rockgyemantok.hu

A Kérdõjel zenekar nemrég jelentkezett nálunk Fekete-fehér címû anyagával. Ennek apropóján kerestük meg Molnár Tibor énekes-gitárost, hogy meséljen egy-két dolgot a csapattal kapcsolatban. Szerencsére Tibor nem fukarkodott a szavakkal...

Mivel még nem szerepeltetek a Rock Gyémántokban, kötelezõen kérnem kell egy zenekari történetet!
A KÉRDÕJEL elõde, a GLORIA 1991-ben alakult Fonyódon, az ottani gimnázium zenekaraként. A jelenlegi felállásból négyen (Bogdán Gábor - billentyûs hangszerek, Horváth István - gitár, ének, Molnár Tibor - ének, gitár, Vass Krisztián - basszusgitár, ének) már tagjai voltunk ennek a korai formációnak. A együttes dobosa ekkor Németh Miklós (mûvésznevén Fucker) volt. Eleinte gimnáziumi és kollégiumi bulikban léptünk fel, majd késõbb kimerészkedtünk a városból, hogy aztán lógó orral térjünk vissza a próbaterembe egy sikertelen kaposvári Ki-Mit-Tud-selejtezõ után. Szerencsére hamarosan, még abban az évben ('93) sikerült megszereznünk a "Legígéretesebb Zenekar" megtisztelõ címét a "KEZDÕKÖR" elnevezésû országos tehetségkutató fesztiválon.
Ebben a korai idõszakban még nem volt igazán kiforrott stílusa a zenekarnak. Az általunk játszott dalok a Beatles-Rolling Stones-Illés-Omega-Republic-Edda-"legendakörbõl" kerültek ki. Természetesen próbálkoztunk saját dalok írásával is, a "Májusi reggel" címû, a repertoárból azóta már számûzött számunkat szinte az egész gimnázium kívülrõl fújta, a "Nagyváros lánya" és a "Szép szavak" pedig azóta is mûsoron van, sõt mostanában a "Neked így jó" címû õskövület leporolását is fontolgatjuk.
Az idõ múlásával természetesen mennyiségileg és minõségileg is változott a koncertprogram. A háromakkordos slágereket felváltották a jóval keményebb és komplikáltabb Deep Purple-, Hobo Blues Band-, Lenny Kravitz- és Doors-szerzemények, melyek megkövetelték a hangszeres- és énektudás intenzív fejlesztését. Ebben az idõszakban a saját dalok írása némileg háttérbe szorult a feldolgozások miatt, de "A Magas Kilátón Innen" címû monumentális, 15 perces dalunk ekkor született. Emellett, hogy a zenekar mûködését biztosítani tudjuk, A megreformált repertoárral rengeteg fellépésünk volt, általában dél-dunántúli felsõ-és középfokú oktatási intézmények bulijain játszottunk, és elindultunk szinte minden olyan fesztiválon, amelyrõl tudomást szereztünk. Fesztiválszerepléseink szinte kivétel nélkül sikeresek voltak (1994, Kaposvár: különdíj, valamint a legjobb énekes, 1995 Kaposvár, Drogellenes Fesztivál: megosztott elsõ hely, 1996, Ki-Mit-Tud: továbbjutás elsõ helyen a Somogy megyei selejtezõbõl) de a jelképes elismerésen és a hasonló értékû díjakon kívül semmilyen kiugrási lehetõséget nem biztosítottak számunkra. Emellett, hogy a zenekar mûködését biztosítani tudjuk, kénytelenek voltunk egy nosztalgikus, báli mûsort is betanulni, ami anyagilag rendkívül jövedelmezõ volt, viszont kiváltotta a környékbeli zenészkollégák intenzív rosszallását, és nagymértékben csökkentette a saját dalok írására és megtanulására fordítható idõ mennyiségét.
A relatív "sikertelenség" és a zenei ellentétek, apróbb emberi súrlódások 1996 õszén Németh Miklós dobos távozását eredményezték. Személyében egy rendkívül sokra hivatott fiatal zenész tette le - talán örökre - a dobverõt. Helyére Horváth István öccse, az akkor még nem egészen 15 éves Gergõ, a Zsivány érkezett. A tagcsere egyben névcserével is járt. A KÉRDÕJEL nevet a tanácstalanság szülte, mivel nem tudtunk kitalálni semmilyen értelmes nevet, így egy kérdõjel volt a zenekar neve helyén. Késõbb rájöttünk, hogy ez a név komoly filozófiai tartalmat hordoz magában, így megtartottuk, bár hozzá kell tennem, hogy voltak olyan emberek, akiknek eleinte nem tetszett.
