Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Hihetetlen, hogy milyen remek black metal albummal ajándékozott meg a postás ma! Végre ideért a cseh Ador Dorath első albuma, azé az Ador Dorath-é, akikkel Pozsonyban volt alkalmam megismerkedni a 12. Bizarre Fest-en. Már akkor is tátott szájjal figyeltem őket, mert, amit csináltak, az szenzációs volt, s már akkor hallottam, hogy hamarosan elkészülnek első albumukkal, s el is határoztam, hogy muszáj lesz beszereznem! Szerencsémre hamarosan sikerült is őket rábeszélnem, hogy küldjenek már egy promó példányt a lemezből, cserében mindenféle szépeket fogok írni róla. No, a lemez itt pörög a lejátszómban, s egyre inkább meggyőz, jó orrom volt, s érdemes volt a kiváló élő produkció után a felvételre is kíváncsinak lennem!


Pár szó a csapatról: nem egy klasszikus felállás, az biztos! A Bizarre Fest beszámolómban már írtam pár szót róluk, most azonban már neveim is vannak ( meg persze CDm!!!). Szóvale egy Ostrava-tól pár kilométerre megbúvó kisváros, Cesky Tesin lakói ők, szám szerint heten (mint a gonoszok ?). A gyönyörű hangú énekes leányt Lenka Machova-nak hívják, a másik leányzó, a bőgős pedig Romana Aertsova. A srácok : Ivos Dosedel ének/ hörgés, Kamil Pfeffer gitár / hörgés, Krystian Danel gitár és cselló, Michael Rannosz dobok, Martin Prcek Roznek szinti. No, ha ezeket a neveket 10 sör után is ki tudja valaki mondani, akkor jelentkezhet nálam egy kópiáért... Szóval a srácoknak sürgősen valamiféle kimondható művésznevek után kéne nézniük, aztán hajrá nagyvilág!
A lemezről: Ha a Cseh Köztársaság EU tagságának feltétele lenne, hogy nívós black metál zenekarral kell rendelkezzen, akkor ezt a feltételt már teljesítettnek is vehetjük! Ador Dorath-ék ugyan legkönnyebben black metálnak nevezhető valamit játszanak, de mégis ennél jóval többet tettek bele az anyagba! Piszkosul meg van írva a lemez, olyan dramaturgiával épülnek fel a dalok, olyan hatásokkal operálnak, amik ugyan nem idegenek a fekete színtértől, de ott is ritka az, ha jól, és nem hatásvadász módon van a zenébe építve ez a baljós atmoszféra. Nem is tudom, hogy a számozás stimmel-e... Az, amit a CD-játszó első dalként felvillan, annak előbb vége lesz kiírás szerint, mint a fél mondat, ami valószínűleg úgy hangzik, mint a borítón jelzett első dalcím.... Veszélyes műfaj... Szóval inkább a számcímekre koncentrálok, nem a dalok sorszámára.
In medias res nyit az album, ( Ubique Daemon) egy gyors, kétlábas témával, operás énekkel, gyilkos hörgéssel, de ez semmi, mindezek mögött ott lappang a cselló fájdalmasan magányos hangja, azé a csellóé, ami legközelebb áll az emberi síráshoz hangszínét tekintve a vonós hangszerek közül, ami a legérzelmesebb hangulatokat tudja közvetíteni. Egyszerre marad csellói mivoltában, mint egy klasszikus vonós darabban, de egyszerre viselkedik gitárként is - sőt, szólónak nevezhető dallamából szimplán át is megy gitárszólóba! Valami zseniális megoldás!!! A dallamokban-ritmikában az a Mekong Delta darab köszön vissza, amiben a Mussorgsky-feldolgozásokat hallhatjuk, azok a tónusok jelennek meg, amik az eredeti Baba Yaga-t is jellemzik! A második -?- nóta ( Arcana Artis) egy csendesen szemerkélő esővel kezd, harangzúgás, mindenféle finoman kimért háttérzörejek (mint egy horrorfilmben), alatta pedig egyre gyorsuló, rémült szívdobogás, ebbe lép be a szinti, megint csak filmzene-szerűen, zseniálisan, majd a gitár megeffektelt, torz, apró riffjei, egy csecsemő sírása, s közben csak esik és esik tovább az eső... Hú, totális hidegrázás! A csecsemősírás olyanná válik, mint egy farkas távoli üvöltése, nem is igazán lehet eldönteni, melyiket is halljuk... Felkárog egy holló, s valami nagyon gonosz földöntúli hörgés fejezi be a dalt. Iszonyúan gyönyörű áriaszerű énekkel kezd a következő dal - harmadik? - ( Metamorphoses), hangnemben, hangulatilag az előzőt folytatva, kitartott hangú csellóval, jó visszhangos pergődobbal, megfelelő módon hátul maradó kemény riffekkel, gyomorból jövő hörgéssel, majd átmegy az egész egy Cradle Of Filth-szerű világba, kétlábbal kísért vicsorgón hörgő hangorkánba, kiválóan ellenpontozva Lenka kristálytisza és földöntúli énekével! Ebben a muzsikában a cselló átveszi a szinti hangulatteremtő-festő szerepének nagy részét, ami ezért kissé jobban a háttérben marad, ez persze nem von le semmit az értékéből, csak inkább a srácok dalszerzői képességeit dicséri! Lenka hangja lazán képes arra is, amit Tarja csinál évek óta, felhők feletti magasságokban repked! A következő dal ( Garden of Earthly Pleasures) egy kissé a régi Therion-hoz áll közel, ám annál black-ebb, és sokszínűbb is. A srácok, a hörgőizmokkal alaposan ellátott hangszálaikat rendesen megtornáztatják, özönlik végig a kétláb a dalon, Lenka pedig nagyon mesteri tudással énekeli