rockgyemantok.hu

Anxius

Egy rockzenekar, melyrõl talán még nem sokan hallottak, de ha õk is úgy akarják, fogsz még róla Te is! Ha máshol nem, hát itt!
Kérdéseimre, a dobos hölgy, Pruck Andi válaszolt!

Mi mással is kezdhetném, mint hogy mutasd be a zenekart, kikbõl áll, mióta létezik, stb.
A zenekar 1998-ban alakult Budapesten. Több tagcsere is volt idõközben, fõleg a dobok mögöttiek jöttek-mentek. Aztán 2001. tavaszán jómagam kerültem a dobok mögé. A zenekar többi tagja: Tenyei József (Joe) - ritmusgitár és ének, Perecz Attila (Asi) - szólógitár és Vastag György (Vasti) - basszusgitár.
Ami legelõször meglepett, hogy a dobok mögött egy hölgy, vagyis Te ülsz... Hogy jutott eszedbe, hogy egy ilyen férfias hangszeren kezdj el tanulni anno...
Hát, igen... Ez a kérdés sokak fejében felmerül. Érdekes módon, én viszont egyáltalán nem tartom ezt furcsának. Ha egy kicsit körülnézünk, rengeteg nõ dobol a világban. Nekem természetesnek tûnik, hogy dobolok, ez az életemhez tartozik és nem tartom "férfias hangszernek". A hangszer, az hangszer. Nincs nemhez kötve. Persze kell hozzá némi fizikai kondíció, de nem azon múlik. Egyszerûen belülrõl érzem a lüktetést. Már kisgyerekkoromban, ha zenét hallottam neki álltam mozgolódni, táncolgatni. Zongorázni tanultam, amit sajnos abba kellett hagynom egy akkori betegségem miatt. Step-táncos is szerettem volna lenni, meg operaénekesnõ. 8 évig a gimnázium kórusában vettem részt. Szóval ebbõl látszik szerintem, hogy mindig is a zene és a ritmus világában éltem. Aztán mégis a doboknál kötöttem ki, ami csak úgy jött magától kb. 18 éves koromban, amikor egy akkori osztálytársam zenekara bekönyörögte magát a családi házunk pincéjébe, próbálni, mint ahogy lenni szokott. Elõször "basszusgitáros" lettem ebben a zenekarban (azért írom idézõjelben, mert az minden volt, csak basszusgitározás nem, már így utólag), de azért vettek be a csapatba, mert éppen basszusgitáros hiány volt és én elõtte klasszikus gitárt is tanultam. Szóval néhány próba után rájöttem, hogy nem ez az én hangszerem, és kilestem a dobost, hogy mit csinál, mitõl lesz az a hang, az a ritmus amit hallok. Mikor mindenki haza vonult, én lent maradtam és magam szenvedtem ki a fejemben hallott ritmusokat. Hát valahogy így kezdtem el. Kb. másfél évre rá, egy farsangi bálon megismertem az elsõ dobtanáromat, akit Tetrade Adrian-nak hívnak és elismert jazz-rock dobos Romániában. Õt is nagyon néztem mit mûvel, mert mint utóbb kiderült, rájött, hogy érdekel a dob és pont ezért, olyan mutatványokat csinált, amitõl csak néztem nagyokat. Így aztán kb. 2 évig jártam hozzá, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mai napig feltekintek rá, bár már megszakadt a kapcsolat, amióta én Magyarországon élek. Azóta Budapesten is próbálkoztam dobtanárral; dobkottát szerettem volna tanulni, sikerült is az alapokat elsajátítani, de valamiért mégiscsak a fülemre és az elképzeléseimre hagyatkozok, ezért egyáltalán nem foglalkozok a dobkottával. Sajnos, miután Magyarországra költöztem, kb. 2 év kimaradt a zenélésbõl, de most már teljes erõbedobással nyomulok az Anxius-sal.
Hogy állnak a férfi zenész kollegák ahhoz, hogy mégiscsak egy nõ veri a dobokat?
