December elsején este a Petõfi Csarnok egyik klubszobájában
ültem le beszélgetni Christofer Johnsson-nal, beállás után, koncert elõtt -
egy magyar és három romániai újságíró kolléga társaságában.
Szervusz, Chrisrofer, Isten hozott újra Magyarországon! Mi volt a legkülönösebb
hely, ahol valaha is játszottatok?
Hm, mi is volt ez... Talán a valaha volt második koncertünk, amit egy napköziben,
vagy minek hívják, tudod, ahol a tanulók suli után vannak, míg a szüleik még
dolgoznak, szóval amit itt adtunk. Nem volt színpad, tehát a padlón állva játszottunk,
a srácok meg ott ültek velünk szemben a lábaink elõtt. Ez a második fellépésünk
volt amit már Therion néven adtunk, még 1988-ban.
Hogyan választjátok ki a turnékra a kísérõ zenekarokat? Milyen velük a kapcsolatotok?
Általában valaki a menedzsmenttõl vagy egy barátnõ hoz egy CD-t, hogy õk szeretnének
veletek turnézni, hallgassátok meg ezt a lemezt. Néha vannak speciális felkérések,
mint pl. legutóbb a Voivod, merthogy õket nagyon szeretjük. Szerettünk volna
a mostani turnéra elhozni az Amorphis-t , de jelenleg õk egyáltalán nem turnéznak,
mert valami gondjuk van a kiadójukkal. Szerettük volna a Finntroll-t is, de
az énekesnek komoly torokgyulladása van, szóval õk ezért nem vállalták.
Ami a kapcsolatunkat illeti, jelenleg nem egy buszban utazunk a kísérõ csapatokkal,
de ha együtt tudunk lenni, akkor nagyon jól megvagyunk, jó a viszonyunk velük.
Akikkel együtt turnézunk, azokkal mindig közeli kapcsolatba kerülünk, például
a Voivod-dal, velük minden nap együtt lehettünk, így igazán közeli barátság
alakult ki a két csapat között.
Van olyan hely, vagy kor, amiben vagy ahol szívesen élnél?
Nagyon szeretem a helyet, ahol élek, de úgy 50%-ban jó lenne Dél-Németországban,
Ausztriában, Svájcban élni, ahol hegyek vannak, mert ezeket a helyeket nagyon
szeretem, de ez úgy fele-fele arányban lenne az igazi. Nagyon sok idõt töltök
a természetben, a szabad levegõn, mert igazán jól érzem ott magamat. Más korban?
Nem igazán tudom, hiszen minden korban megvannak a pozitív és negatív dolgok
is. Természetesen érdekes lenne, de most csak egy kép él bennünk a másik korokról,
figyelembe kell venni, hogy ez csak a mi nézõpontunkat tükrözi, nem igazán tudhatjuk,
milyen volt akkor a mindennapi élet. Ugyanolyan klassz dolog ma felkelni, a
nap ugyanolyan szépen süt, mint mondjuk ötszáz évvel ezelõtt. A mai élet valójában
nagyon izgalmas, sokkal több minden történik, mint mondjuk 10 évvel, vagy egy
emberöltõvel ezelõtt. Lehetne romanticizálni a gótika korát, hiszen valóban
szép lehetett az, ahogy egy gótikus stílusú házban gótikus ruhákban üldögél
az ember, de mi lenne ebben az izgalmas, ha egyszer ez lenne a hétköznapi valóság?
De talán a múlt század, amikor Wagner élt, izgalmas lenne látni a saját operáit
a saját karmesteri közremûködésével. Bár más szempontokból nagyon is sz*r dolgok
estek meg akkoriban, de azért legalább õt megnézném.
Mit láttál Magyarországból, és hogy tetszik, amit láttál?
Sajnos az országban nem volt idõnk körülnézni, csak Budapestet láttuk, de abból
is csak egy keveset. Ez nagyon negatív dolog, hisz annyi remek helyre eljutunk,
de szinte semmit sem tudunk megnézni belõlük egy-egy turné alkalmával. El kellene
jönni ide nyaralni, hogy többet ismerhessünk meg az országból.
Beszéltél Richard Wagnerrõl. Sokan azért nem szeretik õt, mert Hitler kedvenc
zeneszerzõje volt.
