Egy őszinte vallomással kell kezdenem: nem igazán vagyok otthonos a black metal világban. Mert az nem jelent semmit, hogy általában elolvasom az ilyen stílusú zenekarok interjúit, demo- és lemezkritikáit... De ha a black metal zenekarok többsége csak fele olyan jó, mint a szegedi Ahriman, akkor azt hiszem, ezt a jellembeli fogyatékosságomat sürgősen meg kell változtatnom!
Mert az Ahriman demoja nagyon jó! Amióta megkaptuk tőlük a bemutatkozó anyagukat, Robnál és nálam is mindennapos, állandó vendég a csapat kazettája. A Lédeczy Lambert (ének), Csendes Zoltán (gitár), Sándor Csaba (basszus), Sándor Tamás (dob), Márta Zoltán (billentyű) felállású banda nagyon érti és érzi ezt a zenét.
Badarság lenne a részemről, ha valami más, külhoni csapathoz hasonlítanám őket (a nálam szakavatottabbak biztos tudnának ilyeneket mondani), úgyhogy a muzsikáról csak annyit mondanék, hogy sötét, súlyos, de meglepően dallamos, atmoszférikus zenét nyomnak a srácok. Bár a borítóban nincsenek leírva a szövegek, az én angol tudásom pedig úgymond nem teljesen tökéletes, a címből és a zene hangulatából egyértelműen következtethető, hogy a dalok a sötét természet szépségeiről és rejtelmeiről szólhatnak... A nóták java nyugodt középtempóban íródott, bár néha azért felüti a fejét egy kis gyorsabb durvulás. A zenészek játékában nincs semmi felesleges cicoma, művészkedés, minden pontosan ott van a helyén. Külön kiemelném a szinti-szőnyeget, ami úgy van ott a háttérben, hogy hangja és dallamai mégis azonnal ott maradnak az ember agyában. Ez egyébként a remek keverést és hangzást dicséri. Érdekes, de nagyon jó a kontraszt a dallamok és Lambert károgása között. Hangjára szinte valóban ott teremnek előtted a természet sötét erői.
A kazettát mindenkinek ajánlom, a sötét zenék kedvelőinek, és azoknak is egyaránt, akik eddig valamilyen oknál fogva idegenkedtek ettől a világtól. Érdemes ellátogatni az Ahriman világába!
Ákos