Hát õk kerestek meg engem, egy hirdetés alapján, tehát, gondolom számoltak ezzel, hogy nõ lesz a dobosuk, és szinte rám kell, hogy hagyatkozzanak, mert mint tudjuk a dobos viszi a zenekart...:) (na, ez poén akart lenni). De komolyra fordítva a szót, az elején fõleg Joe-nak voltak fenntartásai, de aztán hamar kibékültünk egymással és most már ragaszkodnak hozzám a fiúk a csapatban. (azt hiszem, vagy talán mégsem?...?:) Néha, azért, nehezen tudok szóhoz jutni, mert ha hárman neki állnak poénkodni, ami jellemzõ rájuk, akkor az én hangerõm sehol sincs. Szóval azért mégis csak õk a "dominánsak". A többi férfi zenész kolléga meg, szerintem, néhányan meglepõdnek, néhányan elismernek, de van olyan is aki közömbös marad. Embere válogatja, ki hogy viszonyul ehhez a dologhoz. De szerintem ezt a kérdést inkább a fiúknak kéne feltenni. Egyébként mindig is fiúkkal zenéltem. Volt Anxius elõtt egy próbálkozás egy ma mûködõ nõi zenekarral, de az is csak azért, mert azt mondtam, "na jó, próbáljuk meg!". De nem jött össze, csak néhány közös próbánk volt. Valahogy a nõi zenekarokkal nem vagyok kibékülve. Teljesen más a hozzáállásuk, állandó belsõ nõi feszültségek és viszályok vannak. Persze vannak kivételek is. Az rendben van, ha nõk férfiakkal zenélnek. Ott kiegyenlítõdnek az energiaáramlatok. Talán ezért zenélek én is fiúkkal. Nem tudom. Õk dögösebb, húzósabb dolgokra késztetnek.
Úgy tudom, egy tehetségkutatón nyertél valami díjat is...
Igen, nagy meglepetésemre. Õszintén szólva nem számítottam rá, hogy valaha is, bárhol nyernék díjat. 2002 novemberében, a II. Song-Song Könnyûzenei Tehetségkutató Fesztiválon Békéscsabán (33 zenekar közül) kapott valaki "Legjobb dobos díj"-at, én meg "Legjobb dobos különdíjat" kaptam Martonosi Györgytõl és a zsûri többi neves zenész tagjától, ami egy interjúból áll a "Dobos Magazin" nevû lapban. Egyszer már, Erdélyben, szintén tehetségkutatón nyertünk az akkori csapattal zenekari helyezést, de ez most egészen más volt.. Elõször öröm-mámorban úsztam, aztán 10 percre rá lecsüggedtem, hogy biztosan azért kaptam, mert nõbõl vagyok és ezzel próbálnak szorgalmazni. Ugyanis, nem szeretem, ha megkülönböztetnek a többi dobos kollégától. (lehet, hogy fóbiám van?? A fiúk úgyis mindig ezt mondják nekem:)) De ezután, a szakmai értékelésen Gyuri bácsi kifejtette bõvebben, miért is kaptam a díjat. Szerinte nagyon jók a dupla lábgépes témáim és nagyon jól összedolgozok a basszusgitárossal. Egy másik neves zsûri tag meg azt nyilatkozta, hogy feszes, dinamikus. Akkor már megkönnyebbültem. :))
A lejátszómban a 8 számos, A múlt hangjai cd-tek szól. Mit érdemes errõl tudni? Hol vettétek fel? Mennyi idõ alatt? S ha nem tévedek, ezen két különbözõ felvétel hallható...
"A múlt hangjai" címû demó anyaga nem került kereskedelmi felhasználásra. Két külön anyagból áll, de mi összecsaptuk a kettõt. Demó 1-2-nek van feltüntetve. 2001-ben került sor egy 4 számos demó felvételére az akkori dobossal (Demó 1.). Rá 1 évre, már jómagam játszom a többi 4 számban (Demó 2.) Ezt a dupla demót koncertjeinken szoktuk osztogatni. Esztergomban került sor a felvételekre, a Genezaret stúdióban, ahol Pataki Laci stúdió tulajdonos és dobos kolléga, és Poós Gergõ hangmérnök mellett dolgoztunk. Nagyon segítõkészek voltak, jó tanácsokkal is elláttak és nagyon jó hangulat volt mindvégig. Kb. bõ 2 hétvége alatt lett kész a négy szám. A dobtémákat kb. 5 óra alatt sikerült feljátszanom.
