Ezúttal a Hetedik Érzék nevû kecskeméti
zenekarral készítettünk riportot. 1999-ben is volt egy, s ezt annak a folytatásának
szánjuk. Aki tehát kíváncsi a zenekar régebbre visszatekintõ történetére, keresse
ki a cikket az archívumunkból!
Az együttes meghívott minket a kecskeméti próbatermébe, s ott ejtettük meg az
interjút. Elõtte azonban játszottak pár dalt 'mutatóba'.Nagy készülõdés közepette
csöppentünk közéjük, ugyanis másnap egy békéscsabai tehetségkutatón vettek részt
/ahol, mint utóbb kiderült, a zenekar elég jól szerepelt, közönségdíjat kaptak/.
Egy ilyen klassz 'bemelegítés' után kezdtem bele a kérdezésbe.
1999. óta milyen jellegû változások mentek végbe a zenekar keretein belül?
Gondolok itt tagcserékre, új tagokra például.
Zoli: Norbi összefoglalja hogy mi történt azóta.
Norbi: Nagyon nagy kavarások voltak. Mikó András kivált a zenekarunkból, nem
volt gitárosunk, ekkor csináltuk meg azt a Végtelen jelen demót, utána Pálinkás
László csatlakozott hozzánk mint szólógitáros. Csináltunk pár koncertet a régi
basszusgitárosunkkal, Tercsi Zsolttal, közismertebb nevén Topával. Akkor azt
hittük, minden rendben, de Topa kiszállt a zenekarból. Ezután nagy basszusgitáros
keresés indult, s ekkor akadtunk rá Vicára, a mostani billentyûsünkre, és vele
együtt érkezett meg Várkonyi Andor barátunk, aki a zenekar basszusgitárosa lett.
Így tehát összeállt a zenekar, legalábbis azt hittük. Nézeteltérések miatt ugyanis
mikor épp kezdett belendülni a zenekar szekere, kivált a jól bevált gitárosunk,
Pálinkás László. Kellett tehát helyette valaki, s hogy is mondjam , épp 'kéznél
volt' Nóniusz GaB, akivel kollégák vagyunk, amúgy is õ a Funky Monx együttes
énekese, és egy helyen volt a próbatermünk, tehát teljesen kézenfekvõ volt,
hogy õt vegyük be gitárosnak. Most itt tartunk.
Milyen stílusú zenét játszotok?
Zoli: Ezt úgy fogalmazta meg Uzseka Norbert barátunk, hogy rockzene némi grunge,
alternatív, és metál hatással, de ezt igazából nem lehet kategorizálni.
1999 óta milyen kiadványaitok jelentek meg? Mit csináltatok azóta?
Norbi: '99-ben volt ugye a Végtelen jelen demó, utána se koncert, se stúdió
a tagcserék miatt, de egy drogellenes filmben egy egyperces jelenet alá kellett
zenét írnunk, ezt vettük fel a Denevér stúdióban. Utána mikor kiegészült a zenekar,
akkor kezdtünk el új dalokat írni, s 2001-ben - tehát két évet kellett várni
- volt egy nemhivatalos kiadványunk, Promo 2001 címmel, ezen található három
új dal, plusz a Nem akarok címû szám újrafelvett változata, amivel a Shock nevû
válogatáslemezen is szerepeltünk.
A Promo 2001-en levõ három új saját dal az már az Esõre várva címû válogatáshoz
készült, csak kiadtuk õket külön is, hogy ezen a CD-n csak a mi zenekarunk legyen
rajta.
Az Esõre várva lemez négy banda közös válogatása, elvileg ez is egy demo. Minden
zenekar három nótával szerepel rajta. Szerettünk volna egy turnét is...
Zoli: De ez anyagi okokból nem fog összejönni, négy zenekart nem könnyû kifizetni.
GaB: Idõpontot is nehéz egyeztetni.
Készült -e valamelyik dalhoz videoklip, vagy terveztek -e ilyesmit?
Norbi: Végül is a zenekarból két és fél tag televíziónál dolgozik, de ehhez
képest még nincs normális videoklippünk, csak koncertjelenetekbõl és próbatermi
felvételekbõl vágtunk össze két videóklippet.
A: Azokat láttam a honlapotokon.
Norbi: Igen, ezek megtalálhatók a honlapunkon /URL a lap alján/.Az egyik a Nem
akarok címû számhoz, a másik pedig az Induljon a banzáj címû feldolgozáshoz
készült. Egyébként tervezünk, de nem a közeljövõben, csak úgy tervezgetünk valami
normális klippet
GaB: A suszternek legyen rendes cipõje is, mi? /ha-ha-ha/
Hol szoktatok fellépni, és kikkel?
