![Megosztom a Facebookon](http://www.rockgyemantok.hu/images/fb.gif)
![Megosztom az Iwiwen](http://www.rockgyemantok.hu/images/b-iwiw-b.gif)
![Megosztom a Tumblren](http://www.rockgyemantok.hu/images/tumblr_16.png)
![Megosztom a Google Readeren](http://www.rockgyemantok.hu/images/greader_16.png)
![Megosztom a Google Buzzon](http://www.rockgyemantok.hu/images/gbuzz_16.png)
Igazi hardcore zenével van dolgunk, ez nem vitás. Leginkább a kilencvenes évek hc muzsikáinak hatása érzõdik a lemezen, némi újiskolás ízzel. 12 dal, fél órában, semmi lazulás. A kezdõ Slings and arrows igazi hardcore himnusz, agresszíven megdörrenõ, kellemes sound-dal megáldva. Az énekes, Marshall Lichtenwaldt stílusát amolyan magas hangon kiabálásként tudnám meghatározni, csupán néhány alkalommal vált át mély hörgésbe; viszont több helyen is alkalmazzák a srácok az elhanyagolhatatlan csordavokálokat. Amúgy számomra az ének az, ami igazán emlékezetessé teszi az anyagot. Maguk a nóták többnyire vágtázós üzemmódban pörögnek, de azért beiktattak több helyen is bólogatósabb, belassult részeket is. A Transistor, és a címadó War is hell is az erõsebb számok sorát gyarapítják. Elõbbinek a kezdése igazi csemege. Nem ül le a lemez egy pillanatra sem, csak éppen nincs túl sok olyan pillanata a fél órának, ami igazán mély nyomokat hagyott volna bennem. Egy vérbeli hardcore lemez, se több, se kevesebb!
Csabi