Elõször, mikor kezembe vettem a cdt csak a felettébb érdekes
borító tûnt fel, na meg a név. Nos, az elõbbiek
fényében valami éteri és atmoszférikus jellegû
dologra tippeltem a tartalmát illetõleg.
Csalódnom kellett. De igen kellemesen. Vannak olyan megmagyarázhatatlan
dolgok, hogy valakinek miért tetszik valami, vagy miért nem. Talán
ez olyasmi, mint hazaérni nagy boldogan, hosszú távollét
után. Kb ezt éreztem én is mikor bepakoltam a lejátszóba,
hogy meghallgatom egyszer, aztán azt vettem észre, hogy már
harmadjára megy a matéria.
Ha röviden jellemzést kellene adnom a nyolc számot tartalmazó
cdrõl, hát kissé nehéz dolgom lenne, tekintettel
arra, hogy eléggé összetett mûrõl van szó.
Elvben gót stílusúnak kiáltják ki magukat
az urak, de elég érdekes keveredését találja
meg bizonyos dolgoknak kisvilágukban az ember.
Na, akkor ballagjunk )))) sztep báj sztep, mert ez esetben így
kell.
"Same Face" címû dal abszolute hogy gót jelleggel
bír, bár nekem a billentyû hangja (is) néha szeretett
Anathema irányát mutatja.(nekem ez a kedvenc számom a cdrõl
) Ugyanezek a felhangok nyomják rá bélyegüket a következõ
nótára, ("Languish") hangulat és billentyûhang,
síró gitár tekintetében
ha haladunk )))) itt ("Taint of Shame")ugyanezek a hangulatok, megspékelve
kezdeti Amorphisos hangzással, az ének mintha Kurt Cobainesre
vett fájdalmat hordozna, viszont társul hozzá a néhol
játékosra vett dallam.
Még egy kis lépés másabb irányba, ("Mind
in Disquise") hazai ösvényeken tapod most a láb, általam
nagyra becsült és kiválónak tartott Agregátor
alapozza meg így dalait, csak Tass mesterék kõkemény
módon rakják a falakat, itt lágyabb az ének, ámbár
a szívfájdalom. elveszettség érzése csak
úgy süt belõle.
Most vissza Anathema, Amorphis útirány felé, nagyon szép
a billentyû, abszolute slágergyanús tétel az "In
Debris") Szinte látom lelki szemeimmel koncerteken az emberek kezében
imbolygó fényû öngyújtókat lobogni.
Gondolatokat ébresztõ mûremek, az "Ashen Eyes"
szintúgy, nagyon szép, fájdalmas, lírai opusz,
néha elõbukkanó súlyos felhangokkal, gyöngyözõ
zongoraszóval.
A következõ nóta ("Enticed") ugyanezen súlyos
alapozások, billentyûstílus, szépség és
vadság éppen kellõ arányú keveréke, leginkább engem ha hazai vizeken eveznék a Dolmen munkásságát
juttatná eszembe.
Finálé azaz "Moulded Pain" visszatér gót
kezdetekhez, nem alaphiba )))), szerintem ez régebben készülhetett,
tekintettel arra, hogy itt még hörrentések is hozzájárulnak
az alaphangulat megteremtéséhez, alátámasztva "rendes"
énekhanggal. (magánvélemény : hörgés
nem igazán hiányzott ide a végére, nem mintha elrontaná
a dolgot, de ha van ilyen jó hangú énekes, és eddig
nem buggyant ki egyetlen hörgés sem torokból, akkor …?)
Zárszóként annyit mondanék, hogy õszintén
kíváncsi vagyok a MADRIGAL további munkásságára,
úgy hiszem nem fognak elveszni a süllyesztõben, van mire
alapoznom ezen véleményemet..
Adva van a lehetõség )))) tessék leellenõrizni szavaim
hitelességét, úgy egyszer meghallgatom három hallgatás
lesz belõle, azaz Hathor módjára. ))))
Hathor
| 