Norbi: Kocsmában.
Picit konkrétabban...
Norbi: Naa, beszéljetek most már ti is!
Zoli: Andor, most õ jön, õ még nem mondott semmit.
Norbi: Érkezési sorrend szerint...
Andor: Ahol csak tudunk, ott fellépünk.
Norbi: Ez igaz tényleg.
Andor: Kisebb fesztiválokon például, nyáron volt az Eszement Hét még amire hívtak
minket, valamint az Esõre várva albummal kapcsolatban vannak szervezkedések
különbözõ rockklubbokban.
GaB: Nyáron még volt egy igen jó EFOTT buli, volt egy nemhivatalos egy német
csapattal a High Above L.A.-jel, akik meghívták a Hetedik Érzéket jövõ nyárra
Németországba turnézni..Így hirtelen ennyi, ami nekem jutott eszembe.
Zoli: Legutóbb pedig Budapesten léptünk fel a Schönherz kollégiumban. Ott elég
jó volt a rendezés, normálisan ki volt plakátozva, volt közönség meg rendes
színpad. Ahhoz képest hogy milyen állapotok uralkodnak a zeneiparon belül, ez
egy egész jó fellépési lehetõség volt.
Gab: Tényleg eléggé odafigyeltek ránk,volt sör is, bor is, bögrébõl lehetett
inni a boroskólát.
Amúgy volt egy koncert Budapesten a Jozefinában, ahol nem voltak túl sokan,
de ahhoz képest jó hangulat lett, s ott kaptunk ígéretet még kettõ pesti koncertre.
Ezen kívül a közeljövõben azért szeretnénk menni az Esõre várván szereplõ a
négy zenekaros formációból legalább hárommal Debrecenbe is. A többi város az
még függõben van.
/Egy bizonyos sajttal kapcsolatos történet kapcsán Gab kijelentette, hogy az egyetlen ehetõ tejtermék a sajt./
Milyen terveitek vannak a zenéléssel?
Gab: Elsõ kanyarban szerintem az, hogy jól érezzük magunkat.
Zoli: Na, erre mi is kiváncsiak vagyunk!
Andor: Elég egyszerû a válasz, meg akarunk belõle élni.
Zoli: Komolyra fordítva a szót, ebbõl mindenki szeretne valamilyen szinten profitálni.Nem
a pénz a lényeg, de egy idõ után az ember eljut egy olyan szintre, hogy megunja
azt, hogy saját zsebbõl fizesse a koncerteket, amit õ csinál másoknak, s ezek
a mások nem is tolerálják ezt, illetve azok a mások el se jönnek a koncertre,
a helyi szervezõk hathatós segítségével, akik nem szokták kiplakátolni a koncerteket.
Gab: És alapvetõen nagyon sok szervezõ abba sem gondol bele, hogy a szervezés
nem arról a 2, maximum 3 óráról szól, ami a fellépés idejére korlátozódik le,
hanem erre igenis készülni kell, a zenész éhes, ugyanúgy fûteni, világítani
kell, meg kell venni a hangszert, karban kell tartaniazt, utazni kell, ezek
mind hozzájönnek. Ez folyamatos befektetés, és erre pillanatnyilag Magyarországon
nincsenek tekintettel. Majdnemhogy úgy van, hogy ha az ember jól érzi magát,
és éppen nullára kijön, akkor már sikeresnek vallhatja magát.
Zoli: A rövidtávú terveink azok, hogy most elmegyünk két tehetségkutatóra megmérettetni
magunkat, az egyik az most lesz holnap Békéscsabán, a másik pedig Szarvason
lesz majd.
Ott már jártunk egyszer, de nem tudtunk döntõbe jutni.
Gab: A másik a tehetségkutatókkal kapcsolatban azt lehet elmondani, hogy eléggé
rossz híre van soknak. Van egy-kettõ persze, aki tényleg jól megszervezett,
az indulókra figyelnek, zenészekre, közönségre, de sok helyrõl azt lehet hallani,
hogy általában itt bunda van. Én láttam is borítékot, nem szeretném megnevezni,
hogy hol.
Norbi: Azt jegyezzük meg, hogy nem a Denevér volt.
GaB: Tehát nem a Denevér volt, az egy jó dolog például.
Norbi: Nehogy félreértés legyen belole. Igazándiból majdnem a legnagyobb tehetségkutató
Magyarországon, ami rockzenével foglalkozik, az a Denevér.
