rockgyemantok.hu

Uli Jon Roth

Uli Jon Roth-ot, a Scorpions egykori, mára legendássá vált gitárosát február 18-án faggattam.
Szia! Elõször is hadd kérdezzem meg, a neved melyik felét használod szívesebben, hogy szólítanak a barátaid: Uli-nak, vagy Jon-nak?
Uli-nak.
Oké, Uli, akkor jöhet a lényeg! Légy szíves mesélj a híres Sky gitárjaidról, amik számomra az univerzum szinte legkülönösebb lényeinek tûnnek! Mondd el a történetüket, miért volt szükséged erre a felfejlesztett hangszerre?
Hahaha! Hát, hosszú történet. Hadd kérdezzek én is valamit tõled! Milyen magazinnak írsz? Rajongóknak, vagy zenészeknek szól?
Elsõsorban rajongóknak, de gondolom jócskán van zenész is az olvasók közt!
Ezt azért kérdeztem, hogy tudjam, mennyire mehetek bele a technikai dolgokba a gitárokkal kapcsolatban. Magyarországról vagy, ugye?
Igen.
Budapestrõl, vagy honnan?
Nem, az ország nyugati felébõl, egy Balaton-közeli városból, Veszprémbõl.
Nagyon szép lehet, bár még nem jártam arrafelé, de sokat hallottam róla. Remélem, egyszer megnézhetem. Milyen város?
Szép valóban, és jó ezer éves. De most akkor ki kit interjúvol?
Hahaha! Oké, oké, térjünk vissza a Sky gitárhoz... Körülbelül húsz éve kezdõdött a történet. Akkoriban általában Stratocaster-en játszottam, de nagyon gyakran támadtak gondjaim azzal, hogy nem tudok mindent lejátszani rajta, amit szeretnék, nem tudtam elég magas hangokat kicsalni belõle, egyszerûen elfogytak a bundok. Az volt a végsõ elhatározásom, hogy elkészíttetem a saját igényeimnek megfelelõ gitárt, amin sokkal magasabban is tudok játszani, annyira magasan, mint mondjuk egy hegedûn lehet. Kitaláltam a spéci formát a gitárnak, és amikor megkértem a gitárkészítõmet, hogy csinálja meg, õ azonnal nekilátott. Az elsõ darab 1983-ban készült el. Aztán jött a héthúros változat is. Az az igazi specialitása, hogy sokkal magasabban és mélyebben is tudok rajta játszani, mint egy normál gitáron. Említetted hogy milyen különös lények ezek a gitárok. Talán a csepphez, vagy S betûhöz hasonló alakjuk miatt tûnnek annak, amit azért találtam ki, hogy odavonzza a tekintetemet, és ezáltal ihlessen is. Ilyenkor úgy érzem, örvénylenek felfelé a hangok a gitáromból! Nagyjából ez a sztorijuk.
Mennyi bund van azon a gitáron, amin mostanában játszol?
Nem tudom ezt konkrétan megválaszolni, mivel mindegyiknek eltérõ a bundszáma. A lényeg, hogy nagyjából hat oktávot tudok játszani rajtuk. Egy normál gitáron csak három és felet lehet... Ez már elég soknak tûnik számomra, hiszen majdnem kétszer annyit tudok lejátszani rajtuk, így egészen különleges lehet a gitárhangzásom. Tud még egy spéci dolgot is, van beépítve egy kis bizgentyû, amivel még tudom magasabbra tudom emelni a hangját, ezt a második szólóalbumomon hallani is lehet.
De a gitárod hangzása is elég egyedi és különleges. Ha kell, úgy tud sírni, mint egy ember, szóval számomra emberi hangokat játszol le rajta.
Ez leginkább a saját pickupjaimnak - Mega Wing a nevük - köszönhetõ, amit egy barátom készített speciálisan az én igényeimnek megfelelõen, kimondottan a Sky gitárokhoz készültek. Egy normál gitár-pickup nem szól eléggé erõteljesen, vagy elég melegen, gazdagon a magasabb hangoknál. Valami olyasmit akartam, ami sokkal "három dimenziósabban" szól. Ami a hangzást illeti, azt szerettem volna, ha nem gitárként szól, hanem inkább hasonlít a hangja mondjuk egy üvöltõ farkaséra.
