Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon


SPV / Record Expressz
2002. február 25.

 

A brit rock-megabanda, a Magnum igazi csemegét készített az igényes és érett rockzene kedvelõinek, meg persze rajongóiknak, akik a közel nyolc évvel ezelõtti utolsó stúdióalbumuk után már nagyon ki lehettek éhezve egy kis muzsikára! Tizenegyedik albumuk ez az anyag.
Szóval felszabadult örömzene ez a javából, olyan srácok elõadásában, akik már a hetvenes évek közepe óta játszanak együtt, persze némi elkerülhetetlen felállás-változások mellett. Igazi, mûvészi rockzene, nevezhetjük hard rocknak, vagy art rocknak, ahogy a média illetni szokta a stílusukat. Régi rajongóiknak persze nem kell bemutatni a csapatot, de gondoljunk csak bele: nyolc év alatt sok fiatal cseperedett fel, akik sosem hallottak még errõl a csapatról!
Elemi erejû zene, dinamikus, élvezetes, és az idõsebbeknek bizony erõsen nosztalgikus anyag! Nosztalgikus azért, mert a manapság oly széles és változatos rockzenei irányzatok közt már nem nagyon találni a klasszikus hard rock értékeit felvonultató anyagot, így e mûfaj rajongói kénytelenek a régi kedvencek poros lemezeit elõvenni újra és újra. Ebbe most friss szellõként libbent be a Magnum új anyaga, ami a klasszikus értékek mellett modern hangzással is bír persze. Remekül szól az album, magával ragadóan változatos, dögös nótáktól egészen a hidegrázós szépségû balladáig minden megtalálható rajta, mindez egy kitûnõ tudású csapat elõadásában, egy nagyszerû torokkal, Bob Catley-vel megsegítve. Erõteljes gitárhangzás Tony Clarkin keze nyomán, visszafogott és csak a megfelelõ helyeken szereplõ billentyû Mark Stanway munkájának köszönhetõen, kitûnõ bõgõ-támogatás Al Barrow jóvoltából, no meg a már említett Bob Catley igazi hard rock torka. Azt mindenestre fájlalom, hogy nem találtam arra vonatkozó információt sehol, hogy ki dobol a lemezen, csak azt tudom, hogy a lemez turnéján egy bizonyos Harry James nevû srác fog dobolni, aki egyébként "fõállásban" a Thunder dobosa.
Az album kb. 1 órás, 12 nótájával ragadja magával a hallgatót (engem fixen elbûvölt).
Fülbemászó melódiák, jól megírt dalok, kitûnõ hangszeres munka, és a szövegek értelmes volta jellemzi az albumot, amit szívbõl ajánlok a dallamos, klasszikus rockzene szerelmeseinek!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Road

Csuja Imrével forgatott a Road, most a turnécuccait sorsolja ki a zenekar

Bővebben...
 
Vale of Tears

VALE OF TEARS - ÚJ FELÁLLÁS

Bővebben...
 
Pokolgép

Kalapács József szerint az első és utolsó az Arénában

Bővebben...
 
Dreamgrave

Megjelent a Dreamgrave "Monuments" c. albuma két exkluzív élő bónusz dallal

Bővebben...
 
Mytra

Decemberben készült el a legújabb videóklip az "Initium" című dalhoz

Bővebben...
 
Facebook


Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!