Utoljára 2001 januárjában beszélgettünk Kalapács Józsival, amikor még az Elsõ merénylet lemezzel járták az országot! Nemrég megjelent az elsõ igazi Kalapács lemez Ösztön címmel, melynek kapcsán egy gyors telefoninterjút folytattunk a banda énekesével!
Tavaly megbeszéltük a múltat, hogy akkor a Kalapács zenekar, mint Pokolgép emlékzenekar mûködött, de most úgy néz ki, hogy átalakult egy önálló zenekarrá...
Nem félsz attól, hogy a Te nevedet, amit nevezhetünk egy márkanévnek is, mindenki azzal azonosítja, hogy ez csak egy project?
Nem hinném...egyébként, hogyha valaki megnézi, hogy a dalokat kik írták...tehát abszolút a zenekar egésze, még a dobos is több nótát jegyzett. Nagyon agilis, nagyon lelkes munkaidõszak volt ennek a lemeznek a megcsinálása.
A szövegek...ezeket Vadon Jancsi írta, aki egykor a Zúzdát vezette.... Vele, hogy alakult ki a kapcsolat, mennyire tudod magadévá tenni a szövegtémáit, mint énekes?
Nagyon egyszerûen, haha! Ezek olyanok, mintha én írtam volna egy az egyben, egyébként meg utolsó szóig a Vadon. Ez úgy történt, hogy mi gyakorlatilag kész voltunk ezzel a lemezzel szövegileg is, csak nem voltunk vele elégedettek. A Hatmann Kristóf ajánlotta, hogy próbáljuk ki a Vadont, bár õ nem írt még sosem szöveget, viszont õ nagyon szeretne. Kipróbáltuk, hogy tudunk e együtt dolgozni, és perceken belül kiderült, hogy egyrészt iszonyatos érzékenységgel, szókinccsel, rettentõ jó beleérzõ képességgel rendelkezik. Egybõl tudta, érezte, hogy mit akarok, mit szeretnék a dalokból kihozni, vagy mik a problémáim saját és mások szövegeivel. Én elég kritikusan nyilvánultam meg a zenekarok által létrehozott és a saját szövegeimmel szemben is. Ami az egyik nap tetszett, a másik nap már problémáim voltak vele, és nagyon sok dal eleve a mi ötleteink alapján a Vadon Jancsi megfogalmazásában készült véglegesre. Hiába tartotta meg a tartalmát, a szándékait, indulatait a dalnak, olyan kellemesen eltalálta azt az ízt, ahogy szerettem volna hallani ezeket a dalokat, hogy rögtön tudtam, hogy nyertünk a Jánossal. A másik pedig, hogy voltak olyan saját dalai is, amit egykét dologban nem éreztem számomra teljes mértékben vállalhatónak, de volt olyan is, amit megírt, gyönyörû és kész szöveg volt a maga módján, csak túlságosan Vadon Jancsi volt csak!
Akkor ebbe beleírtam magamat az õ segítségével. Összeültünk és volt, hogy órákig ültünk és beszélgettünk, és azt mondtam, hogy nekem ez ezt jelenti, és akkor megkerestük az arra megfelelõ megoldást.
Nem is próbálkoztál saját szövegekkel?
De éppen ezt mondtam, én is írtam szövegeket, csak nem voltam elégedett vele. Kritikus voltam a saját szövegeimmel... mondok példát! A Hold és Nap nótát azt egy az egyben én megírtam. Ugyanerrõl szólt, csak nem ilyen volt. Más volt a szó használat, más szófordulatok voltak benne, hogy is mondjam...még öt versszak kellett volna, hogy teljesen meg lehessen érteni, hogy mit akartam belõle kihozni. Nagyon nehéz két versszakba beleírni azokat a tartalmakat, amiket az ember szeretne elmondani egy rövidke dalban. Viszont a Vadonnak sikerült egy két nagyon találó képi hasonlattal, metaforával... érted azt, hogy a Hold és Nap... ez nekem annyira azt jelenti, hogy élünk egy légtérben, egy égen, jövünk megyünk és nem találkozunk. Tehát ez a nóta egy az egyben errõl szólt, csak mégsem. Nem ezekkel az eszközökkel. Formailag és alakilag lett sokkal jobb az egész.
Hasonlóan, mint az elõzõ Omen lemezeken, itt is felbukkan a halál, mint téma. Ennyire foglalkoztat Téged a halál? Gondolok itt a Felébredés dalra....