Azt nagyjából minden rajongód tudja, hogy Jimi Hendrix volt a legnagyobb hatással a zenédre. De mi egyéb szólt még bele az ízlésedbe, mondjuk a klasszikus muzsika területérõl?
Hát a kezdetekben, amikor gitározni kezdtem, valóban, Jimi volt a legfontosabb. De emellett mindig ott voltak a klasszikusok is az életemben, már csak azért is, mert klasszikus gitárt kezdtem tanulni elõször. Eleinte a komolyzene nem tûnt túl fontosnak számomra, meg voltan elégedve azzal az elektronikus hanggal, ami egy gitárból kijöhetett, de aztán egyre jobban kezdtek érdekelni a szimfonikus dolgok. Ekkoriban sokat foglalkoztam billentyûvel is. Nagyon sokat tanultam a klasszikus zeneszerzõktõl, mint például Bach, Mozart vagy Chopin. Ám mind közül a leginspirálóbbnak egy magyar muzsikust, Liszt Ferencet tartottam, és tartok a mai napig is. Õ nem csak egy közönséges zeneszerzõ volt, hanem annál sokkal több, életet öntött a zenéjébe, megújította a zongorázást is, és talán épp emiatt válhatott oly sok zenész példaképévé. Amikor zenét tanultam, nagyon sokat gondoltam rá, arra, hogy õ hogyan fejezte ki magát, hogyan értelmezte át a zenét. "FerenCS" Lisztnek ejtitek ti a nevét, ugye?
Igen, valahogy így ejtjük. Hadd térjek vissza egy kérdés erejéig még Jimi Hendrixre. Remélem nagyon nem zaklatlak fel ezzel, de ha mégis, egyszerûen nem kell rá felelned. Szóval Jimi egykori barátnõje, Monica Dannemann ( J.H.-szel volt annak halálakor, õ maga pedig 1996-ban gyanús körülmények közt, a házának garázsában halt meg kipufogógáz-mérgezés miatt - GyM) festõmûvész volt, aki veled nagyon-nagyon közeli kapcsolatban volt, lemezborítókat is festett neked. Tudnál róla, a kapcsolatotokról mesélni? Persze csak ha tényleg nem zaklat fel.
1976-ban találkoztam Monica-val Londonban, még amikor a Scorpions-szal játszottam tudtunk egymás Jimi Hendrix-hez fûzõdõ rajongásáról, tudtam, hogy ki õ, és amikor megláttam, egyszerûen csak beszélgetni kezdtünk, és azonnal igazi, mély barátok lettünk. Aztán ez a barátság nagyon gyorsan átalakult szerelemmé, és hosszú-hosszú éveket éltünk együtt, egészen a haláláig. Ami õt magát illeti, mindig is egy a maga útját járó, hihetetlenül tehetséges festõ volt, rengeteg inspirációt kaptam tõle. Nagyon sokat tanultam meg általa magáról az ihlet mibenlétérõl is, meg persze rengeteg dolgot megtudtam tõle Jimirõl, az õ zenéjérõl, a szövegeirõl is, hogy Jimit mi ihlette az alkotásra. Tulajdonképpen kölcsönösen hatottunk Monica-val egymás mûvészetére, én õt ihlettem festésre, õ meg engem zenélésre.
Nagyon nehéz lehetett, amikor elveszítetted õt!
Igen, az nagyon tragikus idõszak volt az életemben, iszonyú nehezen tudtam csak kilábalni belõle, sokszor még most is nehéz arra gondolni, hogy nincs velem már. Amikor meghalt, már majdnem hat éve, elkezdtem írni az emlékére egy nagylélegzetû zenemûvet, Requiem for the Angel címmel, sok részét már fel is vettem, de még nem készült el teljesen. Most is dolgozom rajta.
Hát köszönöm, hogy erre a fájdalmas kérdésre is feleltél! Most menjünk át könnyedebb témákra! Mit gondolsz magadról, rock-gitáros vagy, annak érzed még magadat?
Hahaha! Soha az életben nem éreztem magamat rock-gitárosnak!
De hát azt el kell ismerned, hogy egy nagyszerû rock-zenekarban játszottál!
Igen, játszottam a Scorpions-ban, de már akkor sem rock-gitárosnak éreztem magamat, hanem szimplán zenésznek. Azt hiszem, a zeném is csak Zene volt, nem egy mûfajba szorított valami. Nem tudom igazán szavakkal kifejezni a különbséget, de talán érthetõ voltam így is.
