...és
a hentes visszatért! Kõkeményen lesúlytott nehéz
fémbõl edzett bárdjával...
Milyen közhelyszerû is így kezdeni egy lemezismertetõt...
hehe... de itt tényleg nincs jobb szó: a Slayer Mestermûvek
Rt. legfrissebb albuma valóban arcul csapja a gyanútlan, britniszpírszen
nevelkedett hallgatót. Sõt, még az olyan edzett metalagyakat
is elismerõ bólogatásra (mondjuk inkább magunk között
headbangelésnek) késztette, mint pölö én. Mondjuk
nem is vártam mást Tom Araya csapatától.
A Slayer évek és lemezek hoszzú sora óta bizonyítja
kõkemény elszántságát, nincs ez másképp
most sem. Az igen "kellemes" címû vadiúj album
is kompromisszum-mentes, brutális thrash csemege. Zenei értelemben
mintha kissé visszakanyarodtak volna a South-Seasons lemezek által
képviselt irányvonalhoz, már amennyiben a visszakanyarodás
szó itt helyt álló lenne. Szerintem nem az: a négy
thrash-király úgy újított, hogy közben minden
Slayeres maradt.
Emlékszem, már ifjú sihederkoromban is az fogott meg bennük
a szinte sugárzó erõ mellett, hogy hihetetlenül jól
adagolják a dinamikai váltásokat. Egy szélvész
tekerésbõl úgy mennek át középtempóba,
hogy az ember feje abban a pillanatban leszakad a nyakáról. Persze
nincs ez másként most sem. Araya védjeggyé vált
üvöltése is a régi. Ami némileg új, az
néhol a hangzás. Nesze neked nu metal (vagy mi a franc), most
ezek a csávók megmutattják, hogyan kell mélyre hangolt
gitárral ZENÉLNI!
Nincs mese, ez mestermû, megvétele kötelezõ, hallgatása
csak full hangerõn ajánlott.
(Megjelenés dátuma: 2001. szept. 11.)
Slayer Fan Ákos
| 
