rockgyemantok.hu

Oliver Lux zenekarvezetõvel december 4-én társalogtam új lemezükrõl, a csapatukról és az ezzel járó dolgokról.

Azt hiszem, a zenéteket leginkább olyan hatások jellemzik, mint az igazán kemény metál, no meg a 80-as 90-es évek elektronikus hangzásra orientált csapatai, mint pl. a Depeche Mode, vagy a Duran Duran. Szeretitek ez utóbbi bandákat és a korszakukat?
Természetesen, nagyon szeretjük, a zenekar egyik része igazán odavan értük. A hangzásunkban ez érzõdik is, különösen a szintin. Pont ezért is tettük ezeket az elemeket a zenénkbe. De nekem személy szerint a tradicionális metál sokkal közelebb áll a szívemhez, a nyolcvanas évek nagy bandái, mint a Judas Priest, Accept, Iron Maiden. De például a mai csapatok közül kedvencem a Rammstein.
Milyen rajongói réteget fog meg a zenétek - pont az ellentétessége miatt kérdem ezt ? Nem is igazán tudom mûfajilag behatárolni, amit csináltok.
Mivel úgy érzem, jó arányban kevertük a metált az elektronikus cuccokkal, nem hiszem, hogy túlontúl kemény lenne az elektronikusabb zenék kedvelõinek vagy túl lagymatag a metálosoknak. Tele van húzós gitárokkal, van benne hörgõs ének is, meg egy adag hagyományos metál, szóval remélem, az emberek szeretik ezt a kevert stílust! A mûfaj vegyességét illetõen pedig kimondottan örülök, hogy nem tudsz minket a trendek sorába beállítani!
Van az albumon pár igazán érzékeny zongora és akusztikus gitár részlet, máshol meg olyan mély hörgés, ami a legkeményebb bandákat jellemzi. Mi az igazi arcotok? Vagy ez hangulattól függ?
Személy szerint nekem a durvulós részek a kedvesebbek, azt hiszem az én stílusom ez a kemény zene lenne, ha nem ebben a zenekarban zenélnék. A Cyberya elõtt egy Contradiction nevû csapatom volt, itt egészen durva zenét játszottunk. Emiatt vannak a Cyberya-ban a kemény részek, és a hörgõs hang is az enyém a nótákban. Ezeket az üvöltõs részeket mintegy gyakorlatnak fogom fel.
Bizonyára közel áll hozzátok az elektronika egyéb területeken is. Milyen a kapcsolatod például az Internettel?
Valóban, sokat használom, remek lehetõség a "beszélgetésekre", levelezésre, meg amúgy is jelenleg ennél gyorsabban nem lehet hozzájutni információkhoz sehol. Az egész világ kommunikációját megkönnyíti. Egyszóval én nagy rajongója vagyok a Netnek.
Ki felelõs a dalszövegeitekért? Nem találtam erre utalást az album borítóján!
Hát, bevallom, én követtem el õket. Számomra fontos, hogy ezen a módon is ki tudjam fejezni az érzéseimet, gondolataimat. Például itt van a 'Rumours' , ami arról a hazugság-áradatról szól, ami körülveszi a zenekarokat, azok ellen az emberek ellen készült, akik csak csupa hülye pletykát terjesztenek, ahelyett, hogy a zenét hallgatnák.
Érdekes! De itt van például az 'Invisible' , ami az egyik kedvencem. Amikor meghallgattam, az volt az elsõ gondolatom, hogy egy földön kívülirõl, egy E.T.-rõl szól, aki megteheti és meg is teszi, hogy éjjelente belopódzik a szobánkba és megles, megvizsgál minket. Szóval érdekelne ennek kapcsán, hogy hiszel-e a földön kívüli értelmes életben?
Hogy hiszek-e a létezésükben? Hát persze! Az egyszerûen a Sors hatalmas fintora lenne, ha csak az emberiség lenne az egyedüli értelmes életforma az egész univerzumban, ami ugye mai tudásunk szerint végtelen. Tehát muszáj hinnem benne, hogy vannak mások is rajtunk kívül. Viszont fogalmam sincs, milyenek, talán majd valamikor találkozunk is velük, a "kis zöld marslakókkal"- haha! Nagyon remélem mindenesetre, hogy másmilyenek lesznek, mint például az 'X-Akták' filmben voltak. Ott nagyon rejtélyesnek és ijesztõnek ábrázolták õket, így hát tényleg azt remélem, hogy valójában nem olyanok.
Van még egy dal, amit szeretnék kiemelni, az 'Addicted to Warfare'. Számomra ez egy szigorú politikai értelmû támadás az elvakult háborúskodások ellen. Ezt egy valós, konkrét esemény ihlette?
A Jugoszláv háború inspirálta, amikor tavaly az amcsik bombázták õket. Minden nap láttunk a tévében, tudtuk, éppen mit csinálnak, minden esemény azonnal ott volt a képernyõn, de emellett könnyen el tudtuk képzelni a lakosok szenvedéseit is. Az egész olyan volt a közvetítésekben, mint egy videójáték, a dal is erre épül. De gondolhatsz bármelyik jelenlegi háborús konfliktusra, mindre remekül illik az elgondolás.
Igazán szép volt tõled, hogy ezt az ellenállást a dalban megörökítetted! Talán ismered George Orwell 1984 címû könyvét, vagy a belõle készült filmet. Azt hiszem, az albumotok igazán megfelelõ zene lenne a regényhez, mind a durvaságaival, mind az érzékenységével, mind a technika-vezérelte dolgaival. Gondolod, hogy a világunk jelenleg pont ehhez az "1984-szituációhoz" közeledik?
