A 2007-es Stainless Steel album Albert Camus leghíresebb novellája, "A pestis" megzenésítése.
Modernkori heavy metalban nyomulnak a srácok, duplázó, ikergitárok, billentyûs témák, az ének viszont nem "sikítozós", hanem erõteljes férfihang. Kreisz József énekstílusára hallhatóan nagy hatással volt James Hetfield, idõnként õ is hasonlóan "rontja el" a sorok végét. A Philippe Breuil-jel együtt énekelt sorok különösen jók.
A Hegedûs Ferenc közremûködésével felvett gyönyörû intro Oran, 1940 után berobban a stílszerûen Beginning címre keresztelt dal, kétlábdobos zúzással, egy igazi "villasláger" refrénnel, a folytatásban pedig sok pörgõs metalnóta következik, néhol igen ötletesen kiosztott ritmusozással, és heavy metalhoz képest jó értelemben véve slágeres énektémákkal.
Én egy kicsit nagyobb változatosságot elviseltem volna, 4-5 dal meghallgatása után kissé egysíkúnak érzem a témákat, szerkezeteket, fõleg zárónótaként vártam volna valami különlegesebbet.
Az album témája nem sok okot ad az örömre, bár a végkicsengés pozitív: az emberek jobban értékelik az életet, mint a járvány elõtt, de ennek ugyebár nagy ára volt.
A lemez hangulata ennek ellenére egyáltalán nem komor, vagy nyomasztó, inkább életteli, dinamikus, és ez nemcsak a mûfajból adódik.
A Pestilence fõ gitártémája például pattogásra késztet, az utána következõ Inner Fears pedig olyan szintivel indul, hogy abból bármilyen tucidiszkó is kibontakozhatna, helyette viszont egy jó kis ikergitárszólós dalt kapunk a Diószegi-Kreisz kettõstõl!
Manapság ez a vonal nagyon népszerû, Dragonforce, Sonata Arctica, de akár Malmsteen-rajongóknak is bejöhet a lemez.
-TZ-