A mosonmagyaróvári CasketGardennek januárban jelent meg második lemeze, Open The Casket, Enter The Garden címmel. A death metal zenekar a szegedi Rock Klubba is ellátogatott- akkor még nem tudtuk, hogy ez egyike lesz az ottani utolsó bulijainknak (ugyanis a hely tíz nappal később, huszonhat év működés után bezárt…). Az énekes Cseh Istvánt és a gitáros Tóth Balázst sikerült elkapnom egy-két villámkérdés erejéig.
Most januárban jelen meg az új albumotok, Open The Casket, Enter The Garden címmel. Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok?
I: F*ákat!:) … Egyelőre csak itthon kaptunk kritikákat, külföldieket még nem.
B: A külföldi promóció még csak most fog kezdődni- csak azután fogjuk ezt tudni, miután elküldte a kiadónk a CD-ket az újságokba, ez még egy pár hét… De a hazai visszajelzések többnyire nagyon jók!
Koncerteken hogyan fogadják az új nótákat, pl. itt Szegeden…?
B: Mióta megjelent, jó bulik voltak; előtte már kezdtek elfelejtgetni minket, de most, hogy beindult a reklám meg minden, vannak koncertek, kicsit visszakerültünk a köztudatba. Itt Szegeden nem valami jó a hely, nem lehet kihangosítani, nem úgy szól, ahogy kellene, inkább úgy, mint egy próba, és az a baj, hogy időre megy. Tehát nyolckor kezdődött, tizenegyre be kellett fejezni, ezért mindenki rövidített műsort játszott, úgyhogy messze nem volt olyan, mint egy rendes buli.
I: Más helyeken azért tizenegykor soha nem kell befejezni egy rendes klubbulit…
B: Hát a pesti belvárosi klubokban azért ez előfordul…
I: Magyarul a sz*abb helyeken… azért éjfélig-egyig simán kihúzható egy koncert akármelyik kisvárosban.
B: Pláne egy három zenekaros.
Szerintetek miben különbözik leginkább a mostani anyagotok az elsőtől?
I: Hogy jobb.:)
B: Minden tekintetben jobb. Az első 2003-ban jelent meg, és az egy összefoglaló lemez volt, ezt mondtuk akkoriban is. Rajta volt az azelőtti demónk teljes egészében, a második demónkról is volt rajta egy szám- végül is öt szám volt, ami az utolsó demó és a lemez között született. Tehát egy átfogó anyag volt, évek alatt íródtak meg a számok. Eleve úgy válogattunk, hogy melyik a „casketesebb” szám, ezért szerintem egy kicsit egydimenziósabb lett az első lemez. A második annyiban különbözik, hogy itt azért az összes szám rögzítésre került, amit ezalatt a két év alatt írtunk. Mindig van egy szűrő, ami alapján megmaradnak a számok, és ez elég húzós ahhoz, hogy csak jó témák maradjanak bent. Szóval változatosabb lett, mert minden ötlet, mindenfajta ritmusú szám megmaradt…
I: Meg a hangszerelés is sokkal jobb lett- szerintem nem bonyolítottuk túl a dolgokat, hanem egyszerűen tökösen szól minden.
B: Meg hát hallatszik, hogy jobb zenészek lettünk két-három év alatt! Hallatszik, hogy fejlődött a stúdió is, és mi is jobbak voltunk a stúdióban feljátszáskor. Ez mind hallatszik az anyagon, mert feszesebb és az egész lemez jobban egyben van. Viszont nincs úgy felépítve, mint az első. Az első eleve úgy lett összerakva, hogy valamifajta története volt az egész lemeznek- na ez hülyeség, hogy történet, mert nem így volt, nem voltak ott sem sztorizós szövegek, de összefüggés volt a számok között, volt utalás egyik számról a másikra. Ez az új album meg inkább jó és önálló számok egymásutánja.
Március 2-án felléptetek egy nagyobb metal megmozduláson, a Metal Manián. Milyen élményekkel gazdagodtatok?
