Nemrég olvashattuk a közleményt, hogy a Wendigo határozatlan ideig felfüggeszti a mûködését, de itt egy búcsúajándék, az Audio Leash lemez.
Gondoltam, még egy remek zenekar, ami egy pár év után belefulladt a nagy magyar zenemocsárba, de szerencsére mégsem így lett.
A lemezt annyian letöltötték (a februári eredmény 34ezer!), hogy a banda új erõre kapott, és koncertre készül!
Még ha búcsúajándéknak is szánták, a lehetõ legigényegesebb búcsúajándék: kiválaszthatjuk, milyen minõségben szeretnénk letölteni, borító (ami elsõ látásra a Metallica St. Angerjére emlékeztet), szövegkönyv, azaz minden, ami kell.
A tagok nagy része a Da Capo-ból jött, BZ a Stonehenge-bõl (2 kiváló csapat, amikrõl sajnos múlt idõben kell beszélni). Talán ezért is érzem úgy, hogy mikor prog. metal zenekarok próbálnak fogósabb, emészthetõbb zenét írni, és az egyszerûsítés nem megy a minõség rovására, akkor születnek ilyen lemezek.
Végig izgalmas album, egyáltalán nem egysíkú. Összességében elég durvára sikeredett, bár vannak egészen szellõs részek is. Sok nevet lehet említeni, ami eszünkbe juthat az album hallgatása közben, pl. Nevermore, Fates Warning, Dream Theater vagy a Muse.
Még harapósabb a hangzás, mint az elõzõ Let It Out c. lemezen! Hidasi Barnával és Jaya Hari Das-szal dolgoztak a srácok, úgyhogy nem meglepõ.
Az "új" dobos Gábor Béla (ex-Superbutt, ex-Action) játéka tökéletesen illeszkedik a már összeszokott csapat riffeléséhez, Bátky-Valentin Zoltán (BZ) pedig legtöbbször fülbemászó dallamokkal könnyíti a zúzdát, pl. a Heroes-ban, ami már-már Nickelbackesen slágeres, néha viszont MegaDave-hez hasonlóan fröcsögi a szöveget!
Hihetetlenül eltalálta a refréneket, a Spineless-ben (ami a legrövidebb és legdurvább szám) hátborzongató, ahogy játszik a dallammal és az odamondogatással!
Nem túl optimisták a szövegek, a valóság sötétebb oldalával foglalkoznak. A címadó Leash pl. az információs társadalomról szól, ahol az információ azért van, hogy eladjanak vele valamit, de az Entropia is elég súlyos az általa megteremtett világ pusztulását mosolyogva végignézõ istenségrõl.
Nyilván mindenkinek más dal lesz a kedvence, mert jobbnál jobbak vannak a lemezen, nálam a záró Drift a favorit. Igazi drámai szerelmes dal, feszes, erõteljes pop-rock nagy refrénnel, tökéletesen felépítve, minden effektnek, pengetésnek, leütésnek megvan a szerepe.
Szó mi szó, világszínvonalú produkció lett az Audio Leash, le a kalappal a csapat elõtt!
Március 20-án játszanak a Dürer kertben a Dreyelands, a Dystopia és a Salvus társaságában, remélem, sokáig kitart még a lendület náluk.
- TZ -