A zalai death-kvintett új cuccal örvendeztette meg a brutál témák szerelmeseit. A Misanthrope címet viselõ CD az elsõ nagylemez a banda újjáalakulása óta.
Ahogy azt már a srácoktól megszokhattuk az elmúlt kiadványokon (elsõsorban a Fuck This World EP-n) igazi arcbamászós-tekerõs nóták kaptak helyet a lemezen.
És ahogy az elõbb említett maxin is, itt is rendesen alkalmazzák a különféle elektromos kütyüket - szerencsére inkább csak a nóták közötti átvezetéseknél. Ezt én egébként egy kicsit öncélúnak érzem, mert magához a muzsikához szerintem nem sokat tesz hozzá. Ha meg csak az volt a cél, hogy nagyjából nagylemeznyi legyen a játékidõ és 12 track-et tartalmazzon a CD, akkor ezért kár volt. Inkább hallgatnék egy 25 perces, 8 nótás lemezt, mint ilyen ûr-kütyüket. No, ennyit a negatívumokról. Mert azért a mérleg mindenképp a pozitív irányba billen, ha a zenét is a serpenyõbe tesszük (á, nem gyenge képzavar...)
Változatos, zúzós, néhol brutálisan örlõ, máskor sötéten burjánzó death metalt rejt a lemez, tele jobbnál-jobb és változatosabb témákkal. Ha hasonlítani kellene valamihez, akkor a zalaegerszegi Monastery-t tudnám párhuzamként említeni... :-)
A végén a teljesség igénye nélkül két - szerintem - remek dalra hívnám fel a figyelmet: személyes kedvencem a Bleed címû szerzemény, változatos, jól megkomponált darab. A Clone 6.66 pedig feszességével fogott meg, igazi fejlóbálós nóta.
Renben van ez a lemez, csak az a sok villanyketyere ront egy picit az összképen. De ennyi még éppen belefér...
http://www.monastery.hu
Ákos
| 