I: A közönség isten volt- maga a szervezés annyira nem, mert húsz percünk volt, ebbe öt vagy hat szám belefért…
B: Nyolc!:) Szóval csúszás volt a fesztiválon, és valahogy, valamiért, rajtunk, az utolsó előtti zenekaron akarták mindezt behozni, ezért ott is rövidített program volt, de elég botrányos körülmények között lett vége, mert a közönség két-háromszor visszatapsolt minket, és majdnem meglincselték a csávót, aki mondta, hogy fejezzük már be… Meg hát az Isti, amíg várakoztunk, kicsit fölöntött a garatra, kicsit túlságosan is…
I: Szégyellem is a pofámat. Ilyen még azért nem fordult elő.
B: Amúgy nem volt vészes, a közönség egyik része azt mondta, hogy ez már azért gáz volt, a többiek szerint viszont jó buli volt. De amúgy szerintem összességében jó koncert volt.
Hogyan készülnek nálatok a dalok; ki írja a zenéket és a szövegeket?
I: A Balázs!
B: Mindent a Pisti ír!... Amúgy úgy születnek a számok, hogy amikor Petivel gitározunk, a riffeket meg dallamokat, amiket kitalálunk, összegyúrom, aztán a próbateremben Attila szokott még a dobbal variálni. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy mi az, ami sok, mit hogyan lehet átkötni, szóval sokat szokott a dolog még alakulni a próbateremben, a főtémát is alakítgatjuk, leginkább a Peti, az Attila meg én-ha mi hárman csináljuk, akkor lesz olyan casketes. A szövegeket is én írom; általában a számnak van valamilyen hangulata, ehhez alakítom a szöveget, de van olyan is, hogy már megvan a szövegötlet, hogy miről fog szólni, és akkor próbálok olyan szöveget írni, ami ebbe beleillik. Általában tök kis apróságokról jut eszembe egy történet, pl. a Why the Vultures Cry?-ban olyan volt a nyitóriff, mintha vijjogna valami, innen jött a keselyű-téma.
A többiek mindig tudnak azonosulni a szövegekkel?
B: Hát mivel más nem írja meg…!:)
I: Hát például az Alone As God szerintem zseniális, nekem az tetszik a legjobban. Bevallom őszintén, hogy a többi mindegyik f*a, de ez a kettő a legjobb. De mindig jó szövegeket ír a Balázs…
B: Nekem az Alone As God, az tényleg jól sikerült, az Enter The Garden meg a Spirit unseen, Body unknown. Meg vannak szarkasztikusabb szövegek is, pl. a Grief History.
I: Nekem mondjuk az az egyik kedvenc számom!
B: Sosem nyomjuk.:)
I: Amit én el akarok játszani, azt általában sosem játsszuk! „Azt most nem játszom el, alig hallok valamit, sz*r a hangosítás!”
B: Persze, mert neked azok lennének a könnyűek…!
I: Nem a könnyűek, hanem mert azokat szeretem!
Még mielőtt összevesznétek, még arra lennék kíváncsi, hogy milyen zenekarok voltak meghatározóak az életetekben?
B: Legnagyobb hatás a Guns’n’Roses!
I: Igen, szerintem az mindenkinél, illetve az Attilánál az Aerosmith…
B: Igazából mindenkinek az a legnagyobb hatás, amit legelőször szeretett meg…
I: Például amikor Balázsnak azt mondta a Night In Gales gitárosa, hogy slashesek a szólói, hát akkor azért egy kissé elcsodálkoztam- de különben meg van benne valami, mert a feelingben tényleg érezni. Persze, a zene egészen más, de ha a szólót külön hallgatod, akkor tényleg észre lehet venni.
Őri kedvenceit meg nem tudjuk, mindenféle cseh grindcore zenekarokért van odáig!
B: A Peti a De Factót szereti, meg nagy kedvence a Red Hot Chili Peppers. Rám a Guns, Ozzy, Skid Row, Zakk Wylde, At The Gates volt nagy hatással, ez utóbbi szerintem érződik is túlságosan; meg Pantera, Paradise Lost, Anathema, ezeket mind a mai napig nagyon szeretem, és szerintem ez is hallatszik a zenénken.
www.casketgarden.com
Etus
| 
