rockgyemantok.hu

VALE OF TEARS

A karcagi zenekar 1997 májusában alakult, és tavaly szeptemberben készítették el elsõ, bemutatkozó kazettájukat, The Lord of Illusion címmel. Ebbõl az alkalomból faggattam ki az énekest, Mulicz Ferencet.

Milyen zenekarok hatottak rátok?
Ez egy olyan kérdés amire több oldalon keresztüllehetne válaszolni. Nagyon sok zenekar van, amelyek hatással voltak ránk. Ezek a bandák egyben a kedvenceink is. Legelsõnek a klasszikus heavy metal zenekarokat említeném meg, mint pl.: Iron Maiden, Judas Priest, Black Sabbath, Ozzy szólóban, Manowar, Metallica. Kedvenceink közé tartoznak a mai heavy metal és progresszív zenék, mint pl. Rhapsody, Hammerfall, Stratovarius, Edguy, Helloween, Dream Theater, Nevermore, Rage, stb., illetve a death-black metal jeles képviselõi, Dimmu Borgir, Cradrle Of Filth, Marduk, Emperor, Immortal, Cannibal Corpse, Vader, Sinister, stb. Megemlíteném még a hazai underground zenekarokat, melyeknek munkájára odafigyelünk: Dying Wish, Ahriman, Frost, Evensong, Testimony, Diafragma, Moon Of Soul, stb. Nagy vonalakban ennyit a hatásokról és a kedvencekrõl.
Mondj valamit a bemutatkozó anyagotokról!
1998 májusában határoztuk el, hogy elkészítjük az elsõ demokazettánkat. Sípos Katalin szintetizátoros május végén került vissza a zenekarba. Ezután kezdtük el a szintitémák megírását a demora kiválasztott dalokra. Augusztus elején kezdtük a munkát Kiss Sándor mobilstúdióssal. Nagyon jó volt vele dolgozni. A felvételek alatt nagyon sok tanácsával segítette a munkánkat. A stúdiózás után jöt a borítókészítés, majd szeptemberben a kazetta sokszorosítása. A kazi kompletten szeptember végére készült el. Ezután következett a terjesztés és a promóciós tevékenység. A külföldi PR-t a miskolci Backwoods Productions vállalta, az itthonit mi intézzük.
Nagyon megfogott a zenekari fotótok. Mindenhol az a bizonyos szoborpár látható. Van ennek valamilyen jelentõsége?
Megpróbáltunk olyan helyszínt választani a fotózáshoz, hogy a zenekari kép passzoljon a borítóhoz és a szövegek hangulatához. Karcag határában találhatóak ezek a szobrok. Ezek az un. kun szobrok, és egy dombon helyezkednek el. Ez egy emlékmû, amit pár éve építettek fel. Komolyabb jelentõsége nincs, csak annyi, hogy nagyon megtetszettek, és mint már említettem, passzol a borítóhoz és a szövegek hangulatához. A következõ képsorozatot is valami hasonló helyen szeretnénk elkészíteni.
Mirõl szólnak a dalok szövegei?
A szövegeket jómagam Kun Ádámmal, ex-gitárosunkkal írtam. Én a The Art Gallery Of Eternety és a The Lord Of Illusion címû nóták szövegét írtam. Mindkét szövegben van egy kis fantázia. A The Art… egy olyan emberrõl szól, akit titokzatos erõk kirepítenek a világmindenségbe, és ott végig kell néznie az élete addigi képeit. A Földre visszatérve magányban éli további életét, mert az örökkévalóság képtárán szörnyû képeket látott az addigi és a jövendõbeli életérõl. A másik nóta egy illuzionistáról szól, akinek nem sikerül a mutatványa, és meghal. A mutatvány csak látszat, hiszen csak a színpadon halt meg. Miközben mindenki azt hiszi, hogy halott, õ elbújva a külvilágtól készül az új mutatványra. Ádám szövegei inkább szomorúak, önkínzóak, tele vannak szenvedéssel. Az önkínzásra jó példa a Dont't Wait If Dawn Comes címû dal szövege.