Talán már túl is vagyunk a kezdetein, hiszen itt volt egy szeptember tizenegyedike, amikor is ugye a terrortámadások történtek. Ezzel kapcsolatban -mert ugye kiderült, hogy a terroristák megfordultak Németorszégban is - a német belügyminiszter olyan új törvényeket hatályba léptetését kezdeményezte, amelyek segítségével az államnak joga volna a polgárokat minden területen felügyelni, például korlátlanul ellenõrizni az Internetes kommunikációjukat. Azt hiszem, ha ezekre a dolgokra nem figyelünk oda még most, akkor már egy-két éven belül ott tarthatunk, ahol az 1984 ábrázolásában tartottak az emberek. Úgy vélem, nagyon közel járunk már hozzá...
Nos, akkor kicsit könnyedebb téma: a billentyûsötök, Manuela a kérdésem tárgya. Úgy tûnik, remekül illik ebbe a férfias világba, még a tekintetében is van valami "macsós". Milyen személyiség õ, mesélj róla kicsit!
Már kábé 10 éve ismerem õt, mindig is ilyen erõs egyéniség volt, valóban, sokszor "férfias" energiákkal bír. De azt hiszem egyszerûen csak nem akar a "hülye szõke liba" szerepébe lépni, csupáncsak azért, mert nõnek született. Fiatal, még csak 24 éves...
Na ezt kérlek, ne folytasd, hölgyek életkorát felhánytorgatni, tudod...
Hahaha! Szóval akkor is: 24 éves, villanyszerelõ az eredeti szakmája. Nagyon kedves teremtés, a barátja egy német banda énekese. Emellett remek szintis, és a jó kapcsolatunk mellett ez a legfontosabb tulajdonsága.
Amint már szó volt róla, igen érdekes keverék a zenétek, többféle stílus is kiérezhetõ belõle. Ez a tagok ízlésének az ujjlenyomata? Miket hallgatsz például te, ha otthon vagy?
Igen, mindannyian sokféle és másféle stílust szeretünk. Én és a gitárosunk, Matthias vagyunk a leginkább metálosak, de a rock és a metál minden mûfaját kedveljük. De tulajdonképpen mindegy, milyen stílusú egy zene, ha jó, ha tetszik, én szívesen hallgatom! Azt hiszem, sokan beleesnek abba a csapdába, hogy csak a múltból építkeznek, nem mernek fura dolgokkal kísérletezni. Épp ezért tartom fontosnak, hogy a tagok ízlésének sokszínûsége nálunk valami újszerû keveréket eredményezett.
No most egy szemtelen kérdésem lesz: mi a helyzet a német dobosokkal? Kihaltak, vagy nincs köztük egy szabad sem, elárulod miért dobgéppel vettétek fel az anyagot?
Leginkább azért, mert amikor elkezdtünk évekkel ezelõtt demókat felvenni, nem volt dobosunk, viszont volt egy dobgépünk... Aztán a késõbbiek során már nagyon hozzászoktunk, persze próbáltunk élõ dobost keríteni, de egyszerûen az tûnt a legjobb megoldásnak, ha nem kísérletezgetünk, hanem hûségesek maradunk a gépünkhöz. Egyébként Manuela oldotta meg véglegesen ezt a problémánkat, remekül ért mindenféle elektromos ketyeréhez, nem jelentett neki gondot a dobgép sem, egyébként is nekünk nagyon tetszik, amit csinált!
Hát akkor lehet, hogy ez is oka annak, hogy hosszú ideje azonos a felállásotok? Van valami titkotok arra, hogyan lehet elkerülni a tagcseréket?
Nem, haha, titkunk az nincs, de azt hiszem az a legalapvetõbb oka a kitartásunknak, hogy a zenekarral mindent megbeszélünk, minden zenei kérdést részletesen megvitatunk. Így nem maradnak rejtett problémáink, amik késõbb egy szakításhoz vezetnének. Bárki bármilyen ötlettel elõjöhet, kipróbáljuk, és ha az eredmény mindenkinek tetszik, akkor mehet tovább a dolog. Bármelyikünk elmondhatja a véleményét, csak akkor vállalunk egy ötletet fel, ha nincs ellenvetés. Így viszont amit kiadunk a kezünk alól, az mindannyiunknak megfelel. Néha ez igen nehéz, pont a sokszínûség az, ami megnehezíti, de megéri, hiszen nagyon jóban vagyunk egymással, sosem volt komoly konfliktusunk. Barátok vagyunk, szoktunk együtt bulizni is, segítünk egymásnak, meg ilyenek.
Magyarországot mennyire ismered? Jártál már nálunk? A zenekarral jöttök majd koncertezni?
Ó, igen, 1999-ben jártam, tudod, van a Duna mellett az a csinos kisváros, Boja, vagy Baja, hogy is kell ejteni?!?! Haha! Nagyon tetszett, igazán szép város, jól éreztem ott magamat nagyon!
Aztán ha a magyar közönség vevõ lesz a zenénkre, akkor muszáj lesz a bandával is elmennünk, így hát vegyétek a CD-t, hallgassátok a zenénket! Hahaha!
Hát akkor köszönöm, és remélem, másoknak is tetszeni fog annyira az albumotok, amennyire nekem, és hamarosan találkozhatunk veletek magyar földön! Sok szerencsét a csapatnak, kérlek add át nekik az üdvözletemet!
Köszönöm a lehetõséget, és légy szíves te is add át az üdvözletemet az olvasóknak!

Gyebnár Mónika