A zenekar átalakulása utáni elsõ két év az út- és pénzkeresés jegyében telt el. Ebben az idõszakban kerültek be a koncertprogramba azok a U2-feldolgozások, melyek döntõ hatást gyakoroltak ránk zeneileg és lelkileg egyaránt. 1998 nyarára már sikerült kialakítani a KÉRDÕJEL egyéni hangzását és megírni két olyan új dalt (Robinson, Hosszú hajú lány) amelyek a mai napig mûsorunk részét képezik. A '98-as évben rengeteget koncerteztünk, jártuk az országot, a fellépések hosszú sorából azonban kiemelkedik két buli: a barcsi és a tokaji. Az elõbbi a helyi erdei iskola szabadtéri színpadán zajlott, szabályos aréna-hangulatban, a tokajit pedig az EFOTT utolsó éjszakáján követtük el az amatõr sátorban, az ott összezsúfolódott tömeg legnagyobb örömére. Igaz, hogy szakadt az esõ, de talán nem csak ezért volt ott annyi ember... A tavalyi elsõ érdemleges eseménye a balatonboglári tehetségkutató megnyerése volt, de ez sem jelentett többet a puszta elismerésnél, valamint a Metal Hammerben megjelent néhány dicsérõ sornál. Folytatódtak a már jól bevált egyetemi bulik Pesten és Pécsett, és az ezúttal Hajdúszoboszlón megrendezett EFOTT még az elõzõ évinél is nagyobb sikert hozott számunkra, mivel esõ nélkül és a Kispállal egyidõben több mint ezren voltak kíváncsiak ránk. Ez volt a zenekar eddigi legsikeresebb fellépése. A sikerek ellenére elértük azt a kritikus pontot, ahonnan már csak az "idegen tollak", azaz a feldolgozások arányának csökkentésével és a közönség számára nagyrészt ismeretlen saját számok felvállalásával lehet továbblépni. Ez természetesen a bulik hangulatára is kihatott, hiszen a jól megírt és ezerszer hallott "világslágerekkel" (István, a király, U2 - Pride, Deep Purple -Smoke on the water, Rolling Stones - Angie, stb.) elkényeztetett KÉRDÕJEL-tábor és a zenekart elõször halló szimpatizánsok nagy többsége meglehetõsen értetlenül és idegenkedve fogadta a szinte csak saját dalokból álló mûsort. Idõ kellett hozzá, amíg rájöttünk, hogy nem feltétlenül a táncos bulikban kell keresnünk a sikert, hanem kimondottan önálló koncertként meghirdetett fellépéseket szabad csak elvállalnunk. Azóta kevesebb koncertet vállalunk, de azok általában jól sikerülnek, és zeneileg is igényesebbek.
Milyen hanganyagaitok készültek eddig, és milyen volt a fogadtatásuk?
Ha a korai, "garázs" jellegû kazettákat nem vesszük figyelembe, egyetlen olyan felvételünk van, ami komolynak mondható. Ez az 1999. augusztusában készült Fekete-Fehér demo. A kazettát és a CD-t hivatalosan egyelõre még nem terjesztjük, de a barátoknak és rajongóknak ajándékozott és a promóciós céllal elküldött példányok visszhangja egyértelmûen pozitív volt. A demo dalai egyébként az együttes honlapjáról (www.extra.hu/kerdojel) letölthetõek. Ennek, valamint néhány egyetemi kollégium számítógépes hálózatának köszönhetõen az mp3 formátumú KÉRDÕJEL-dalok jó néhány emberhez jutottak már el. A nyár elején jelenik meg a SHOCK! magazin A&R válogatása, amin szintén szerepelni fogunk a "Hetedik év" címû új dalunkkal.
Hol és hogyan készült a Fekete-fehér?
Budapesten, a Mûszaki Egyetem AC Stúdiójában vettük fel a kilenc nótát, körülbelül egy hét alatt. A rendelkezésünkre álló idõ szûkössége és a technikai problémák miatt nem minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és nem is tudtuk mindegyik dalunkat rögzíteni. Ennek ellenére sikerült olyan anyagot elkészítenünk, amely már elküldhetõ újságoknak vagy éppen kiadóknak. Majd' egy évvel késõbb, tehát most már sok mindent másképpen csinálnánk, de egy felvételt csak abbahagyni lehet, nem pedig befejezni...
Ki írja a szövegeket, mi a mondanivalójuk?
