rockgyemantok.hu

Ektomorf

Miután a Metal Hammer által felajánlott interjú lehetõség önhibánkon kivül nem jött össze, Zahorán Csabi saját maga vette kézbe a dolgot! Farkas Zotyával személyesen sikerült beszélgetni, többek közt az új lemezrõl.

Rgy.: Októberben jelenik meg az új lemezetek Outcast címmel. Már rögtön az elsõ, címadó dalnál világossá válik, Tue Madsen ismét kitett magáért, rendkívül izmos lett a hangzás. Milyen volt immáron harmadjára vele dolgozni?
Ektomorf: A legjobb! Tudja, hogy mit akarunk, és mi is tudjuk, hogy õ mit akar. Nem volt sok szarozás, bementünk, bekapcsoltuk az erõsítõket és felzúztuk. Illetve a szitártémákat ugye Tue Madsen játszotta fel. Nagyon szeretünk vele dolgozni, barátok vagyunk.
Rgy.: Ezúttal mennyi idõt töltöttetek a dalok feljátszásával, és mennyi ment el a keverésre?
Ektomorf: 3-4 nap alatt felmentek a számok. A keverés pedig folyamatosan zajlott.
Rgy.: Már kész számokkal, határozott elképzelésekkel vonultatok be a stúdióba, vagy azért változtak még az Antfarmon a dalok?
Ektomorf: Már teljesen kész számokkal mentünk be a stúdióba. Persze, itt-ott történtek változtatások, de a dalok nagy része úgy maradt, ahogy azt elõtte elgondoltuk. Tue-nak is volt ugyan néhány ötlete, amibõl volt amit leszavaztunk, de azért persze volt, amit jónak találtunk, és beleépítettük a dalba. Õ már tényleg ismer minket, és elfogadja, hogy ha valamit ilyenre, vagy olyanra akarunk.
Rgy.: Van a lemezen egy feldolgozás is, a Fuel my fire. Mesélnél errõl valamit? Miért pont ezt a számot dolgoztátok fel?
Ektomorf: Ezt mindenki megkérdezi. Vannak, akik nem értik hogy miért dolgoztunk fel egy pop számot. Elõször is, a Prodigy nem pop, szerintem legalábbis. Meg hát eredetileg ez egy L7 dal! Egyébként volt idõ amikor sokat hallgattam a Prodigy-nek ezt a lemezét és nagyon megfogott a szám! És a szövege is olyan, hogy akár én is írhattam volna. Elkezdtük nyomni a próbákon, plusz 1-2 koncerten is eljátszottuk, és nagyon bejött mindenkinek.
Rgy.: Mostanában mi inspirál 1-1 szöveg megírása közben? Mirõl szólnak az Outcast-es dalok?
Ektomorf: A harag, a düh. Az Ektomorf mindig is errõl szólt. Igazság szerint lemezrõl lemezre egyre dühösebbek, agresszívebbek a számok, de hát ez van... Meg hát jó ezeket kiénekelni magamból, szeretek ilyenekrõl énekelni. Ott a Who can i trust, ami ugye arról szól, hogy vannak azok az emberek, akik ugyan a szemedbe nem merik megmondani a véleményüket, de a hátunk mögött meg ugyanakkor fikáznak minket/engem. Ez tök egyértelmû, hogy zavar, neked se tetszene.
Rgy.: És a Hell is here?
Ektomorf: Na igen. Az egy iszonyat súlyos, trash-es szám. Elég ha bekapcsolod a tv-t, megnézed a híradót. Telis tele borzalmakkal, szörnyû halálesetekkel, gyilkosságokkal. Nem kell alászállni a pokolba, elég csupán körbenézni. Na és akkor a mostani magyarországi helyzetrõl nem is beszélve...
Rgy.: Az elsõ klip az Outcast-hez készül. Valami konkrétumot tudsz ezzel kapcsolatban mondani?
Ektomorf: Most szombaton készítettük el a Pix Film-mel. Hajdúhadházán, egy iszonyatosan súlyos helyen vettük fel, mindössze 3 óra alatt. Ment a headbang, meg a zúzás, aztán húztunk, mert ráadásul a végére betalált még egy helyi súlyos arc is... Szóval tényleg nagyon durva lett, tiszta Stigmata. Láttam elõtte képeket a házról, de a valóság minden várakozásunkat felülmúlta! Majd meglátjátok!
Rgy.: Világszínvonalú lemezek, Nuclear Blast-os lemezszerzõdés, minõségi videóklipek, a legnagyobb fesztiválokon játszatok, és most indul önálló turnétok. Mondhatjuk, hogy az Ektomorf révbe ért?
