta, hogy egyáltalán létezik a reggae. Talán ez az, ami a SAGA ritmusszekcióját különlegessé is teszi valahol, pont a sokszínûség, aztán a kissé funky-s dolgok, amik elütnek a régi egy-két lemezes progresszív bandáktól. Talán ez is része a SAGA bûbájának, ez a hangulat, ami például Porto Rico-n igen nagyra nõtt, mivel a latinok nagyon szeretik ezeket a ritmusokat, meg persze az európaiak is, mint kiderült, úgy gondolom, elég érdekes ritmusvilág ez, sokat lehet variálni benne.
Milyen dobfelszerelésed van?
Ezen a koncerten Roland VDrums cuccon játszom, de általában DW-n szoktam játszani, meg Paiste cineken.
Most készültök az új album felvételére. Errõl is árulj el pár részletet, légy szíves!
Amikor a bonni koncert után hazamegyünk, neki is állunk a felvételeknek, vagyis, hogy pontos legyek, a felvétel befejezésének. Például a dobsávjaim fele már kész van. Úgy néz ki, tizenkét dal lesz az albumon, talán mondhatom, hogy a folytatása lesz a legutóbbi anyagnak, s ezzel az új lemez is visszatér valahol a SAGA gyökereihez. Úgy hiszem, meg lesznek elégedve vele a rajongók! Van rajta pár újszerû ötlet, de hát éveken át csak különféle újításokat próbáltunk a zenénkbe beépíteni, hogy rájöjjünk mi az, s hogy aztán meg is valósítsuk, amit szeretnek az emberek a SAGA zenéjében, s ezt próbáljuk elérni az új albumon is majd!
Hát, akkor már csak az van hátra, hogy gratuláljak ehhez a szép kerek évfordulóhoz, sok sikert a következõ 25 évre! Érezzétek jól magatokat a bonni koncerten! Kérlek add át üdvözletemet a többieknek is! Köszönöm a beszélgetést!
Én is köszönöm, és minden jót neked is! Szia!

www.saga-world.com

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!