A KÉRDÕJEL eddigi története során Isti (Horváth István), Titusz (Vass Krisztián) és jómagam írtunk szövegeket, de a többiekben is van némi költõi véna, ami elõbb-utóbb dalszövegeket eredményezhet. Nagyon közhelyszerû azt mondani, hogy szövegeink az életrõl szólnak, de így van. Nagyon fontos számunkra az általunk igaznak hitt dolgok és eszmék felvállalása, valamint a világ visszás és szerintünk igazságtalan jelenségeinek és szereplõinek leleplezése. Ahogy zenénk ismerõi mondják, van egy nagy adag "szép szomorúság" a szövegeinkben, de ez nem csap át dark hangulatba. A remény mindig ott bujkál a sorok között, akár egy szigorúan nevelt hosszú hajú lányról, akár a hét éve elveszett szerelemrõl van éppen szó.
A kazettán szerepel egy feldolgozás is...
Igen, a Némafilm a zalaegerszegi Tarhonya Kedélyzenekar szerzeménye. Még 1994-ben hallottam elõször, az ország másik végén, Nyíregyházán. Egy ottani nagyon jó barátom ismertette meg velem a dalt, én pedig pár évvel késõbb "megfertõztem" vele a KÉRDÕJEL tagjait. Azóta is mûsoron van, és a koncertek egyik csúcspontja. Kár, hogy nem mi írtuk...
Mivel foglalatoskodtok mostanában?
Várjuk a SHOCK!-CD megjelenését, és készülünk a nagy nyári fesztiválokra (EFOTT, Sziget). Szép csendben íródnak az új dalok is, és mivel számos újságnak elküldtük a demónkat, kíváncsian várjuk a kritikákat. Beneveztünk a kék színû kóla sztárcsinálójára is, hátha ott is összejön valami.
Hogyan képzelitek el a zenekar jövõbeni munkásságát?
Szeretnénk minél elõbb egy kiadót találni, hogy legalább a marketingmunka és a stúdióköltség terhét levegye a vállunkról. Ha ez a közeljövõben nem sikerülne, szerzõ kiadású lemezt fogunk megjelentetni. Nagyon sok zenei és szövegi ötletünk van, ami még megvalósításra vár.
Saját stílusotokat hogyan határoznátok meg?
Erre a kérdésre már számtalanszor próbáltam frappáns választ adni, de egyszerûen nem megy. Dallamos rock? Borzasztóan bõ kategória. Nehéz bármilyen skatulyába is betuszkolni bennünket, pedig nem valami agyonbonyolított, halál elvont zene a miénk. Egyszerûen arról van szó, hogy öt szinte teljesen különbözõ egyéniségi és zenei ízlésû ember játszik együtt. Természetesen vannak kapcsolódási pontok és "közös nevezõk", így ezek megkönnyítik a közös munkát.
Mindig is irigyeltük, ugyanakkor kicsit sajnáltuk is azokat a bandákat, akik a plakátokon úgy hirdették magukat, hogy XYZ együttes, és a név alatt felsorolva ott volt 5-6 vagy még több híres banda neve, akiktõl játszottak számokat. Ez biztosan behozza a közönséget a buliba, de az önálló arculat kialakítását nagymértékben megnehezíti. Az sem rossz megoldás, ha összeáll mondjuk öt Pearl Jam- vagy Metallica-rajongó, és úgy alkotnak valamit, ami akár nagyon jó dolog is lehet, de a mi esetünkben a sokszínûség adja a zenekar erejét. Pedig mennyivel könnyebb azt mondani egy bandára, hogy az punkzenét, grunge-ot, HC-t vagy éppen gótikus metált játszik.
A KÉRDÕJEL rockzenét játszik, és meg kell hallgatni ahhoz, hogy a stílusát meg lehessen határozni. Persze még ezután sem lehet egy-két szóval jellemezni, de a lényeget talán érezni fogja mindenki, aki már hallotta a zenénket.
Vannak-e példaképeitek? Milyen zenét hallgattok?