GaB: Talán még ehhez a témához hozzá lehet fûzni hogy mostk kezd újra kultúrája
lenni olyan értelemben, hogy egyre többen kezdenek ismét bízni benne.
Zoli: Egyetlenegy dolog hiányzik szerintem a tehetségkutatóból, mégpedig a nívós
díjak. Amit fölajánlanak, az nem egy olyan nagyon nagyon nagyon nagy wasistdas.
Meg volt már rá példa, hogy hangszerkereskedõk a felajánlott hangszerdíjakkal
egyszeûen leléptek. Tehát hoztak is ajándékot, meg nem is...
GaB: Tehát kedves gyerekek aki most épp ezt olvassa, az tanulja meg, hogy a
zeneipar az ilyen. Lehet hozzánk jönni életmód és szociológiai tanácsadásra
Hetedik Érzék módra.
Norbi: Szerintem azért nem a tárgyjutalmak a lényege a tehetségkutatoknak.
Angel: A kihívás?
Norbi: Igen, a kihívás, a kapcsolatok kiépítése a többi zenekarral, a médiával,
és a különbözõ fesztiválokra is könnyebben ki lehet jutni például.
GaB: Meg vannak hangszerbemutatók, és sör mûanyag pohárban...ha ha
Szeretnétek -e külföld felé nyitni, úgy mint például Dying Wish, Sunset
Sphere?
Zoli: Mi még egyelõre más dolgokkal vagyunk elfoglalva. Vannak ilyen jellegû
terveink, szeretnénk külföld felé nyitni, a dalok angolul fognak készülni a
jövõben, és csak utána lesznek magyarosítva, mert így jobban tudunk haladni
az angol verzióval.
Kivel, kikkel koncerteznétek szívesen?
Norbi: Igazából meg is fordult már a fejünkben, és a terveinkben is szerepel,
hogy a Black Out zenekarral szeretnénk koncertezni, azon kívül én személy szerint
az Árnyakkal is koncerteznék. Andornak csak ilyen 'kis' igényei vannak, õ csakcsupán
az Iron Maidennel koncertezne.
GaB: Én szeretnék egy igazi tátogós bulit az Ámokfutókkal, ami egy rettentõen
jó dolog lenne, már úgyis rég láttunk ilyet.../ha ha ha/
Sõt, azt is hallottam, de ez lehet hogy nem hivatalos, hogy lesz egy Depeche
Mode tribute lemez, olyan résztvevõkkel mint pl. Kozsó, tehát azt mondom, akinek
van egy kis spórolt pénze, az még most induljon el a kocsmába elinni, hogy még
véletlenül se ilyen dolgokra költse...
Ugyanígy van ez a gyermeklemezekkel, amik butábbnál butábbak. Pedig a gyerek
nem hülye, csak kicsi, és ezt fel kellene fogni. Csak az üzletpolitikában benne
van, hogy ott a kazetta a kirakatban, TV, rádió azt ömleszti, és a gyerek meg
üvölt, hogy 'Anyuuuu vedd meg nekem!' - a szülõ meg persze hogy megveszi.
Zoli: Csovi-csovi Jasper...ha ha ha
GaB: Finn feldolgozasban, én azt is hallottam.
Akkor most egy idevágó kérdés, ha már errõl beszéltünk, hogy mi a véleményetek
a hazai rockzene helyzetérõl?
Zoli: Még mielõtt a többiek mondanának bármit is, én egy dolgot szeretnék megjegyezni:
mindenféle médiaszemélyiség azt állítja, hogy a rockzene visszatér, holott Európához
és a világ többi országához képest Magyarország nagyjából ugyanott tart, nagyon
kevés változást lehetett észrevenni. Emlegetik itt azt, hogy a rockzene visszatér...
A mainstream médiában szerinted lehet -e látni valami egyebet Tankcsapdán kívül?
Tehát a mainstream kultúra még mindig nem fogadja el. Az underground az mindig
is élt, de a rock sosem került elõtérbe...
GaB: Ez a visszatérés dolog azon alapszik, hogy a többi kezd kifulladni, s megint
elõ kell venni valamit, amibõl pénzt lehet csinálni.
Zoli: Ha odamegyünk hátra, ahol a bábokat mozgatják...
A: Mondjuk ha megnézed az európai szintû rockzenét, akkor zömmel az ilyen Limp
Bizkit, Linkin Park jellegû zenekarok a befutók, mert ebben van a pénz, szélesebb
réteg számára hallgatható zene
GaB: A Linkin Park szerintem például nagyon jó.
Zoli: Szerintem is.
A: Hááát...