Ektomorf: Hát igen. Most ezzel az Outcast lemezzel végre úgy néz ki, hogy tényleg beérik az elmúlt 10 év munkájának a gyümölcse. Nagyon pozitív véleményeket kaptunk eddig a lemezrõl, és a Nuclear Blast-nál is teljesen odavannak értünk. Meg van egy toplista, ahol már a 30. helyezettek vagyunk, pedig még ki sem jött a lemez! :) Persze, vannak még mindig akik fikáznak, meg jönnek ezzel a Sepu/Soulfly dologgal, de szerencsére már egyre kevesebben vannak. Átfordult már a dolog. Max-szel, amikor egyszer beszélgettem, szóba került ez a téma, és elmondta, hogy õket is eleinte mindenki fikázta, hogy ugyan mit akarnak már ezzel a brazil Slayer kópiával, nem lesz semmi belõlük, aztán tessék... Kérdeztem, hogy hogyan tette akkor ezeken a dolgokon túl magát? Azt mondta, hogy "Le kell szarni! Be kell mutatni nekik, tégy így te is!" Úgyhogy ezt teszem én is, beintek minden fikázónak.
Rgy.: Mesélj egy kicsit a nyári fesztiválokról! Hol volt a legnagyobb buli?
Ektomorf: Egyértelmûen a Wacken volt a legsúlyosabb! Délután 3-kor játszottunk a Six Feet Under-el egy idõben, és valami hihetetlen volt, hogy mennyien kíváncsiak voltak ránk! Egyszerûen annyi ember volt, hogy az valami nagyon durva! Fölösleges számot mondani, döbbenetes volt, nem akartuk elhinni. Készült róla felvétel is, ami majd persze rá fog kerülni egy nagyon súlyos dvd-re, amit 2008 végére tervezünk. Hihetetlen nagy érzés, amikor ennyi ember egyszerre jumpol, ismerik a számokat, éneklik a szövegeket!
Rgy.: Az elmúlt években több nagy sztár zenekarral is koncerteztetek, turnéztatok. Kikkel volt a legnagyobb élmény egy színpadon állni?
Ektomorf: Húúú... nehéz kérdés. Ugye ott vannak Pro-Pain-ék, akikkel az elsõ körben iszonyat nagyokat buliztunk, és tényleg barátok lettünk, akárcsak a Kreatorral. Tényleg, tartjuk a kapcsolatot meg minden, nem felejtettek el minket. Pro-Pain-éktõl öcsém például kapott egy basszusgitárt ajándékba, na meg a koncertjeiken õ játszotta az intrót is akusztikus gitáron. Korn-ék elõtt is nagy élmény volt játszani, és a közönség is vette a lapot, pedig nagyon féltünk elõtte. De például az Exploited-del, és a Cannibal Corpse-szal is jóba vagyunk. Csupa olyan zenekar, akik, amikor mi kezdtük õk már sztárok voltak, most pedig barátok/haverok vagyunk. A következõ lemezre kitaláltam, hogy szeretnék egy közös számot a ploited-del... Még a koncertekre visszatérve, az is komoly volt, amikor Moszkvában 400 embernek játszottunk, pedig azt se tudtuk, ismernek-e ott minket.
Rgy.: Legdurvább backstage sztori?
Ektomorf: Hát az volt bõven... Sok csajozás ezerrel... De például amikor spanyolban a Kreator buszban ment a party, na az tényleg felejthetetlen volt!
Rgy.: Kell a zenélés mellett még bármivel is foglalkoznotok? Meg tudtok már ebbõl élni?
Ektomorf: Szerencsére már ebbõl meg tudunk élni. Nem régóta, de 2 éve azt kell, hogy mondjam, hogy nem kell, csak a zenéléssel foglalkoznunk. Nincs kocsim, vagy ilyenek, szóval semmi luxus, de nincs gondom semmire. Meg tudjuk a szüleinket is segíteni.
Rgy.: Mi a legalapvetõbb különbség a hazai-külföldi zenei színtér között? Van valami esély a közeljövõben magyarországi koncertre?
Ektomorf: Igazából az a baj, hogy elmentünk 2000-ben, és azóta semmi sem változott. Erre igazán a Pecsás bulin döbbentünk rá, amikor a Bodommal játszottunk. Az emberek egyszerûen csak álltak, és bambán néztek, nem értették az egészet. Egyszerûen sokan nem fogják fel, hogy soha többet nem fogunk magyarul énekelni. Az a korszak lezárult. És az, hogy itt nem játszunk elsõsorban a koncert- és fesztiválszervezõknek köszönhetõ. Még Romániában is jobban megbecsülnek minket. A zenei kultúra itt eléggé halott. Vannak itt jó zenekarok/zenészek, csak sajnos az igény nem rájuk van, és akkor most nem akarok neveket mondani, hogy mire is van...
Rgy.: Idei évre, illetve jövõre milyen terveitek vannak???
Ektomorf: Lesz még idén 1-2 koncertünk, aztán pihi. Majd jön a saját turné, február-márciusban, ahol az egyik elõzenekarunk a Mnemic lesz. Meg aztán nyárra úgy néz ki, hogy beszervez minket a Nuclear egy USA turnéra valami igazán nagy zenekar elé. Úgyhogy egyelõre ezek vannak.

www.ektomorf.com