Ez is érdekel, és szerintem minden embert érdekeli. Ugyan annyira semmit sem tudunk a halálunk utáni dolgokról, mint a születésünk elõttirõl. Persze a születésünk elõttire könnyebben gondol az ember, mint arra, hogy mi lesz a halálunk után. Azt hiszem, hogy ez alapvetõ, de egyébként számomra ez a dal nem csak azt jelenti. Tehát ez bármi, egy kapcsolat vége. Onnantól minden más lesz, és itt nem is arról van szó, hogy ne fájjon! Fájjon, kell fájnia a dolgoknak, ha valami véget ér, valami megszakad, valaki elmegy, van aki elhagy vagy én hagyom el... szóval érted. Attól kezdve fel kell ébredni, a másikat el kell engedni. Új lehetõségek, új történések történnek és minden folytatódik tovább. Persze nyilván legszorosabban a halálról szól ez a dal. Tehát akit az ember szeret, azt hiszem ezt nem kell elmondani, mindenkinek, majdnem mindenkinek van olyan valaki, aki meghalt, aki nagyon fontos volt, és nagyon fájó volt az elvesztése, és én azt hiszem, hogy ez dal mégis csak egy bizakodást rejt, és mégiscsak új életre való, és az élet továbbélésére való bíztatást ad.
A borítóról ejtsünk néhány szót! Nagyon színvonalas borító, a hozzátartozó booklet mind mind az utóbbi 5 év egyik legjobbja.
Szándékosan egyébként azt szerettük volna, hogy borító úgy legyen rockos, figyelemfelkeltõ és a dalok tartalmához foghatóan kellõképpen kemény, hogy ne valamiféle vértõl csöpögõ szörnyeteg, metal klisé legyen, hanem mindenképpen már a borítójában is elgondolkoztató és érdeklõdést felkeltõ legyen. A Vadon János ötlete nyert a többünk ötlete közül.
Ki csinálta meg?
Havancsák Gyula. Nagyon jól sikerült. Nekem az is tetszik, hogy a lemezen szereplõ dalokhoz is illusztrációk készültek.
Most egy másik kérdés: Te elmondhatod magadról, hogy a világ krémjeivel játszottál már együtt elõzenekarként tehát felléptél a Metallica, Manowar, Judas Priest, Motörhead elõtt... hogy éled meg ezt az egészet, hogy viszonyulnak hozzád a sztárok?
Istenigazából a Manowaron kívül, õk egy kicsit megközelíthetetlenebbek, az imédzsükhöz tartozik, hogy nagyon elzárkóznak a környezettõl, csak színpadon láthatóak szinte, de gyakorlatilag mindegyik kedves, és meglepõen közvetlen és teljesen hétköznapi módon tudsz velük kontaktust teremteni, tehát nem érzem úgy, hogy allûrjeik lennének. Olyannyira nem, hogy mondjuk én akkor nem voltam ott, de annak idején a Nagyfi Laci és az Ács Bandi Amerikában, az Egyesült Államokban egy rock kluban összefutottak a Lemmyvel, aki ott támasztotta a sörös pultot. Odamentek hozzá, és említették, hogy Magyarországról vannak, és anno a Pokolgéppel 1983-ban játszottak a Motörhead elõtt, mire a Lemmy kijavította, hogy az nem 83-ban volt , hanem 84-ben, haha! Hihetetlen, hogy sokan azt hinnék, hogy kijön ez a csúnya ember a szörnyû hangjával, és annyi agya nincs, mint egy tyúknak, és nem így van. Rendkívül kedves, nagyon jópofa, humoros, szórakoztató ember.
Így van, de mondjuk az igazi álmom úgy szólt, hogy a Rob Halford énekeljen, de hát ez így is hála a sorsnak. Nagyon élveztük, és azt is, hogy a koncertet végignézték ott oldalt. Koncert után, én úgy érzem, hogy mindenféle megjátszott gesztus nélküli gratulációt kaptunk a zenekartól. Teljesen szimpatikus közeledés volt. Ez õszintén meglepõ volt, és nagyon jó érzés.
Te mennyire szoktad figyelni az elõzenekarokat?
Nem mindig tudom figyelni, ez attól is függ, hogy milyenek a körülmények, hogy bizonyos értelemben mennyire vagyok elfoglalva. Van, hogy annyit beszélgetek koncert elõtt, hogy énekelni már nem tudok, haha! Néha az van, hogy korán odaérünk, és túl sok emberrel találkozunk, akkor nem mindenre van az embernek energiája, ideje, de mindig nagyon szívesen nézem a zenekarokat, ugyanis aki nem tud olvasni, az nem tud írni sem.
