Bat Records
Már
régóta ért egy ilyen jellegû válogatás elkészítésének lehetõsége kis hazánkban,
de megvalósításra csak most került sor. A címbõl kiderül hogy mirõl is van szó:
egy valódi, igazi hamisítatlan magyar Iron Maiden feldolgozásalbumról. A borító
igen találó: Maidenék Eddie-jét betyárruhába bújtatták, a háttérben jellegzetesen
pusztai "elemek" láthatók, valósággal beleágyazták szörnyünket a magyar
világba, ha-ha.
Tizenkét elõadó nótája hallható a lemezen, mindenki ízlése szerint változtatott
az eredeti Maiden-slágereken, mert ugye mondanom sem kell, hogy a legismertebb
nóták kerültek feldolgozás alá. Az anyag a Denevér Stúdióban került rögzítésre,
Cserfalvi "Töfi" Zoltán "hangmérnöklése" alatt. Töfi egyébként
- de szerintem ezzel nem mondok sok újdonságot - az Iron Maidnem zenekar gitárosa.
Õk is szerepelnek a válogatáson két dallal, illetve hárommal, de a harmadikat
a Pokolgép-frontember Rudán Joe énekli. Nem beszélve a borítón nem szereplõ
dalokról!
Az elsõ szám a Powerslave, amit Iron Maidnemék "takkra pontosan" hangról
hangra lenyomnak, ami azért nem kis dolog, hiszen a Maiden nóták éppenséggel
nem tartoznak a legkönnyebben eljátszható dalok közé.
A következo feldolgozás a Two Minutes to Midnight a Farenheit elõadásában. õk
sem alakítottak rajta túl sokat, csak lelassították picit. A Stonehenge viszont
annál inkább kreatív munkát végzett, a saját stílusába "simította"
a Flash Of The Blade címû Maiden remeket, zaklatott ritmus, zongora, borongós
hangulat jellemzi a végeredményt. BZ, az énekes is kitett magáért, most nem
a szokásos hangját hozta, hanem egy kicsit próbálta keményebbre, kicsit Dickinsonosabbra
venni a hangszínt.
Gitárbajnok Demonlordék nem tettek hozzá semmi extrát, de becsülettel "végigtrappolták
a trappolnivalót" a The Trooperben.
To Tame a Land - a Nemesis zenekarnak sem volt könnyû dolga, pláne hogy õk azért
picit változtatgattak az eredetin, de a szám hangulata így is megmaradt. Hihetetlen,
hogy ha kicsit kitesznek magukért az énekesek, mit ki tudnak hozni magukból,
itt azért látszik, hogy kinek van képzett hangja.
Hogyan is maradhatott volna le a lemezrõl egy olyan nóta, mint a Clairvoyant?
Az Obstruction nevû banda is lassabban játssza, és én olyan "vérszegénynek"
találom ezt a feldolgozást, nincs meg az a telt hangzás, amit az eredeti változat
produkál.
A következõ szám az Aces High, a szolnoki Notthingham zenekar alkotása. Õk is
visszavettek az eredeti tempóból, és "teletûzdelték" szintis témákkal,
ami egyébként fel is dobja a dalt, valamint az ütemet is átalakították a refrén
alatt. Ez az elsõ nóta a lemezen, amin hallatszik a kiejtésbõl, hogy magyar
feldolgozás ha-ha.
A Stainless Steel munkájáról sem lehet sok érdekeset mondani, õk a Prowler címû
dalt dolgozták fel, ami nagyjából egyezik az eredetivel.
Érdekes viszont a köztudottan pörgos és zúzós The Evil That Men Do Perfect Symmetry-féle
verziója. A fent említett jelzõk szépen tovatûnnek, egy egészen más világ tárul
elénk a feldolgozás által. Hangszerelését tekintve részben a 70-es évek zenei
stílusára emlékeztet, viszont a jazz-esnek tûnõzongorabetétek, és dob teljesen
felborítják, de az összhatás óriási. Nagyon mozgalmas, és változatos a refrént
leszámítva. A végén is szereznek meglepetést, hallhatunk hammond-orgonát is.
No a Wasted Years sem lett hétköznapi, a Da Capo is kitett magáért! Õszintén
megmondom, az elején még én is (pedig elég jól ismerem ezt a nótát) alig ismertem
fel, viszont ahogy tovább hallgatjuk, azért már ki lehet találni, hogy mi volt
a feldolgozás ihletõje. Sokkal lassabb, ez itt szerintem nem válik az adott
zene elõnyére. Itt is nagy hangsúlyt kap a szintetizátor, és a változatos ritmus,
nem mondhatnám hogy " csak úgy ledarálták".
A The Number of The Beastet szintén a híres tribute-zenekar, az Iron Maidnem
játssza, csak, mint az elején említettem az az érdekessége, hogy Rudán Joe énekli.
Nem igazán lehet mondani, hogy emlékeztet a hangja a Maiden frontemberére, de
ettõl függetlenül nagyon jól illik a számhoz.
Az albumot is egy Maidnem-féle feldolgozás zárja, a Hallowed Be Thy Name.
Összességében nézve jól sikerült megvalósítani ezt a nehéz feladatot, kifejezetten
pozitív, hogy végre hazai zenekarok is készíthettek színvonalas feldolgozásalbumot.
Az alcímben az áll, hogy ez az elsõ rész, remélem, lesz folytatása is, mert
megérné.
Angel