Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Theatre of Tragedy

A Theatre of Tragedy gitárosát, Frank Claussen-t január 29-én zaklattam kérdéseimmel. Jöjjenek a részletek!

Az új albumotok, az Assembly eléggé különbözik a korábbi, "klasszikus" albumaitoktól. Mit gondolsz, ez már az új évezred hangzásvilága
Talán, de nem gondolkodtunk ilyesmin igazán, nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a különbség sem amúgy. Ez olyasvalami, amit mi magunk akartunk csinálni, mármint azt, hogy különbözzön is kicsit a régiektõl, mintegy a metálnak a zenekaron belüli fejlõdéseként Úgy érzem, egyszerûen csak ezt szabadott csinálnunk. De persze azért remélem, valóban az új évezred zenéje is lesz.
A ti ízlésetek, vagy a rajongók ízlése változott meg, mi hozta magával ezt a megújulást?
Tudod, voltak kisebb gondok a 'Musique' albumunkkal, és úgy hiszem az alapvetõ változás természetesen jött a zenekar tagjaiból, ez volt az egyedüli lehetséges lépésünk. Nem nagyon tudok arról, hogy a rajongóknak ne tetszene ez az új stílus, de mi igazán szerettük volna megragadni a lehetõségeinket, hogy átadhassuk nekik is ezt, hogy közel kerüljenek õk is az új anyagainkhoz.
Azok a rajongók, akik a régi albumaitokat szerették, akik azok miatt váltak a rajongóitokká vajon mit gondolnak ezekrõl a változásokról? Tetszik nekik is?
Ha abból a visszajelzésbõl indulok ki, amit például a weblapunkon kapunk - már meghallgatható pár számrészlet az új albumról - szóval azok a srácok és lányok, akik rendszeres vendégei a honlapunknak igen pozitívan nyilatkoztak eddig. Még azok is, akiknek nem tetszett a 'Musique' albumunk, azok is azt írták, hogy az új anyag sokkal jobban bejön nekik. Én meg vagyok ezzel elégedve.
Talán még új rajongói rétegeket is meg tudtatok hódítani ezzel a stílusváltással?
Igen, azt hiszem. A rajongótáborunk alapjai mindenképp megmaradtak, persze mindenképp veszítettünk is embereket, de csatlakoztak helyettük új arcok. A legutóbbi európai turnénkon például egy rakás olyan emberrel találkoztunk, akiket azelõtt sosem láttunk, láttunk olyan, a régiektõl sok mindenben különbözõ figurákat, akikkel nem volt korábban közös az utunk, remélem, hogy õk valóban egy új réteget képviselnek. Az, ha ezzel a fajta zenével egy másik színtérre is eljuthatunk, az mindenkinek csak jó lehet.
Az ifjabb generációk talán nyitottabbak is a stílusok keveredésére, nem gondolod?
Igen, manapság amikor a tánczenét is a stílusok garmadával vegyítik mindenfelé, a metál világában is vannak erõs változások. A nyolcvanas években elég egysíkú volt a mûfaj, de ma már akár egy metál zenekar, vagy egy ipari stílusú, amellett, hogy persze kemény marad, mindenféle mûfajból meríthet ihletet, pl. a hip-hop vagy az elektronikus zene világából is. A mai srácoknak ez teljesen normális, hétköznapi dolog.
Az albumot hallgatva azt vettem észre, hogy valószínûleg hatással voltak rátok a nyolcvanas évek pop és elektronikus zenéi, mint pl. a Kraftwerk, vagy Pet Shop Boys, Falco. Szerinted is ezek voltak a fõ hatásai az albumnak?