Mi a véleményed a mai magyar bandákról, úgymond a másod vonalról?
Nem szeretem ezt az elsõ, másod, harmad vonalt...Magyarországon nagyon sok tehetséges zenészek, zenekarok vannak. Eleve a magyar adottságok, hogy rendkívül sokrétû itt erre felé az élet, és nagyon sok munkával, ambícióval lehet itt elérni valamit, és itt nem csak mûvészeti dolgokra gondolok. Ez megedzi a magyar embert és nagyon sok mindenben alkalmassá teszi. Most tudnék sorolni ezer példát erre, de ez most hosszú lenne.. meg mindjárt kell egy másik riportot adnom haha! Tehát kint is külföldön, ha magyar zenészekkel találkoznak, sokszor megdöbbenek, hogy jéé, erre felé ilyenek is vannak. Azt hiszem, nincs okuk szégyenkezni a magyaroknak, kicsikét a lehetõségeik rosszabbak, de ettõl függetlenül lehet, hogy pont ettõl nagyobb a szívük.
Most egy meglepõ kérdés: anno még úgy emlékszem, hgy vegetáriánus voltál, most is áll még ez a dolog?
Igazándiból nem, olyan értelemben nem, hogy nem ortodox módon. Általában otthon teljesen, de egyébként megvalósíthatatlan, hogy az ember jár kel, és... az igazi vegetáriánizmus, 70-80%-ban nyers étrenden alapszik. Amikor elmegy az ember több napra otthonról, és éli azt a nem éppen pihentetõ életmódot, akkor rendesen 10 évet képes öregedni 3-4 nap alatt. A legegyszerûbb regenerálódás, hogy utána lehetõleg csak gyümölcsön és zöldségen, leveken élni. Szükség van arra, hogy az ember néha máshogy éljen, akkor a szervezet fel tud épülni azokból amiket kapott elõtte.
Csak azért kérdeztem, mert az egyik munkatársõnk -Gyebnár Mónika- vegetáriánus, és vadássza a vegetáriánus zenészeket..., és külön õ kért meg, hogy tegyük fel ezt a kérdést...
Igazándiból, ha vegetáriánizmus fõzõcskével járna, akkor nem tudna meghatni. Egyébként is a fõtt étel, tök mindegy, hogy mibõl csinálod kevesebb értékû, mint a nyers. De nem szeretnék senkinek sem táplálkozási tanácsot adni, mert az egy másik mûfaj, másik mûsor ha-ha! És nem is akarok bort inni és vizet prédikálni, mert azért én is megzúzom magamat olykor, jobban, mint bárki, aki nem vegetáriánus. Nem élek mindig harmóniával a természettel, de sokszor szükségem van rá, hogy idõnként nagyon úgy éljek, mert akkor regenerálódok.
A családod mennyire viseli ezt a fajta életmódodat?
Sokszor rosszul. Engem nagyon nehéz elviselni, és minden tisztelet, aki csak percekig is ki bír engem, mint családtag, vagy családfõ.
Majdnem kimaradt egy nagyon fontos kérdés: Mikor lesz a lemezbemutató koncert?
December 14.-én a Wigvamban. Ezt annyiban rendhagyó koncertnek szeretném megcsinálni, hogy általában a zenekarok nem szokták az egész új nagylemezt a lemezbemutatójukon eljátszani, hanem csak a szerintük legjobbat. Mi viszont 13 dalt fogunk eljátszani az új lemezrõl, ennél több nincs is rajta, haha! És ezt szeretnénk úgy, hogy ez ne menjen a régi kedves dalok rovására, tehát ez egy elég hosszú koncert lesz.
generálódok.
És egy utolsó kérdés: A Pokolgép zenekar mostanában lesz 20 éves. Várható e valami ezzel kapcsolatban, például egy õsfelállású Pokolgép koncert?
Fogalmam nincs. Tényleg, most õszintén. Én ennek nem vagyok ellene. Tudod nagyon jól, hogy számomra és sokak számára az a 8 év, ami velem együtt volt a Pokolgéppel, az számomra mindig is létezõ, mindig is az életem vállalható része és vállalni is fogom, hiszen nekem nagyon fontos idõszakom volt. Az életem egyik legfontosabb 8 éve volt, ez kétségtelen. Úgyhogy én ezeket az éveket bármikor szívesen felidézem, és nem egyszerûen csak nosztalgiaként élem meg ezeket a dolgokat, hanem teljes erõbedobással, és teljes lélekkel.
Info: www.kalapacs.net
Rob és Ákos
Fotó: Gina