Zoli: Szerintem a Linkin Parkos fiúk eléggé mûvészien fogják fel a dolgokat.
Õk rámentek arra, hogy dalokat írnak, és a szövegeik is szólnak valamirõl. Ha
megnézed a Limp Bizkitet, a szövegeiknek semmi mondanivalója nincs, a zene az
meg olyan, hogy beszélni sem érdemes róla...
GaB: Náluk ténlyeg az úgy megy, hogy van egy héthúros gitár, és azon tologatom
jobbra-balra a kezemet. Tehát azt a kvintet bárki le tudja fogni, nem egy nagy
mûvészet.
Norbi: Nekem van még egy gondolatom a hazai rockzene helyzetét illetõen, az
egész Esõre várva albummal kapcsolatban. Arról van szó, hogy igazából a zenekarok
azért nem fogtak még össze, mert kevés a közönség. Mi most azt szeretnénk elérni,
hogy a közönség legyen több, és a zenekar sem kevesebb /a címben is az esõ jelképezi
a közönséget/
A: Ez azért nehéz, mert az emberek nem nagyon ismerik a zenekarokat, nem tudnak
róluk, hogy mikor, hol lépnek fel stb.
Norbi: Csak egy koncertre kell eljönni, és utána tudni fogják, hogy mirõl van
szó.
A: Persze, de ahogy mondtátok az imént, hogy meg sincs hirdetve rendesen egy
koncert...
Zoli: A Schönherzbe fogunk menni, majd ott lehet figyelni a plakátokat...
Norbi: A reklámozás, promóció az iszonyatosan nagy pénzekbe kerül.
A: A fogyasztói társadalom...
GaB: Teljesen...fogyasztói társadalom, agymosás. A gyereknek megmondják, hogy
mit kell akarnia, ezt kell szeretnie, mert a haverja is ezt szereti, ha fáj
valamije akkor ettõl meg attól elmúlik stb.
A: Szebb leszel, jobb leszel, okosabb leszel tõle...
Na de térjünk át a következõ kérdésre. Van -e példaképetek, gondolok itt
zenekarra, vagy önálló személyre is akár.
Norbi: Nekem zenészpéldaképem Csányi Zoli a Black Outból. Tanultam is nála egy
kicsit, csakhát anyagi okokból nem megy hosszú távon sajnos, de gondolkodom
a folytatáson. Zenekarokból a Black Out, az Árnyak magyar oldalon a példakép.
Amúgy pedig épp a Nightwish van most nálam 'topon' mint külföldi együttes.
Andor: Mint ahogy azt a honlapunkon a bemutatkozás részben említettem, nekem
két külföldi példaképem van, mégpedig Steve Harris /Iron Maiden/, és Steve DiGeorgio.
Magyarok közül talán Fehérvári Attila stílusa tetszett még.
Norbi: És zenekar?
Zoli: Maiden..ha ha
Andor: Nagyon sokféle zenekart szeretek, így most nem tudnék hirtelen egyet
kiállítani. Legnagyobb kedvenceim például az Iron Maiden, Dark Tranquility,
ilyesmik.
GaB: Nálam elég vegyes a kép, mert mindenevõ vagyok, plusz minden szempontból
figyelem a dolgokat. Énekesként Sebastian Bach, aki eléggé nagy favorit, Ozzy
Osbourne-t nagyon szeretem, fõleg a 68-as munkásságát végig. A gitárosok közül
Brian May, Steve Vai, akit egyébként abból a szempontból is figyelek, hogy egy
annyira profin felépített produkció, akár a showra, akár a zenére gondolunk,
és emellett még mindig megteheti azt, hogy azt csinál, amit akar, teszi a kis
dolgát, és nem érdekli hogy mi van, õ megengedheti ezt magának.
Zoli: Én gondolkodom, hogy kit vagy mit mondhatnék, de igazándiból már kinõttem
abból a korból, amikor olyan igazi példaképei vannak az embernek.
GaB: Jó, nekem saját magam vagyok például.
Zoli: Tehát mindannyian egy bizonyos kor fölött vagyunk, és mindenki magát próbálja
megteremteni, nem az van, hogy hú, én rajongok Kozsóért. Persze vannak olyanok,
akiket szeretünk, tehát akik jó zenészek.
GaB: Mondjuk ez olyan szinten érdekes, hogy mikor egy asztalnál ültem Steve
Vai-jal, akkor úgy hebegtem-habogtam, mint a hülyegyerek, mikor bontja ki az
új biciklit karácsonykor.