Valóban, akár a korábbi, akár a mostanság készült felvételeidet hallgattam, valahogy mindig vagy a klasszikus zene, vagy esetleg a jazz jutott eszembe arról, ahogy zenélsz! Mondjuk olyasmi vagy te a gitárosok közt, mint a "Bitches Brew" albummal a hetvenes évek elején Miles Davis volt a trombitájával, az õ hangszere is úgy sírt, olyan emberien, mint a te gitárod tud, szóval újító, útkeresõ volt õ is, és azt tartom lényegesnek, hogy a határokat akarod átlépni te is a mûfajok között, kiszélesíteni a hangszered adottságait!
A jazz nem az én világom, egyszerûen nem fér el a szívemben. A klasszikus zene annál inkább. A jazz egyszerûen távol áll tõlem, persze technikailag képes vagyok jazzt játszani, de nem jelent örömet nekem, ennél fogva nem is játszom. Fura, amit mondtál, még nem mondtak ilyet nekem, de érdemes elgondolkodni rajta. A mûfajok és a hangszerek határait viszont valóban szívesen "sértem" meg! Maga a Sky gitár is "határsértõ" dolog eleve.
A klasszikus zene modern hangszeres elõadása, rockos átiratai nagyon népszerûek Japánban, de még az "art-rock" csapatok is sokkal jobban futnak odaát, mint bárhol másutt a világon. Mi lehet ennek az oka? Miben más a japánok füle?
Az ottani közönség nagyon különbözik a világ többi részének hallgatóságától. Az ízlésük is más, a kulturális örökségük miatt is, gondolom. Épp annyira rajonganak a klasszikusokért, mint az extrém zenékért, nagyon szeretik az érzelmes zenét, az olyat, ami hatásos, intenzív. Az én zeném is mindig intenzív, sûrû, érzelmes is, talán ezért is voltunk annyira sikeresek náluk.
Ha már említetted a te ottani fellépéseidet (Tavaly volt Japánban turnén Uli - GyM), tudnál-e valami érdekeset mesélni? Ettél sok szusit?
Szusit??? Soha! Egyáltalán nem! Tudod vegetáriánus vagyok, nem hiszek abban, hogy meg kéne ennünk az állatokat, nem ezért vannak. Persze nem így születtem, nagyjából 1975 óta nem eszem húst, mert nem akarom, hogy miattam állatoknak kelljen elpusztulniuk. Egyszerûen, ha húst ennék, lelkifurdalásom lenne, amiért miattam nem élhet tovább az az állat. Ennél sokkal nagyobb az állatok iránti felelõsségtudatom, sokkal jobban szeretem õket. Emellett meg még egészségesebb is a vegetáriánus táplálkozás, ami ugye nem elhanyagolható szintén. Na de ne hidd, hogy ennyire nagy ügy nekem az étel, megeszem én mindent, ami nem állat. Persze van egy csomó "húsevõ" barátom, meg tudom õket érteni, nem neheztelek ezért senkire sem, de magam tartózkodom a hústól. Azt hiszem jó hosszú idõ el fog még telni addig, amíg minden ember ráébred a vegetarianizmus elõnyeire, hiszen az emberek nagyjából azt csinálják, amit otthon láttak, amiben felnõttek, és ebbõl nehéz kiszakadni. De egyszer majd eljön ez is!
Az étkezésen túllépve: volt valami érdekes Japánban?
Nagyon élveztem az ottlétet, a zenélést, hiszen 23 éve már, hogy nem jártam ott! Voltak érzelmes emlékeim róla, de ez most teljesen más volt. Speciális vendégek is voltak velem, a Fair Warning-ból Tommy Heart, aki csodálatos énekes, aztán volt egy japán - nagyon jó! - gitáros srác is, Kioji Yamamoto pár dal erejéig. De hát minden nap egy újabb élmény volt, nem tudnék most semmit kiemelni.
Mikor várhatunk tõled új stúdióalbumot?
Valamikor idén mindenképpen! Pontos idõpontot most nem tudok mondani, mert több anyagon is dolgozom egyszerre, mint mondtam be akarom fejezni a Requiem for the Angel-t, meg még dolgozom egy felvételen, amit másfél éve kezdtem el egy zenekarral, Vivaldi Négy Évszakja lesz gitáron. Azt hiszem ez utóbbi fog elõbb kijönni, a "Transcendental Sky Guitar" albumok harmadik darabjaként.
