...pedig háromszor is végighallgattam, egymás után. Mégsem tetszik... Nagyon nem...
Õszintén? Ez egy nagy rakás populáris médiakaki. Mondhatnám szar.... Mert hogy is akarják ezt lenyomni a torkunkon? Punk? Az, bazmeg... Meg még rockopera is... Mégegyszer az, bazmeg...
Csak attól még valami nem lesz punk, hogy szimplán kvinteket pengetnek torzított gitárral. Attól sem lesz punk, hogy max négy akkord egy nóta. Attól meg kurvára nem lesz punk, hogy a gitáros haját feltupírozzuk és rábiggyesztünk egy mókás nyakkendõt...Nagyon messze van ez a punktól!
Hát még a rockoperától! Kedves amerikai barátom, aki kitaláltad ezt az ökörséget, hogy ez rockopera, légy oly kedves, hallgasd meg az István, a királyt. Na, az rockopera. Ez maximum egy koncept lemez. Akárhogy is hallgatom, nem más ez, mint mainstream gitárzene. Divatos, mókás kis ugri-bugri. Egyetlen igazán jó nótát találtam a lemezen, ez pedig a Peacemaker címû dal. És ebben még csak olyan sok torzított gitár sincs. De az a poén, hogy ez is inkább egy faha kis ska dal (na jó, a Viva La Gloria is van ilyen jó).
Amúgy alapjában véve korrektül összepakolt lemez ez, tele potenciális slágerrel. Érted: slágerrel. Nem is tépem tovább a számat...
Egyetlen, viszont hatalmas elõnye van a Green Day új lemezének: rengeteg tizenéves fogja majd hallgatni, és inkább ezt hallgassák, mint a diszkó-teknó-repp mocskot. És ha e lemez csak egy kis fiatalkát is az igazi rockzene felé lendít, akkor csak hajrá!
Ákos