Úgy hiszem, az egész nyolcvanas évtized nagyon fontos, nagy hatással volt a zenekar minden tagjára. Szeretjük annak a kornak a jó popzenéit, de azt hiszem az egész gótikus színtérre jellemzõ ez valamennyire. Úgy gondolom igaz a megfogalmazásod. Olyasmi ez, amit mindig magunkkal hordoztunk eddig is, talán a három legutóbbi albumunkon, de leginkább ezen az újon észrevehetõ a nyolcvanas évek erõteljes hatása. Nekem nagy kedvencem abból a korszakból a Depeche Mode, akik a legnagyobbak voltak, vagy a New Order, a Cure, meg az ilyenek. Ezek ugyan csak a személyes kedvencek, de még meg kell említenem a Sisetrs of Mercy hatását is a saját zenei világomra.
Hol vettétek fel az albumot, és mennyi idõ alatt készültetek el vele?
Finnországban készült, a producere Hiili Hiilismaa volt, aki dolgozott például a HIM-mel is, vagy a Moonspell-lel is, de egy csomó finn zenekarral még, meg mindenféle elektronikus, ipari zenékkel is foglalkozott. Körülbelül hét hét alatt vettük fel a teljes albumot, leginkább három Helsinkinben lévõ stúdióban, de volt egy, ami vidéken volt történetesen.
Ki írta a nóták zenei részét, és ki a szövegeket?
Ez alkalommal, azt mondhatom, valódi csapatmunka eredménye a zene, minden tag hozzátett dolgokat a nótákhoz, azt gondolom, mindenkinek igazán volt lehetõsége arra, hogy hozzájáruljon a hangzásvilág kialakulásához. A szövegekrõl ugye tudjuk, hogy korábban szinte mindent Raymond (R. Rohonyi, a magyar származású énekes) írt, de most Liv is írt jó párat. Leginkább arról szólnak, amilyen változások benne magában is bekövetkeztek, szóval amolyan személyes alapú dolgokat. Mindenestre nem mondhatnám, hogy lenne valami igazi közös koncepciójuk a daloknak, ami az egész albumot illeti, mint pl. az Aegis-en volt, de leginkább a férfi-nõ kapcsolatról szólnak. Kicsit hasonló témákkal dolgoztunk, mint az Aegis-en, de most, az új anyagon más nézõpontból közelítve meg a kérdést.
Van kedvenced az albumról?
Hát, talán az elsõ, meg még a második is. De persze változik, mikor mihez van hangulatom. Amikor készültek a dalok, akkor is változott ez az alkotás folyamatával, de még most sem mindig ugyanaz fog meg. De azt hiszem az elsõt szeretem a legjobban.
Fogtok turnézni is az új albummal?
Persze. Április 25-én kezdünk Hamburgban, és május 16-án fejezzük be itthon, Norvégiában, tehát igen klassznak ígérkezik. Már nagyon várjuk, hogy újra úton legyünk, hiszen sok idõ eltelt már a legutolsó turné óta.
Tudjátok már, hogy milyen zenekarok fognak elkísérni benneteket?
Még nem, de van pár csapat, akikkel komolyak a tárgyalásaink, már majdnem készek is a megállapodások, de még nem tudok 100%-os biztonsággal válaszolni a kérdésedre, így nem is mondok addig semmit. Tudod, nem túl egyszerû megszervezni a turnét, a cuccolást, az összes technikai dolgot. De már hamarosan meglesz a véglegesítés, akkor, amint biztos lesz a dolog, a weboldalunkon mindent el lehet majd olvasni.
Tudnád valami konkrét névvel illetni azt a stílust, amit most játszatok?
Hát, mit is mondhatnék, talán gótikus elektronikus metál, vagy valami ilyesmi. A producerünk, Hiili azt mondta, keveréke a Rammstein-nek és a Depeche Mode-nak, ami talán kicsit hülyén hangzik most, de azt hiszem elég bonyolult dolog "felcímkézni" a stílust. Azt hiszem legegyszerûbben elektronikus metálnak hívhatnánk.
Engedj meg egy kis kutakodást a személyes ügyeidben. Mióta zenélsz? Mik voltak az elsõ lépéseid e téren?