Van-e olyan témakör, amivel a zenekar foglalkozik szövegileg?
Konkrét témakör nincs. Vannak viszont érzések, látomások, tapasztalatok, amiket felhasználva születnek meg a szövegek. Amikor elkészül egy szöveg, megpróbálunk olyan zenét írni, hogy a kettõ passzoljon egymáshoz. Persze ez lehet fordítva is.
Ti mennyire tartjátok magatokat koncertzenekarnak? Hogyan reagál a közönség a zenétekre?
Mint minden zenekarnak, nekünk is voltak jó, illetve rossz koncertjeink. Amikor Sípos Katalin szintis kivált a zenekarból, nem vettünk be új tagot, hanem szinti nélkül álltunk ki a színpadra. Tulajdonképpen az eredeti felállással csak egyszer, tavaly augusztusban koncerteztünk. A két tagcsere után elég rossz volt a helyzet, elsõknét az új gitárosunkkal léptünk fel két alkalommal, és mit mondjak, nem lehettünk túl büszkék magunkra… Szerencsére most már más a helyzet. Az új billentyûsünk, Erõs Anna nagyon jól betanulta régi nótákat, az újabb dalok pedig közös munkával folyamatosan születnek. Az új felállású Vale Of Tears ez év január elején lépett fel elõször Ecsegfalván, egy tehetségkutató versenyen, ahol másodikak lettünk. A fellépés nagyon jól sikerült, és a közönség részérõl is jó visszajelzést kaptunk. A közönségrõl csak annyit, hogy ahol eddig játszottunk, mindenhol nagyon jól fogadtak bennünket. A legnagyszerûbb a karcagi… Nem azért, mert hazai pálya, hanem mert mi sem gondoltuk, hogy egy ilyen zenét játszó csapatot így befogadnak. Kellemes élményeink vannak még a püspökladányi, illetve a nyíregyházi nézõkrõl is. Szerintem sokan igénylik az ilyesmi zenéket koncerten is. Remélem a közeljövõben is nagyszerû közönséggel találkozhatunk.
Mivel foglalkoztok a zenélésen kívül?
A csapatban négyen tanulnak, ketten pedig dolgoznak. A tanulók fõiskolára járnak, szerencsére levelezõ tagozatra, így a próbákat jól össze tudjuk hangolni. A tanulás mellet dolgoznak is, így a zenekar mûködéséhez szükséges anyagiakat elõ tudjuk teremteni.
A kötelezõ kérdés: mi a véleményetek a hazai fanzinekrõl?
Nagyon fontosnak tartom a fanzinek munkáját. A fanzine szerkesztése is olyan, mint a zenélés, csak hatalmas kitartással és akaraterõvel lehet csinálni. Szerencsére hazánkban van egy pár fanzine. Nagyon sokat segítenek egy zenekarnak azzal, ha a megjelent kazettájukról írnak, illetve a bandával interjút készítenek. Ezzel ahhoz is hozzájárulnak, hogy az adott zenekart minél többen megismerjék. Velünk pl. az Atheist és a Mare Ternebrarum készített interjút. A fanzineknek is nagy segítség lenne, ha minél többen vásárolnák. Nekem eddig jó véleményem van az itthon mûködõ fanzinekrõl (már mint amelyikkel együttmûködtem), és remélem, a továbbiakban sem kell bennük csalódnom.
Mit mondanál még el?
Elõször is neked szeretném megköszönni az interjút és a lehetõséget, hogy szerepelhettünk a lapban. A hazai underground metal fanatikusoknak üzenem, hogy tartsanak ki a stílus mellett, és támogassák a hazai zenekarokat. Ha van rá lehetõségetek, menjetek el a koncertjeikre, és vegyétek meg a kazettáikat.

Cím: Mulicz Ferenc
5300 Karcag, Szent István sgt. 61.

Rob