Zoli: Ha már a Black Outnál tartunk, a gitárosuk, Csányi Zoli nagyon jó gityós,
és én az õ játékát nagyon bírom. Tõle szertetnék tanulni késõbb, de az még odébb
van. Amúgy rengeteg zenét szeretek. Nem vagyok egy gitárvirtuóz alkat, azt meghagyom
inkább GaBnak. Tehát Steve Vai-t és Satrianit nem akarom említeni, de megvannak
a lemezeik, és nagyon bírom õket. Fõleg Satriani dallamos játékát, csak egy
idõ után én befásulok ettõl, túl sok technika - az sok...
Mert te vagy a ritmusgitáros?
Zoli: Gitáros, de még inkább csak ritmus, igen.
GaB: Végül is két gitár van, meg vannak osztva a dolgok aszerint, hogy a zene
mit igényel.
Anna: Nekem nincsenek példaképeim.
Vica: Példaképeim szintén nincsenek, de ami meghatározó, azok a nõi énekesekkel
mûködõ zenekarok, pl. Cranberries, The Gathering.
Láttam, hogy van honlapotok is. Mi a véleményetek az internetrõl, láttok
-e benne lehetõséget a zenészek számára?
GaB: Az internet az egy rettentõen jó dolog. A filecsere az, amire itt ki szoktak
térni. Egyre drágábbak a CD-k, és a multik kezdenek összeolvadni. Minél inkább
áll ezen a vonalon az egyeduralom, onnantól még drágább lesz csak. Márpedig
amíg az emberek nem tudják megvenni maguknak a lemezeket, addig igenis másolják.
Teljesen mindegy, hogy milyen technikával, hogy mp3-ba, vagy én otthon egy lengyelpiaci
kétkazettással gyártom a kazettákat a haveroknak, mert lényegében ugyanaz a
vége. Viszont elõnye az internetnek, hogy a zenekar be tud mutatkozni, sokkal
többen hozzájutnak a zenékhez, és odaírhatok bármit, amit gondolok.
Azonban nagyon szûk réteg az, aki hozzájut ehhez a dologhoz, ha a százalékos
arányt nézzük.
Norbi: Azért talán egyre többen...
GaB: Egyre többen, de a nyomtatott sajtóval nem ér fel még mindig hírszinten.
Norbi: Azt azért hozzátenném, hogy sok ember a neten akadt rá a honlapunkra,
s úgy jött el az elsõ koncertre.
Zoli: Annyiból jobbak a netes újságok, mert fölvállalják az ilyen kezdõ zenekarokat
is. Ellenben a nyomtatott sajtóban megkérik az árát.
GaB: Igen, az internetben egyelõre nincs annyi pénz. Én akkor csinálok magamnak
egy fanzint, mikor van otthon egy HTML-szerkesztõm.
Norbi: Ne vedd már el a kedvüket.../Mármint a miénket - Rock Gyémántok/
GaB: Most nem erre mondom, de bárki csinálhat egyet magának. Ezek közt is vannak
kiemelkedõen jók, vannak akik csak lelkesednek, de nincs idejük.
A: Arról nem is beszélve, hogy eldugják a kis freeware szolgáltatók szerverén,
és nem találja meg õket senki. A Rock Gyémántok ebbõl a szempontból szerencsésebb.
Még egy zárókérdés így a végére: Mi az amit még elmondanátok nekünk, amirõl
esetleg úgy gondoljátok hogy kihagytátok esetleg.
Zoli: Norbi, mondjál zárszót!
GaB: Szevasz pohár...ha ha ha
Norbi: Igyunk!
A: Sört mûanyagpohárból, mi?
Norbi: Köszönet a Hammernek az Esõre várva címû album terjesztéséért, és a Headbangernek.
Zoli: A TVnek a próbateremért...
Norbi: Igen, a Kecskeméti Televíziónak a próbateremért, és azért kösz a másik
három zenekarnak is, hogy velünk tartottak ezen az úton. Nem mindegyikük túl
aktív, de a Kérdõjel nevû bandát ki lehetne emelni, velük szinte napi kapcsolatban
vagyunk, úgymond õk testvérzenekar.
GaB: Andor meg az Ibanez-testvér a zenekarban.
Zoli: Majd veszek egy Ibanezt, Andor.
Andor: Akkor legalább végre lesz egy gitárja is Zolinak..ha ha ha
Akkor szerintem ennyi lenne, köszönjük az interjút.
Norbi: Mi is köszönjük nektek.
Angel
HETEDIK ÉRZÉK CONTACT:
honlap: http://www.hetedikerzek.hu
e-mail:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
tel: 20/424-0205