Koncerttapasztalattal hogy álltok? Mennyire sikerül koncerteket lekötnetek, illetve tudtok-e nevesebb zenekarok elõtt fellépni?
2001-ben volt néhány fellépés Budapesten. Aztán tavaly, 2002-ben volt az igazi bevetés!:) Rengeteg fellépés volt, szinte minden hétvégén! Volt olyan hét amikor 2 fellépés is volt Budapesten, vidéken egyaránt. Játszottunk többek között Százhalombattán, Csolnokon a "Csolnoki falunapok" nevû szabadtéri rendezvényen, ahol iszonyú jó hangulat volt. Kalapács együttes elõzenekaraként is játszottunk Röjtökmuzsajon, aztán a Petõfi Csarnokban az Astarott szervezésében "Ötórás fémesõ" nevû bulin is jelen voltunk. Volt Anxius szülinapi koncertünk is, saját szervezésben, ahol a Tûzmadár zenekar volt a meghívottunk, akikkel nagyon jó barátok vagyunk és közösen játszottunk el Iron Maiden, Helloween és Ossián feldolgozásokat, ami a közönségnek is nagyon bejött. És még sorolhatnám... De általában meghívnak minket. Egyébként én, személy szerint, Anxius elõtt is koncerteztem más zenekarral, úgyhogy van némi koncerttapasztalat.
Feldolgozásokat játszotok-e? S ha igen, mennyire tükrözi ez a zenekar zenei "hovatartozását"?
Igen, játszunk feldolgozásokat, fõleg magyar zenekaroktól, mint például Moby Dick, Nevergreen, Bikini. (Remélem nem bánják) De külföldi elõadoktól is. Igazából én nem tudom milyen zenei stílushoz rangsorolnám magunkat. Az elõbb felsorolt zenekarokból talán kivehetõ, hogy nem vagyunk nagyon betokosodva, egy vonalat követve, ezért mondtak már a zenénkre heavy metalt is, power metalt is. De a legújabb dalokban, szerintem progresszíves beütések is érezhetõek, amiket én nagyon csípek.
Kik írják a dalokat, vagyis hogy készül egy Anxius nóta?
Általában Asi találja ki a témákat, amit Joe-val kicsit összegyúrnak abban a "rengeteg szabadidejükben", aztán lehozzák próbára és tovább improvizálunk hozzá közösen. Mi ketten meg, Gyurival, próbálunk még ötleteket mondani, hozzátenni, elvenni, átalakítani. De van, amikor Gyuri talál ki egy inci-finci dalocskát, amit szintén átalakítunk. Én meg csak eldúdolgatok néha ezt-azt, aztán vagy bejön, vagy nem. De sok esetben volt már, amikor mondtam valamit, hogy törjük meg, vagy így kéne, elõször "á, úgy nem jó" volt a reakció, aztán meg kipróbáltuk és attól lett ütõs a nóta. Úgyhogy néha kapok piros pontot is a fiúktól.:) Van olyan is, amikor kukába kerül egy téma. A szövegek nagy részét viszont Gyuri költi, amiket igen jól sikerül összeraknia. Szóval végül is mindenki hozzászól a dolgokhoz és úgy lesz a végeredmény.
Apropó! Anxius! Tudatlan vagyok, tehát légy szíves magyarázd el, hogy kit, mit takar a zenekarnév?