Emlegetted a "Transcendental Sky Guitar" albumot. Mit jelent számodra maga a transzcendencia, mint szó?
Most megint fel kell emlegessem Liszt-et, mivel zenében õ használta elõször ezt a kifejezést. Õ volt az elsõ, aki a zenét transzcendens értelemben írta meg és adta elõ. A transzcendencia valami mögötti, valamin túli dolgot fejez ki, a puszta hangokon túliságot, de persze sok másféle jelentése is lehet. A mindennapi életen túli, magasabb szintû dolgokat is jelenthet. Amikor a Sky gitárra áttértem, valami ilyesmit valósítottam meg, kiléptem egy megszokott világból, egy nem igazán hétköznapi világba, ami valamilyen módom magasabb szinten van, de ezt ne hencegésnek vedd, csak nem tudom, hogyan fogalmazzam meg. Egyszerûen sokkal messzebb mehetek el a játékommal, mint egy "normálgitáros" gitáros tehette valaha is. Nem nehéz ezt játszani, hiszen együtt folyhatok a zenével, magával ragad teljesen, és ez megkönnyíti a játékot. Valami fizikális dolgokon túli élmény ez, amit csak érezni, átélni lehet. Szó szerint azt jelentheti talán, hogy az akadályokon túljut az ember. De sokféle értelmezése lehetséges még.
Meg kell kérdezzelek az elsõ híres csapatodról, a Scorpions-ról, hiszen sok rajongód már attól az idõszaktól fogva csodálta a játékodat. Mi volt, ami kezdetben izgalmas volt számodra, és mi miatt szakítottál velük késõbb?
Amikor 1973-ban Michael Schenker otthagyta a csapatot, megkerestek, hogy játsszak egy koncertjükön, én igent mondtam. De nemsokára aztán a csapatban csak Rudolf (Schenker - GyM) maradt, és felvetettem, hogy az én akkori csapatommal, a Dawn Road-dal álljunk össze közösen. Mondtam Rudolf-nak, hogy jöjjön hozzánk, csatlakozzon a Dawn Road-hoz, pár hétig így játszottunk. A Scorpions-nak volt egy lemezszerzõdése, kellett csinálni egy albumot, és ekkor úgy határoztunk, ez az "új" Scorpions fogja megcsinálni a lemezt. Aztán Klaus (Meine - GyM) visszajött a csapatba, én meg egyszerûen csak élveztem, hogy velük zenélhetek. A legfontosabb dolog, amit közöttük megtanulhattam az volt, hogy hogyan kell egy egyszerû dallamot megírni. Elõzõleg én sokkal komplexebb zenét csináltam, olyan Emerson, Lake and Palmer-szerût, de abban nem voltak sima melódiák. Szóval itt tanultam meg olyan dallamot írni, ami rögvest az ember szívébe hatol, mindenféle "kerülõút" nélkül. Tehát valahogy a Scorpions számomra egy remek "iskola" volt, a szó nemes értelmében. Sokat tapasztaltam a turnézás terén is, aztán az albumok összerakása, piacra dobása terén is. Aztán öt év elteltével - ezen évek alatt végig élveztem, amit csinálok - egyszerûen belefáradtam, már egyhangúnak tûnt számomra, nem tudtam magamat kifejezni a Scorpions-on keresztül, és ez lelombozott, úgyhogy szabadságra vágytam, hogy a saját elképzeléseim szerinti zenét csináljam tovább. Ezért is alapítottam meg aztán az Electric Sun-t.
Mit gondolsz a Scorpions "Uli utáni" korszakának alkotásairól?
Az az irányzat, amerre õk akkor elindultak, nagyon népszerû volt akkoriban Amerikában, de ez számomra nem jelentett sokat. A heavy metal-t nem nekem találták ki. Aztán meg a szövegviláguk is egy nagyon nyers, számomra idegen világ felé ment el, tudod, azok a "sex, drugs, rock'n'roll" típusú szövegek voltak ezek. Az én dalszövegeim nagyon nem illettek volna közéjük. Egyszerûen a körülmények nem voltak alkalmasak rá, hogy együtt maradjunk. Az már nem az én világom volt.
Egy ilyen széles érdeklõdésû zenész, mint te, mit hallgat otthon?