operisztikus dallamkáit. Az ötödik nóta ( The Circle) kissé megint CoF-es, korai időkből, ám annál sokkal dögösebb gitárral, no meg ne feledjük a csellót sem ( evidens, hogy egy cseh zenekar cseh lóval érkezik...). A hörgős srácok, Lenka, a kiváló dobos meg a csellista elég lenne ahhoz, hogy megtöltsön hangokkal egy óceánt, ám itt még "némi" gitárság is hallható! Szóval döggel, gyilkos hangzású húr-rengeteggel és emellett még egy rakás csodaszép dallammal is megspékelt muzsika ez! Itt Lenka sem csak énekel, van egy kis szöveges része, amiben valami rémesen hatásos földöntúli dumát nyom el... Kísértetjárta éjszaka ez a nóta, őrjítően félelmetes, hínárként rád tekeredő hangzuhataggal! A verze finomságát gyilkosként spékeli meg a refrénnek nevezhető rész őrületes tempójával és a később visszalassuló énekkel, hátborzongató és épp a vonzása miatt félelmetes módon hatásos! A következő nóta ( a címadó: Adon Nin Edeleth Ador Dorath - már megtanultam emlékezetből leírni...) méltó módon lett címadó, a szövege valami olyasmi nyelven íródott, amit mondjuk Lovecraft regényeiben gonosz varázsigeként lehet hallani, szóval valami ősinek tűnő ( mit tudom én, milyen, lehet, hogy jelent is valamit, csak én nem értem, mintha a norvégot franciával, szanszkrittal és latinnal kevernék, szóval eléggé eszement). Javarészt a gyorsaság viszi előre a dalt, iszonyú jól hörögnek a srácok, Lenka is szárnyal, mint a máglya előtt álló szűz, aki már rég belenyugodott a végzetébe, csak a hangja ellenkezik némiképpen. Itt megint valamiféle folytatást lehet felfedezni, a billentyű visz egy réteget a dallamból, kissé csemballó-szerű hangzással, erre rakódik rá egy vastag réteg gitár kicsit lassabb cucc, több hangsúllyal a dallamokon, Lenka kezdésével, de még a hörgés is "dallamos". A "Hall to Majesty" a következő szösszenet, kezdésként némi In Flames hatással, s zeneiségében végig jellemzi a számot, kivéve Lenkát, aki itt is önmagát s varázslatos szépségű frekvenciákkal rezgő hangszálait nyújtja át. Végig jó pörgős a nóta, ötletekben gazdag, remekül összepakolt részekből ál egybe, gyilkos hatású riffekkel megtámasztva a dallamokat! Van persze némi duplalábas gyorsulás is, de nem fárasztó mennyiségben, szóval arányosan és okosan van összerakva ez a nóta is! A soron következő "Rule of Nyx" című dalból, ha leszedném az éneket, akár egy Fight nóta is lehetne, de hát itt van az ének, s ettől teljesen mássá válik, a heavy alapok valami többletet nyernek, mivel szerepük igencsak fontos, s itt ismét megszólal a cselló is, ha nem is túl elöl, hanem "csak" a dögben úszó gitárokkal egyenrangúan. Az album utolsó nótája, a "Pharmakopoeta" - mármint az eredetileg most felvett s kiadandó anyagé - egy melankolikus csellóval nyit, finom cinekkel, mintha csak egy szomorú film zenéje akarna lenni... No de nem kell félni, itt sincs slágerzene, csak meg kell várni azt a pár másodpercet, amit a srácok / lányok engedélyeztek pihenésként. Szóval akad tempó is és Lenkától némi Puccini-ária szépségét idéző dallam is, hörgés is és megfelelő helyekre elpottyantott keserű riffek, még sok cselló, de már "kellően" aláfestve. A bónuszként a lemezre került dal 1998-as felvételt rejt, kicsit érezhetően koraibb összetevőkkel, kevéssé kiforrott, bár ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, csak talán kevesebb önállóságot lehet érezni a stílusában. Tipikus Cradle-módra készült black nóta, de azért a most elkészült dalok csírája már benne rejlik, kiérezhető belőle a növekvő erő!
Ennyi volt a lemez maga, bár nekem ugyan feltettek cseh barátaink még két régebbi demós nótát, ezek inkább részemre szolgáltak plusz információval, a hivatalos CDn amúgy nem fognak szerepelni, így nem is pazarlom tovább a szót rájuk.
Összességében egy kiváló anyag jutott hozzám, hála Crom és Varga 'Zero' Balázs segítségének, akiken keresztül a zenekar kontaktcímét megkaptam, s azt hiszem, érdemes már most alaposan megjegyezni e csapat nevét s csupa nagy betűvel leírni ADOR DORATH, hiszen hamarosan újra hallhatunk róluk, mert hiszem, hogy nagyon hamar találnak kiadót ehhez az anyaghoz, aki szerteröpíti tehetségük, szívük és tudásuk hangjait a világban! Nagyon jól megírt lemezről van szó, amiben érezhető az évek munkája, folyamatos fejlődése, nagyon ügyesen, kiváló zenei tudással előadott dalokról, minden tag letette a maga nagyszerű részét az asztalra. Már csak arra kell várnunk, míg hivatalos formába öntve is elkészül végre s a boltok polcairól onthatja a CD játszók szédítő pörgésén keresztül az anyag az igényes, változatos és hangulatos muzsikára szomjazók felé nagyszerű nektárját, mellyel eltelik a fül, mely megragad a lélekben s melytől garantáltan elzsibbad a nyakizom! Sok sikert Ador Dorath!

 

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!