Az Anxius latinul nyugtalan-t jelent. Eredetileg Anxious volt a zenekar neve (angolul, ugyanazt jelenti), de mivel így is elég kacifántos, kimondani is, ezért latinosra vettük. A dalok szövegei most már nagyon afelé tendálnak, hogy próbálunk rávilágítani arra, hogy van-e odafenn valaki? Ha van, hol van? Ha nincs, akkor miért áltatják az embereket ezzel. Valami ilyesmi. De van katonáról szóló szöveg is, meg halottról is, aki elmondja hogyan látja önmagát, ami szerintem egyáltalán nem morbid, sõt kicsit jópofa. Az eldurvult világ dolgairól szól a zenénk. De ezt szerintem mindenki önmaga döntse el mit üzennek neki a dalaink. Egyébként nem vagyunk borúlátóak. Nincsenek obszcén jellegû megnyilvánulásaink. Sõt erre próbálunk is odafigyelni koncerteken is. Egyszer-kétszer, mivel Joe a frontember, õ tartja a kapcsolatot a közönséggel, elszólta magát, aztán jött is a fejmosás. :) Általában vidám hangulat van próbákon is és szerintem a dalok sem sugároznak sötétséget, annak ellenére, hogy kicsit olyan lehangolónak tûnik a szöveg világunk.
Mivel foglalkoztok a zenélésen kívül?
Földi halandóként mindegyikünknek tisztességes munkahelye van. A fiúk egyike villanyszerelõ (amúgy meg egyetemre jár - villamosmérnöknek készül), a másik kettõ meg kábel TV-hálózat karbantartó-szerelõ. Jómagam recepciós vagyok egy multinacionális gyógyszerforgalmazó cégnél.
A neten mennyire vagytok jelen?
Jelen vagyunk a Neten is, honlapunk is van, ami elég gyér egyelõre, mert nincs sok idõnk rá, meg amúgy is szeretnénk majd egy új honlapot, ezért sem nagyon foglalkozunk vele, de azért a fontos infók fent vannak. Aztán itt-ott, egy-egy rock-zenével foglalkozó zenei honlapon is megtalálható a linkünk.
Mi a véleményed a hazai rockzenekarokról? Vannak e személyes kedvenceitek?
Sajnos sok olyan zenekar van, akik önmagukat nyomatják esztelenül. Azt hiszik, valaki attól "sztár", hogy mindenhol ott a neve. Szerintem ez nem így van. A sztárokat mi emberek, szemlélõk, közönség produkáljuk, akikrõl azt gondoljuk, hogy õk jól zenélnek, nyújtanak valamit nekünk, jól érezzük magunkat a dalaik hallatán, elismerjük õket. Szerintem ettõl kéne, hogy kapja valaki a "sztár" titulust. De ettõl függetlenül sok hazai zenekar van, akik igen is megérdemlik az elismerést és szerintem sok neves, külföldi zenekart lepipálnak! Kedvencem személy szerint a hazai zenekarok között igazán nincs, de megemlíthetném a Moby Dick-et, a régi Pokolgépet, az Ossiánt, Tátrait, Eddát meg ehhez hasonló zenekarokat. Ezen kívül, félreértés ne essék! Én nem csak a rockzenét szeretem, hanem minden mást is, ami számomra zene. A csini-babás, úgymond "csinált zenekarokat, nyálgépeket és sztárokat" nem kedvelem (sajnos, másként nem tudom megnevezni õket). De ugyanakkor tetszik Cserháti Zsuzsa és más hasonló zenekategóriák. Aztán néha jazz koncertre is ellátogatok és a latin zenéket kimondottan imádom! A külföldi elõadók közül nagyon sokat felsorolhatnék, mint például Toto, Gary Moore, stb., de számomra, éveken keresztül a Metallica volt a topon, aztán már jó ideje a Dream Theater a hangadó. De egyébként imádom a heavy-metalt is. Így hát egy jó Iron Maiden, vagy Helloween mindig jól esik füleimnek. Szóval nem tudok kedvencet mondani...:) A fiúk nevében nem nagyon nyilatkoznék, de annyit el tudok mondani, hogy Joe inkább a trash, power metal felé húz, Asi szinte ugyanolyan látókörû, mint én, Gyuri a heavy-metaltól eltekintve, szintén hasonlóan érez a zene iránt.
Mikorra várható újabb anyagotok?
Idén, 2003 áprilisában vonulunk ismét stúdióba, de ezúttal nagy lemezt szeretnénk készíteni, amire nagyon nagy a készülõdés és kb. nyár elejére várható. Reméljük úgy sikerül majd, ahogy azt elképzeltük!

www.tar.hu/anxius
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Rob