KIMNOWAK
A Repeta szokásos csütörtöki adásainak egyike után ültem le a Magyar Televízió elõterében Nagy Gergõvel, hogy életem eddigi legnagyobb sebességû interjúját elkészítsem. Gergõ ugyanis a televízióból rohant tovább Kaposvárra, ahol alig több mint két órával késõbb jelenése volt zenekarával. Mégis sikerült minden fontosat megkérdeznem tõle.
Azzal kezdeném, hogy ki mit csinált a Kimnowak
elõtt?
Én például zenéltem Péterrel. 83-ban léptünk fel elõször közösen együtt, õ akkor
13 éves volt, én 14. Volt egy zenekarunk, a Cég. Akik ott játszottak, többé-kevésbé
ma is közeli barátaink, pl. Dióssy Ákos, aki 85-tõl zongorázott a Cég-ben, és
ma is velünk játszik a Kimnowakban. Emellett tanultunk, én pl. a Színmûvészeti
Fõiskolára jártam dramaturg szakra, színházi munkákat csináltam, írtam, Péter
pedig érettségi után színészként, táncosként dolgozott. Õ egyébként már 5 éves
kora óta táncol.
És hogy alakult meg a Kimnowak zenekar?
Alapvetõen úgy, hogy az elmúlt évek alatt mi Péterrel elég közel kerültünk egymáshoz
mind emberileg, mind zeneileg, és úgy gondoltuk, hogy nem engedjük el egymást
és azt, amit gyerekként elkezdtünk csinálni, hogy fenntartsunk egy csapatot,
egy közösséget. És 93-ban azt gondoltuk, hogy utoljára belevágunk egy új dologba.
Hogy-hogy utoljára?
Úgy, hogy nagy kedvünk már nem volt sok mindenhez, mert sok dolgot megértünk
már a Céggel is, sikereket, kudarcokat is késõbb más zenekarokkal, és akkor
azt gondoltuk, hogy csináljunk egy zenekart, ami nekünk fekszik. De szükségünk
volt egy harmadik emberre, aki nálunk jobb dalszerzõ, és akkor Pribil Gyurira
esett a választás, akit már szintén ismertünk vagy 10 éve, és megkérdeztük,
hogy van-e kedve, és volt. A többiek viszont el voltak foglalva, ezért õk nem
lettek állandó tagok, csak jöttek, amikor kedvük és idejük volt. Így elkezdtük
együtt, és innentõl már ismert a történet.
Tehát azóta ugyanazok játszanak veletek?
Igen, csak a vokálos lányok cserélõdtek. Igazából semmit nem érzünk kötelezõnek
magunkra nézve, azt csináljuk, amihez kedvünk van. Ha pl. van egy szám, amibe
csellisták vagy fúvósok kellenek, akkor megcsináljuk, és arra az idõre õk is
a zenekar tagjai.
Ez egy érdekes elképzelés. Tehát így készült el elsõ két lemezetek, a Tûz
van babám és a Fekete Zaj, melyeket egy színdarab - Égésföld, így egybeírva
- követett Veszprémben. Ezt el akartátok hozni Pestre is, miért nem sikerült?
Anyagi nehézségek miatt, melyek végigkísérik a zenekar pályafutását. Viszont
Veszprémben és szerte a Dunántúlon csaknem 50-szer játszottuk ezt a darabot,
és kb. 20-25. 000 ember látta.
Aztán - kb. fél éve - kijött az Utcazene c. albumotok...
Igen, ez egy olyan visszatérés-féle, mert elõtte hosszú ideig stúdióalbumot
nem készítettünk, kislemezek, koncertválogatás jelent meg, a színházi darab
zenei anyaga, és akkor összeraktuk ezt a lemezt.
És direkt lett tematikus lemez?
Nem, véletlenül alakult így, és azt mondtuk, hogy ha már így alakult, akkor
teljesítsük ki. Ugyanis azt kezdtük el megfigyelni, hogy az idõközben kialakult
dalok zenei szempontból egy fának az ágai. Konkrétan arra gondolok, hogy azonos
zenei motívumok fordulnak elõ az egyes dalokban, más és más harcmodorban, de
teljesen tudatosan azonos akkordmenetek. Elképzelhetõ, hogy elsõre nem lehet
észrevenni, de szerintünk ez összefûzi a számokat. És szövegi szempontból is
van azonosság, mert ezen a lemezen egy képzeletbeli város dalai hallhatók.
Errõl az elképzelt városról azt mondtátok, hogy olyan, amilyennek ti szeretitek
Pestet. Ez engem azért lepett meg, mert én kissé depressziósnak, negatívnak
tartom a szövegeket.
Szerintem nem negatívak a szövegek, mert ha megénekelsz egy negatív dolgot,
azzal nem negatívságot sugallsz, hanem csak rámutatsz. Nagyjából tényleg ilyennek
szeretjük Budapestet, de ebben benne van a pusztulás is, mert ez a város erõsen
pusztul, de szerintünk erre a pusztulásra lehet úgy is tekinteni, mint valami
épülésre, mert ami romlik, az valamilyen módon "tenyészni" is kezd.
Gondoltuk, elmondjuk, hogy szerintünk most milyen állapotban van ez a város,
ahol élünk.
Gondolom, az elmúlt néhány hónap másik fontos eseménye volt számotokra, hogy
felléphettetek Jimmy Page és Robert Plant elõtt. Hogyan sikerült ezt elérnetek?
Ezt nem nekünk sikerült elérni, hanem a lemezkiadónknak, akik már régóta szerették
volna, ha mi egy ismert külföldi elõadó elõtt felléphettünk volna. Ez már a
Rolling Stones és az Aerosmith elõtt is felmerült, de akkor nem vezettek eredményre
a próbálkozások. Itt viszont egy határozott felkérés jött, hogy legyen magyar
elõzenekar, és ránk esett a választás. Jó volt, fõleg azért, mert egy olyan
közönségréteg látott minket, akik valószínûleg még életükben nem voltak Kimnowak
koncerten, hiszen a közönség döntõ többségében 30-on felüliekbõl állt. Nekik
pedig már van pénzük arra, hogy lemezeket vegyenek, és jó lenne, ha meg is vennék.
Nekem úgy tûnt, hogy sikeres volt az a kb. 35 perc, amit játszottunk, hiszen
le is dobálhattak volna minket, de nem ez történt.
És miért volt ez a fellépés titok?
Azért, mert mi se tudtuk, csak elõtte három nappal derült ki.
És mik a közeli terveitek?
Koncertezünk szerte az országban, megpróbálunk minden olyan helyre eljutni,
ahol még nem jártunk. Most leginkább fõiskolai és egyetemi bulikon játszunk,
de klubokban is, és valahogy az évadot majd le kellene zárni egy nagyobb budapesti
koncerttel. Még nem tudjuk, hogy hol, valami szabadtéri helyszínre gondoltunk,
de az is felmerült, hogy legyen egy Kimnowak hajó. Ez azért jó, mert akinek
nem tetszik, az sem tud elmenekülni, csak úszva.
A zenekar honlapja, ahol információk; biográfiák, koncertdátumok is találhatók:
http://www.interpest.com/z/kimnowak
E-mail:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
B. Timi