Végre megjelent a Pszicho-pata! Annyi ígéret és
várakozás után már nem csak a koncerteken hallhatók az ,,új" számok. Aki
kezébe veszi a borítót, egybõl láthatja, hogy ez a Mex már megint valami új
dologgal döbbenti meg az embert. Gondolok itt a az óriási szemre és a fehérre
mázolt arcokra, amik sokkolóan bámulnak Rád. A Metal Machine Music képviselõi
zenéjükkel ismét hozták azt a színvonalat, amit már megszokhattunk tõlük. A
különbözõ samplerek feldobják az amúgy sem lapos dalokat. Aki volt már a koncetjükön,
az megbizonyosodhatott arról, hogy a különbözõ elektronikus ,,szerkentyûk"
nélkül is milyen fantasztikusan adja elõ ez a négy profi zenész a számokat.
Ez az album ugyanúgy pörög , mint az elõzõek, a rengeteg poént pedig lehetetlen
egyszerre felfogni. Egy dalra sem lehet mondani , hogy nem vérbeli Mex nóta,
hiszen mindegyikben megvan a jellegzetes hangulat, ami csakis õket jellemzi.
Egyedül a Semmi dalt emelném ki, ugyanis pont azáltal válik igazán ironikussá,
hogy ezt választották ki rádiószámnak Aki pedig egy újabb feldolgozásra számított,
nem kell csalódnia, mert kettõ is található az albumon: az egyik Madonna Like
A Virginje, a másik pedig a Depeche Mode-tól az I Feel You. Mondanom sem kell,
hogy mind a kettõ új megvilágításban szerepel itt.
Ezt az albumot azoknak ajánlom, akik kiváncsiak olyan session-zenészek hobbizenekarára,
mint Madarász Gábor, Kovács Barnabás, Schvéger Zoltán és Závodi Gábor.
Héda
| 