És ez kit érdekel? Aki a Zenét szereti, az nem foglalkozik ilyesmivel. Ám ezeknek
az embereknek könyveket kellene a kezükbe venni, hogy tanuljanak... Még Izraelben
is vannak Wagner-rajongók, akik tesznek a politikai propagandára. A többiek,
aki Hitlerre hivatkozva elutasítják Wagner zenéjét, olyanok, akiknek három könyvük
van otthon a könyvespolcukon, de azért õk döntik el, hogy mi a jó és mi a rossz.
Az ilyen embereket meg sem kellene hallani, nem szabadna odafigyelni arra, amit
mondanak. Ez egyszerûen óvodás szintû gondolkodásra vall részükrõl!
Mit gondolsz, lehet a politikának bármi köze a mûvészetekhez, a zenéhez?
Nem, semmiképpen sem. Ha valaki össze akarja vegyíteni a két dolgot, az egyáltalán
nem érti, mi a mûvészet lényege. A politika mindig anti-kulturális volt, általában
minden ellen volt, ami hagyományos az emberek körében. Engem csak egy kicsit
érdekel a politika, de azért érdekes kérdés, hiszen láthatod, hogyan mûködik
az a gépezet, ami az emberiséget irányítja. Persze a filozófiai oldalából sokat
tanulhat az ember, de a politikusok általában maguk is csak emberek. Nagy barátja
vagyok például az Európai Uniónak, úgy gondolom van Európában egy csomó remek
ország, így rengeteg jó dolgot tanulhatunk egymástól. Nem vagyon nagy USA-barát,
tehát ezért is úgy érzem, szükség van az Unióra ahhoz, hogy egy erõs valutával
és közös érdekekkel bíró, mûveltséggel és hagyományokkal rendelkezõ országokkal
egyensúlyt tudjunk teremteni az USA-val szemben. Persze pillanatnyilag rengeteg
hibás döntés születik még, sokat tévednek, de majd jobb lesz, ez biztos, hisz
a lehetõségek megvannak rá.
Ti magatok rengeteg fiatal zenekarnak példaképévé váltatok. De neked kik
a példaképeid?
Hát leginkább az Accept-et és a Judas Priest-et emelném ki, valahogyan ezért
ülhetek most is itt, hisz azok a gitárhangzások olyan erõvel és érzéssel hatottak
rám, hogy szavakkal le sem tudom írni, miattuk kezdtem magam is gitározni. Vagy
itt van a Scorpions hetvenes évekbeli gitárosa Uli Roth és az õ szólóalbumai,
õ kezdte a klasszikusokat összegyúrni a rockzenével, használt szopránénekeseket,
meg ilyenek, szóval számomra õ is példakép. Nélkülük egy csomó dolog teljesen
másképp alakult volna. De említhetném ismét Richard Wagnert, hisz õ volt minden
idõk legjobb zeneszerzõje, aki valaha is ezen a földön járhatott. Õ teljesen
átalakította az operákat, amik elõtte lényegükben csak az áriákra épültek, õ
behozta a szimfonikusokat, rájuk helyezte a hangsúlyt, és csodálatos nyitányokat
és zenekari részeket írt. Például a leghíresebb a Valkûrök lovaglásának zenekari
része, amit minden ember ismer.
Sok feldolgozást csináltatok eddigi albumaitokon. Jobbnál-jobb metál dalokat,
de most itt van az Abba. Hogy kerültek õk a képbe?
Ez egy bónusz-dal, amit már korábban felvettünk egy Abba tribute lemezre, aztán
a jobban illeszkedõ hangzás érdekében újrakevertük. Érdekes dolog ez a svédekkel
és az Abbával, õk azok a zenekar, akiket mindenki ismer, mindenki szeret. Én
öt évesen hallgattam az õ dalaikat, amikor mentek a rádióban, és nagyon tetszettek
is. Szeretem is õket, hiszen annak ellenére, hogy nem vagyok popzene-párti,
õk igazán remek dalokat írtak. Különben is csak jó és rossz zene van, épp ezért
merem bármikor kimondani, hogy az Abba és a Beatles a kedvenceim közé tartozik.