Biztos hülyén hangzik, de szinte sosem hallgatok zenét. Idõm sincs rá igazán, meg aztán azok a zenék, amik a fejemben állandóan kavarognak, amiket írok éppen, pont elegendõek nekem. Nem olyan ember vagyok, aki napi 24 órán át képes zenét hallgatni. Nekem ez túl sûrû lenne. Amikor viszont zenét hallgatok, az egyszerûen annyira magával ragad, úgy érzem, mintha be lennék lõve, és ugye az ember nem lehet állandóan elvarázsolt állapotban! Legjobban azt szeretem, ha zenére vágyom, hogy leülök a zongora mellé, és elkezdek csak úgy játszani, minden kötöttség nélkül. Néha a tévében megnézek egy-egy koncertet, de ez is ritka dolog. Fiatalabb koromba sokkal többet hallgattam persze zenét, mindenféléket, de most már elég, az ami bennem van.
Zenélésen kívül jut még idõd másra? Mivel foglalkozol még?
Ó, rengeteg-sok dolog van, ami érdekel, rengeteget olvasok például, és talán még többet gondolkodom. Alapvetõen csak ülök, és gondolkodom valamirõl. Nagyon szeretem az állatokat is, de ezen kívül egy könyvet is írok éppen.
Megkérdezhetem, mirõl írsz?
A címe 'Az ihlet mûvészete' lesz. Valami vezérfonal-féle lesz a többi zenésznek, hogy miként tudnak a dolgokból ihletet meríteni, miként lehet ezt a képességet tudatosan elsajátítani, miként tudják ezáltal a saját mûvészi elképzeléseiket kiteljesíteni. Ilyesmiben szeretnék másoknak segíteni ezzel a könyvvel. Az íráson kívül még el kell mondjam, hogy épp most tanulok repülni, azaz, hogy egyértelmû legyek: pilóta-leckéket veszek. Hahaha! Ehhez nagyon sokat kell tanulni, de rengeteg örömet, kihívást jelent nekem, nagyszerû érzés! Nagyjából ezekkel foglalkozom pillanatnyilag, de biztos sok mindent tudnék még mesélni, ha egy kicsit gondolkozhatnék. Alapvetõen élvezem ezt az életet, néha persze nem annyira, belefáradok idõnként, azt hiszem sokszor két végén égetem a gyertyát, de ekkor meg csak ki kell kicsit kapcsolni. A legfontosabb az, hogy élvezzem, amit csinálok, bármi is legyen az!
Mivel egy webmagazinnak dolgozom, meg kell kérdezzelek az Internetrõl is. Mi a véleményed, jó dolog, hogy ennyire elterjedt?
Ó, azt hiszem, egyenesen nagyszerû dolog a net! Néha magam is kószálok a hálón egy kicsit, el kell olvassam az e-mailjeimet, megnéznem egy pár dolgot. Azt hiszem nagyon sokat segít a mindennapi életben és a kommunikációban, abban, hogy nagyon gyorsan meg lehet találni dolgokat rajta keresztül. Csak rá kell keresni valamire, és pillanatok múlva a keresõ kidob egy rakás találatot, kedvencem a google.com... Hahaha! Az egy klassz dolog! Reménykeltõ dolognak tartom abból a szempontból is, hogy az emberek kapcsolattartását meggyorsítja, megkönnyíti, mivel a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog az emberek között!
Lassan a beszélgetés végére érünk. Tudnád a magyar rajongóidat, az olvasókat valami jó hírrel búcsúztatni?
Elõbb vagy utóbb elmegyek Magyarországra koncertezni, meg persze azért, hogy felfedezzem az országot! Tudod, a Balatont, Budapestet, meg ugye el lehet menni a hegyek közé is, az is nagyon szép lehet! Ismerek pár magyart, nagyon kedves, barátságos és intelligens emberek! Kíváncsi vagyok már az országra is!
Hát akkor nagyon köszönöm a válaszaidat, a kellemes társalgást! A magánéletedben sok izgalmat és szépséget, a zenédhez meg sok sikert kívánok!
Szia, és remélem találkozunk majd, ha Magyarországon járok! Vannak nálatok jó koncertek?
Persze, leginkább a nyári, nagyobb események, fesztiválok, de azért mindig történik valami!
Oké, hát akkor majd megyek, remélem nem is túl sokára! Szia!

Gyebnár Mónika