rockgyemantok.hu

A Sugarloaf zenekart ma még talán nem ismeri mindenki, de ha minden úgy alakul, ahogy õk és a körülöttük dolgozók szeretnék, akkor hamarosan sokat fogunk hallani róluk. A gitáros Szabival és a szaxis Ákival beszélgettünk sok mindenrõl. A megalakulásról, tagcserékrõl és a jelenlegi felállásról...
A zenekar 1995-ben alakult, akkor még keményen punk zenét játszottunk, levettük az egész Greenday albumot. Az énekesünk az idõ tájt Oroszi Iván volt, aki ma a M.Á.K.-ban van. Aztán elkezdtük a saját számok írását, és Iván rájött, hogy ez már nem az a stílus, amit õ szeretne, úgyhogy kilépett. Helyette érkezett Peti, aki azóta is velünk van. Onnantól kezdve kezdtük el tudatosan építeni az image-ünket, bár ez is változott kicsit, mert nemrég még két énekesünk volt, de Gergõ elment tõlünk és nem is akarunk most már mást a helyére.
Jelenleg tehát öttagú a zenekar: Peti – ének, Szabi – gitár, Gábor – b.gitár, Toma – dob és Áki – szaxofon.
A nyáron több fesztiválon is játszottunk, Mezõtúron (ami életünk eddigi legjobb fellépése lehetett volna, ha nem töri ketté egy iszonyatos esõ), az EFOTT-on, az E-Klub Travellers fesztiválján és a Szigeten is. Mindegyiknek nagyon pozitív volt a visszhangja.
A kategorizálásról és példaképekrõl...
Mi a saját zenénket a "crossover-funk" jelzõvel jellemeztük legutóbb, de igazándiból egy turmix az egész. Tulajdonképpen nem lenne szükség ezekre a zenei kategóriákra, de elkerülhetetlen. Abba viszont nem megyünk bele, hogy valami okos ember kitaláljon ránk egy kategóriát, inkább mi találjuk ki, és ezt próbáljuk az emberekben tudatosítani. Példaképünk sincsen, pontosan azért, mert nem akarunk senkit koppintani, csak a saját stílusunkat kialakítani. Inkább azt mondanám, hogy konkurencia van és stílusban hasonló zenekarok vannak. Egy idõben persze azt mondták ránk, hogy mi vagyunk a "magyar Dog Eat Dog", hiszen nekünk is van szaxofonosunk, és ráadásul koncerteken játszunk is egy Dog Eat Dog nótát.
A Movie c. daluk videóklipjérõl...
A klipet egy barátunk, Légvári Dániel rendezte, aki Ákosnak volt osztálytársa. Amikor elkészült, már bántuk, hogy ezt a számot választottuk klipes nótának, de az emberek szerették. Szerencsénk is volt vele, és nagyon sokat köszönhetünk a Z+-nak, akik sokat játszották a klipet, és nem csak a rétegmûsorokban. Felkerült a 100-as listára is, a 24. helyre, ami azért annyira nem rossz eredmény, sõt! Aztán hálistennek az MCM televízió is ráharapott, és kiemelt játszást kaptunk tõlük. Szerettünk volna egy új klipet, de sajnos lenyúlták az ötletünket, úgyhogy most várunk, amíg megjelenik a nagylemezünk és akkor lesz új klip.
Lemezszerzõdésrõl, saját managerrõl és arról a bizonyos megjelenésre váró lemezrõl...
Éppen most folynak a tárgyalások, illetve mire a cikk megjelenik, leszerzõdünk egy nagy kiadóhoz. Kb. február közepére szeretnénk megjelentetni az albumot. Illetve eredetileg a karácsonyi paicra szerettük volna, de meggyõztek minket, hogy így hatékonyabb lesz. Hogy mit várunk a kiadótól? Hogy maximális segítséget nyújtanak nekünk és nam csak finansziális téren, de emberi téren is. Vagyis baráti segítséget is szeretnénk tõlük kapni.
Nemrég lett egy saját managerünk, Kalina Károly, aki már több zenekarral dolgozott együtt, pl. a Hip Hop Boyz-zal, a Fekete Vonattal vagy az UP!-pal. Ez életünk eddigi legpozitívabb történése. Mióta õ velünk van, mindannyian komolyabban vesszük a munkát. Mindemellett konkretizálódtak a terveink.
Az új lemezhez most rakjuk össze a nóták alapjait, aztán majd a stúdióban úgyis tovább alakulnak. Több lesz rajta a populárisabb nóta, mert szélesebb bázist szeretnénk megcélozni, de a törzsrajongókat is szeretnénk megtartani. Elég széles sávú lemez lesz, ezért pl. az is nagy dilemmát okoz, hogy mely számokból legyen majd klip (bár az elsõ ötlet már megvan), hiszen igazi tükröt akkor kapnának az emberek a zenekarról, ha legalább nyolc klip készülne. Az az igazság, hogy mindenkinek több féle stílus van a kezében, és így mindannyian örömmel játsszuk minden számunkat.
Angol nyelvrõl, mûvésznevekrõl, sztárkultuszról...
Angol és magyar nyelvû dalszövegeink is vannak. Sajnos, ma Magyarországon
még mindig nem beszélnek az emberek angolul, ezért nincs ennek itt akkora piaca. A magyar zenekaroktól magyar szövegeket várnak, ezzel is bizonyítva, hogy még mindig kelet-európai a felfogás. Az új nagylemez rögzítve lesz angolul és magyarul is, és a kiadó megígérte, hogy mind a kinti terjesztésben, mind a kinti fellépésekben segíteni fog. Szerintünk ahhoz, hogy külföldön érvényesülhess (de ez az itthoni lemezeladásokra is vonatkozik), kitartás kell és jó háttérmunka.
Mindannyiunknak van mûvészneve, és az albumra ezek is fognak felkerülni. Nem arról van szó, hogy nagy szükség lenne rájuk, de nem tudhatod, hogy hogy jön be. Ha netán sikeresek leszünk, szeretnénk megõrizni a privát életünket. Persze teljesen kiküszöbölni nem lehet, hogy a teljes nevünket kiírják, biztos lesz olyan újságíró, aki meg fogja tenni. (Én nem!- B.T.) Magyarországon egy visszafogott sztárkultusz mûködik. Ez alatt azt értem, hogy a koncerteken megnyilvánul, csak minden zenekarnál máshogy: a Shygys-nál repülnek a plüssmacik, a Fresh Fabriknál megy a stage-diving. Aztán az utcán, a hétköznapi életben már csak annyi, hogy "Szevasz, Te vagy XY? Adj egy aláírást!" Ennek két okát látom: egyrészt az emberek tartanak attól hogy ha nyíltan rajonganak, a társaik hülyének nézik õket. Másrészt az "átkosban" azt nevelték az emberekbe, hogy mindenki egyenlõ, holott ez egy hülyeség, mert ha így lenne, akkor bárki állhatna a színpadon. Egyébként a zenésznek is igénye van arra, hogy a rajongó megmondja a véleményét, akár rossz, akár jó.

B. Timi