Említetted, hogy szeretsz a természetben lenni. Errõl jut eszembe: az Yggdrasil,
mint a világ egységének jelképe és Odin "utazása" rajta, ahogy megismerte
a teremtményeit lehetne szimbólum a zöldmozgalmak és a természetvédelem elõtt?
Az, ahogy mi most bemutattuk az Yggdrasilt, nem az eredeti kép, hanem egy újabb
értelmezése, úgy tûnik, mintha egy életfa lenne. Tulajdonképp abban van a lényeg,
hogy mindenki azt gondol mögé, amit akar. Néha az emberek romanticizálják, ennek
pedig tényleg nem sok köze van az eredeti értelmezéshez. De ha nekem van róla
véleményem, ez is csak egyike a lehetséges értelmezési módoknak, és épp ezért
nem tudhatom biztosan, hogy másoknak mit jelenthet.
Maga az egész nordikus hitvilág igen közel áll a természethez.
Igen, de ez csak addig volt így, amíg a kereszténység be nem tört. Azelõtt sok
isten volt, mindennek megvolt a maga istensége, és ezek emberi tulajdonságokkal
bírtak. Volt egy játékuk az isteneknek, amit nõk játszhattak, amikor férfi is
beállt, az mindig mesterkéltté tette. De egyszer Odin maga is játszott. Az összegyûlt
istenek kinevették, tréfálkoztak rajta, fõleg Loki, aki egy személyben volt
nõ és férfi is, nõként például egy tehén alakját öltve magára életet adott Fernir-nek,
a farkasnak. Az egyistenhitben ez az egy isten a mindenség fölé emelkedett,
kiemelték a természetbõl, már nem volt része a mindennapoknak a szó megszokott
értelmében, az embert pedig alulra helyezték. Tehát az északi hitvilág jóval
összetettebb, mint egy csomó más vallás, visszatérve Odinra, õ például amellett,
hogy az istenek vezetõje volt, feketemágus is lehetett. Más vallásokban ez elképzelhetetlen
lenne. Aztán bármelyik "primitív" természeti népnél, ha megöltek egy
állatot - nem csak a nordikus, hanem a sámánisztikus vallásokban is - azért
is tették, mert lélekben egyesülni akartak az állattal. Azaz, ha megöltél egy
medvét, nem csak a bõrének ruhaként és a húsának ételként való felhasználása
volt a cél, hanem valami szellemi, tiszteletteljes dolog is. Nem csupán fizikálisan
kellett gyõznöd a medve felett, hanem le kellett küzdened annak szellemét is.
Ezek a népek hittek abban, hogy továbbvihetik az állat lelkének egy darabját,
ha mondjuk a fogát nyakláncon, vagy a bõrét ruhaként viselik. A nordikus hitvilágban
ha valaki ki akart vágni egy fát, akkor elõbb engedélyt kellett kérnie a fától.
Szóval régen így ment, de manapság más a helyzet. Páran talán komolyan veszik
a természetvédelmet, ám a többség csak a saját kis önös érdekeivel törõdik.
Mondhatják, hogy " Ez jó sztori volt, igyunk rá egy sört!" aztán nem
egy hanem sok sört isznak, lerészegednek és két kézzel tömik a húst a szájukba.
Christofer, utoljára még szeretném, megkérdezni, hogy mi táplálja azokat
a lángokat, amiket a színpadon láthatunk, milyen gáz, vagy milyen anyag? Nagyon
szép, érdekes narancsvörös a színe!
Hát ez bizony titok! Amúgy örülök, hogy tetszik, bár igazán akkor szép, ha sötét
van a színpadon, ha minden egyéb fényt lekapcsolnak. Nem voltak túl drágák,
ezért nem is béreljük, hanem megvásároltuk õket. Ha ugyanezt a hatást gyertyákkal
kellene elérnünk, hú, hát nem is merek belegondolni, mennyibe kerülnének. De
egy ekkora társaságnak a színpadon erõs fényre van szüksége. Amúgy a világításért
felelõs srác ötlete volt, õ is vette meg õket.
Hát akkor megköszönném a válaszaidat és az idõdet, sok sikert a turné hátra
lévõ állomásain és a továbbiakban is!
Gyebnár Mónika