Mint már említettem, a tagok ízlése meglehetõsen sokrétû. Titusz és a Zsivány elõszeretettel hallgat Stinget vagy Pat Metheny-t, de a Zsivány emellett fanatikus rajongója a Red Hot Chili Peppers-nek, a Dream Theater-nek és a seattle-i zenéknek, valamint a Megadeth-nek. Dobosként Vinnie Colaiuta és Steve Gadd a példaképe. Titusznál egyértelmûen Sting a király. Az Uralkodó, vagyis Bogdán Gábor billentyûs a komolyzenébõl érkezett hozzánk. Leginkább a tradicionális dzsesszt szereti, de a korai Edda-dalok meghatározó zenei élményt jelentettek számára, és a latin zenét sem veti meg. Szólógitárosunk, Horváth István velem együtt a Beatles-tõl indult el, és gyakorlatilag mindent meghallgat, ami a rock kategóriájába belefér. Konkrét példaképet az õ esetében nem is tudnék mondani, mivel számos híres gitáros játéka volt rá hatással. Jómagam szintén zenei mindenevõ vagyok, de bizonyos mûfajokkal és elõadásmódokkal, valamint érték(t)rendekkel szemben erõs fenntartásaim vannak. A szobám falán egy John Lennon-naptár függ, és mostanában legszívesebben U2-t, Guns'n'Roses-t, Quimby-t és 70-es évekbeli pol-beat dalokat hallgatok, de lehet, hogy két hét múlva egy másik életérzés kerít a hatalmába. Ez a szép a rock'n'roll-életben...
Mivel foglalkoztok a zenélés mellett? Munka, hobbi?
Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a Zsivány talán érett(ségizett) ember lesz. Isti és Titusz a Mûszaki Egyetemre járnak, Titusz pedig emellett a Ladánybene 27 hangmérnöke. Az Uralkodó polgári szolgálatos katona, én pedig a pécsi egyetem végzõs földrajz szakos hallgatója vagyok, de diplomám csak januárban lesz. Emellett egy kereskedelmi cégnél dolgozom mint ügyintézõ. Hobbiról a tanulás, munka és zenélés mellett nem nagyon beszélhetünk, de az irodalom és a filmmûvészet iránti érdeklõdés jellemzõ a csapat minden tagjára. Az évek során a zenekar kénytelen volt - ha nem is olyan intenzíven -magáévá tenni fanatikus rajongásomat a labdarúgás iránt. A Kispest-Honvéd szereplését megkülönbözetett figyelemmel kísérem, és a hétvégi próbák és fellépések hangulatát döntõen befolyásolja a Honvédka mérkõzésének eredménye. A meccsnézés néha még a randevúnál is fontosabb számomra, errõl az egyik volt barátnõm mesélhetne...
Mi a véleményetek a hazai rockzenérõl?
A magyar rockzene válságát nem az érdeklõdés, hanem a pénz és a tudatos menedzselés hiánya okozza. Legalább annyi ismeretlen fiatal banda van az országban, mint ahány diszkó. Sajnos az igazán tehetséges csapatok elõrejutását nem segíti tudatos kiválasztás a kiadók, rádiók és újságok részérõl, így nagyon sokan, belefáradva a hiábavaló önmenedzselésbe, idõ elõtt abbahagyják pályafutásukat. Nincsen igazán hatásos médiaháttér, amely összehangolná a rock iránt érdeklõdõk szétszórt, ám népes táborát. Ráadásul a rockzenével foglalkozó újságok nagy többsége a szélsõségesen agresszív, negatív ideológiát hirdetõ bandákat favorizálja. Egy-két élvonalbeli banda vagy elõadó (T'csapda, Kispál, Ákos) rendelkezik csak olyan reklámlehetõségekkel, melyek megkönnyítik a rajongókkal való kapcsolattartást.
Szoktatok-e fanzine-okat olvasni? Ha igen, mi a véleményetek róluk?
Jó ideje már az Interneten keresztül olvassuk a Rock Gyémántokat, a SHOCK!-ot, a Ragyogást és a Vol.10-et. A fanzine-ok elõnye a nagy lapokkal szemben, hogy több teret adnak az amatõr zenekaroknak, és valamivel emberközelibb szemszögbõl mutatják be a csapatokat, mint a "nagyok". Ugyanakkor a naprakészség, a friss információk nem tartoznak a fanzine-ok erõsségei közé, bár a teljesen ingyen dolgozó, a munkától és tanulástól amúgy is leterhelt szerkesztõségektõl ezt nem is lehetne elvárni. Azért jó lenne, ha Ti is gyakrabban jelennétek meg!
Üzentek-e még valamit az olvasóknak, illetve van-e valami, amit még elmondanátok?
Azt hiszem, majdnem mindent elmondtunk magunkról. A hiányzó információkat bármelyik KÉRDÕJEL-koncerten megtudhatja az, aki meghallgat minket. Együttesünk állandóan frissülõ honlapja a címen található. Mindenkinek ajánljuk, hogy július 22-én valamivel éjfél után, a pécsi EFOTT 1-es kisszínpadán hallgasson meg bennünket!

Internet: http://www.extra.hu/kerdojel

zZz