A banda 1997-ben alakult. A legszebb nu-metal hagyományokat is felvonultató zene a komoly gitárriffeknek, az igen erõs basszusgitárjátéknak, és a remek Elias Soreno énekesnek köszönhetõen a 40bs-hez hasonlóan egy igazi gyöngyszem a számomra. A rappes/éneklõs stílusa mellett Rivera megcsillogtatja spanyoltudását is hol egy egész dal, hol csupán néhány strófa erejéig. Ez azóta is hagyomány minden NP lemezen. Igazi érdekesség volt még a 2000-es Statement lemezen, hogy némelyik nóta igen hosszúra vett jazzes levezetése már-már olyan, mintha egy végeláthatatlan jammelés részesei lennénk. Turnéztak többek között a Sevendust, Linkin Park, Staind zenekarokkal, sõt még az Ozzfest-en is feltûntek. Odaát szerintem biztosan megy a szekér, mert hogy itt 10 emberbõl 10 ember még mindig nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák a Nonpoint-ot az is biztos! Na de ha ilyen minõségben folytatják a srácok, ahogy azt a To the Pain címû legutóbbi lemezükön tették, van esély a szélesebb körû ismerettségre. Szerintem...
Nem sokat lustálkodnak a fiúk az biztos, a Statement óta ez a mostani a harmadik lemez már. A 2004-es totális csalódás Recoil után igazi felüdülés a To the pain! Egyértelmûen bekeményítettek a srácok, ennek ékes bizonyítéka a nyitó Bullet with a name! A legelsõ, ami szembetûnik, az igen vastagon megdörrenõ gitársound. Mindez persze kevés lenne egy jó lemezhez. De itt egymás után jönnek a remek kis nóták (Theres going to be a war, The wreckoning), elsõre magával ragadják az embert, ami a harapós gitár mellett a remeklõ Soreano énekének is köszönhetõ. A szövegek jópofák, pedig vannak itt komoly témák, csak éppenséggel nem mindig a megszokott módon megközelítve. A lemez csúcspontja kétségkívül a címadó To the pain. Már a kezdése is biztosít a kellõ szigorról, ami a zseniális fõtémában teljesedik ki. Na ez aztán az igazi paraszt téma!!! Tényleg komoly. Az ezt követõ instrumentális darab remek kikapcsolódás. Majd kapunk még három komolyabb súlytást, nagyon jól eltalált hangulatváltásokkal. Ott a Code red, ami megint csak a lemez egyik legjobbja! Egyszerû, de mégis nagyszerû az egész. Na, és én itt be is fejeztem volna a lemezt, viszont kapunk még 3 szerintem tökfelesleges számot, amire igazán nem lett volna szükség. Nem elég, hogy a bûvös 50 perces határt is bõven átléptük már ekkor, de tényleg le is rombolja a Code red-del záruló nyerõ 11-es által kialakított rendkívül pozitív összképet. Ezzel el is mondtam minden bajom a lemezzel. Andrew Goldman tényleg nagyokat gitározik, és az énekes is nagyot alakít, de persze a dobos (Robb River), basszer (KB) párosra sem lehet panaszunk.
A csapat myspace-es oldalát erõsen ajánlott meglátogatni, mivel a négy meghallgatható nóta mellet meg lehet tekinteni az igazán remekül sikerült Bullet with a name videóját is! Elég vad!.
Csabi