Valamikor 5 éves korom körül kezdett el érdekelni a zene, a Kiss volt ami felkeltette az érdeklõdésemet. Ettõl kezdve már komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer én is zenész legyek. Nagyjából 14 lehettem, amikor elkezdtem gitározni, persze eleinte csak kis helyi bandákban. Aztán egyszer, még 1997-ben kaptam egy telefont a Theatre of Tragedy-tõl, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Ismertük egymást, a barátaim voltak, nagy rajongójuk voltam mindig is, szóval eleinte komolyan megrémített, hogy lehetõséget kaptam. Aztán tag lettem.
Van valami hobbid?
A hobbim egyszerûen csak a zene. Szerencsére ez a munkám is, bár valóban csak hobbiként kezdõdött, megkaptam a lehetõséget arra, hogy teljes munkaidõben csak a zenéléssel törõdjek mostanra. Ezt szeretem a legjobban minden közül, ez a legfontosabb nekem. Hogy ne hagyjak ki semmit, talán régi "szerelmemet", a focit nevezhetném hobbimnak. De manapság már nem nagyon van rá idõm a zene mellett, ami szinte a teljes életemet kitölti.
Mivel egy webmagazinnak dolgozom, meg kell kérdezzem a véleményedet az Internetrõl, miket látsz benne elõnyösnek, mik a negatív oldalai? Híd vagy egyre mélyülõ szakadék szerinted ez az emberek között?
Úgy gondolom, az Internet remek dolog, lehetõség van arra, hogy megvitass dolgokat például egy weblap vita-oldalán, a zenekarral kapcsolatban nagyon sok pozitív dolog jött itt be számunkra is, nagyon közeli lehet a kapcsolatunk a rajongókkal, ami nekünk nagyon fontos dolog. Közvetlenül tudunk válaszolni a kérdéseikre, megtudhatjuk, hogy õk mit gondolnak rólunk, vagy bármilyen más dologról, mi a véleményük a zenérõl. Persze gondolom nekik is fontos, hogy gyorsan tudnak értesülni a csapat körüli dolgokról, a megjelenésekrõl, belehallgathatnak az új nótákba, elolvashatják a szövegeket is. Amúgy magam is mindennap felballagok a Netre, meg persze a zenekar tagjaival is könnyen tudok így érintkezni, a 'titkos weboldalunkon' meg tudunk egymással vitatni mindenféle zenei kérdést is, hogy milyen új zenéket fedeztünk föl, meg tudjuk ezeket osztani egymással. Tudod, Liv Németországban él, de így könnyedén tudtuk neki is elküldeni az alakuló nótákat, hogy kitalálhassa hozzá az éneket. Meg persze ez a technológiai fejlõdés sokat segített a zenekarnak amúgy is az elmúlt években, például az e-mail egy alapvetõ eszköze az egymással történõ kapcsolattartásunknak is. Mi ennél fogva leginkább csak az elõnyeit tapasztaljuk az Internetnek.
Mivel a végére érünk az interjúnak, megkérdezlek, mit üzensz az olvasóimnak?
Elõször is szeretném személyesen is megköszönni ez úton mindazon magyar rajongóinknak, akik a legutolsó budapesti koncertünkre eljöttek, igazán csodás volt nekik játszani! Raymond magyarul beszélt nekik, nagyon élvezte õ is, meg persze úgy láttuk, a közönség is. Pár napig Budapesten is maradtunk, körülnézni kicsit nálatok, nagyon tetszett a város, a hangulat arrafelé! Épp ezért piszokul sajnálom, hogy a mostani turnén nem tudunk elmenni, de remélem, hogy azért nem kell sokáig várnotok ránk megint!
Hát akkor köszönöm, hogy idõt szakítottál rám, és sok sikert az albumhoz!
Köszönöm én is, és üdvözletem az olvasóknak!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!