rockgyemantok.hu

Lacrimosa

1994-ben a Lacrimosa létrehozta a gótikus metál, aztán ahogy az lenni szokott egyre több zenekar követte õket, azonban Anna és Tilo nem foglalkozott a kópiákkal, inkább megpróbálták tovább fejleszteni saját zenéjüket. A Németországban elég nagy népszerûséggel rendelkezõ együttes egyik atyjával, Tiloval volt lehetõségem interjút készíteni.
Mindenhol azt lehet olvasni rólatok hogy ti alapítottátok meg a gótikus metál mûfaját. Hogy tudnád leírni a zenéteket?
Ó, nem igazán mondanám azt, hogy mi hoztuk létre a gótikus metált. Az igaz, hogy gótikus területrõl jöttem és érdekel a metál is, de akár régebbi klasszikusokat is meghallgatok. Múltkor például egy klubban olyan klasszikusokat kértem, mint a Guns 'n' Roses. Ezért van az, hogy megpróbálom keverni a gótikus rockot, a metállal és a dark metállal, sõt, a zenénkben még death metálos jegyek is találhatóak. Szóval megpróbálom ezeket az elemeket ill. zenei szabályokat összerakni. Ezért gondolom azt, hogy a Lacrimosa nem kimondottan gótikus metált játszik, hanem inkább egy teljesen új dolgot képvisel.
Apropó, akkor mégis kik hallgatják a zenéteket?
Ez teljesen változó: természetesen rengeteg gótikus rajongó, de sok olyan ember is található a rajongóink között, akik death, power metált hallgatnak, és persze rengeteg normális ember :-), akikre ha ránézel, nem tudod milyen zenei mûfajba tenni, szóval teljesen normálisan kinézõ emberek. :-)
Úgy általában ismerik a németek a zenéteket? Ezt azért kérdezem, mert az utóbbi években nagyon jó helyezéseket értetek el a német slágerlistákon.
Mindenféle stílusú ember hallgatja a zenénket, de azért elég nehéz dolgunk van, mert nem játszanak minket sem a nagy rádiók sem a TV, úgyhogy azért nem vagyunk annyira ismertek. Persze olyan gyakran elõfordul, hogy valaki a barátai vagy akár a szülei által ismeri meg a nevünket.
Ismertek vagytok arról, hogy elõszeretettel rúgjátok fel a zenei tradíciókat, szabályokat. Meg tudnád mondani, hogy ez mit jelent a Lacrimosa zenéjében?
Nem veszek tudomást a zenei szabályokról, a színekrõl és a különbözõ stílusokról, úgy írom a dalokat, hogy az érzéseimet közvetítsék. Persze azért ott vannak a különbözõ hatások is, lehet az gótikus vagy metál, de azt hiszem, hogy a zenerajongók, tartozzanak akármelyik színhez, szeressenek akármilyen zenét, nem úgy néznek a Lacrimosa tagjaira, mint sztárokra, szóval van aki a szövegekért, van a dalokért és van, aki a színpadi shownkért szeret minket.
A szövegeket, amik általában a múltotokban megtörtént eseményekrõl szólnak, ketten írjátok. Elõfordul olyan is, hogy elképzelt dolgokat is beleszõtök a szövegekbe?
Hát én csak azoknak a szövegeknek az inspirációjáról tudok beszélni, amiket én írok, hogy Annát mi inspirálja, azt nem tudom, mivel teljesen külön írjuk õket. Általában azért olyan dolgokról írunk, amik a múltban történtek meg velünk, de gyakran a jelent is beleszõjük, aztán leülünk és megbeszéljük, hogy ki mit csinált, majd úgy rakjuk össze a szövegeket, hogy egy teljes mû legyen, akár egy színházi darab.
Ha jól tudom, a Lacrimosa úgy igazán két emberbõl áll. Milyen szempont szerint válogatjátok ki a muzsikusokat a felvételekre és a fellépésekre?
Csak azokkal a zenészekkel dolgozunk együtt, akik teljes mértékben tolmácsolni tudják a dalok hangulatát, és mindazt, amit Anna és én elképzelünk. Egyébként minden muzsikus máshogy közelíti meg a dalokat, szóval úgy értem, hogy mindenki mást hoz ki belõlük, úgyhogy mindenképpen megpróbálunk úgy válogatni, hogy megtaláljuk azokat, akik teljesen meg tudják valósítani az elképzeléseinket.
Nagyon tetszik az albumotok borítója! Ki csinálta?
Amikor dolgozom egy albumon megfestek néhány képet is, aztán a legmegfelelõbbet, ami átadja a zene hangulatát is, elviszem egy festõmûvészhez, egyébként az õ neve Mantrupulus, aki aztán megfesti a végleges képet, mivel én nem vagyok valami jó festõ.
Mindenhol csak fekete-fehér képeket láttam rólatok, valamint a borítók sem színesek. Miért nem használtok színeket?
Az az igazi oka annak, hogy fekete-fehér képeket használunk, hogy szerintem a szürkének nagyon-nagyon érdekesek az árnyalatai, és amikor elõször rápillantasz egy képre, nagyon egyszerûnek tûnik, de ha jobban megnézed, egybõl kijönnek a szürkének a különbözõ árnyalatai, amik aztán kihozzák a kép mélységét, és véleményem szerint ez a legjobb módja a zenénk vizuális megjelenítésének. Vegyünk csak egy példát: nézd valamelyik borítónkat, és próbáld elképzelni, hogy milyen lenne színesben…
Különleges hangulata van a fotóitoknak. Az image fontos a mindennapokban is vagy csak a Lacrimosában?
Nem vettem észre, hogy a Lacrimosát azonosítani kéne az image-dzsel, mert számomra az image olyan, mint egy csomagolás, de számomra sokkal többet jelent az, hogy ki vagyok, és hogy érzek. Például ugyanúgy öltözöm, mint amikor a gótikus szín tagja voltam, és nem változtattam meg a külsõmet amiatt, mert zenélek. Szeretem kifejezni az érzéseimet így is, és azt hiszem ha valaki nem így cselekszik, az nem igazán hû a zenekarához. Vegyünk például egy punk bandát, normális kinézettel…
Ha valaki megnéz benneteket, mire számíthat? Gondolok itt különleges fényekre, kellékekre, díszletekre…
Természetesen vannak díszletek a koncertjeiket, ugyanúgy akár egy színházban, különbözõ piroeffekteket is használunk, bár a fellépéseink inkább egy rock koncerthez állnak közelebb, annyi különbséggel, hogy mi kicsit máshogy közelítjük meg a dolgokat.
Az új albumotokon, a Fassade-on együtt dolgoztatok egy szimfonikus zenekarral. Nehezen ment a közös munka?
Persze nem olyan könnyû dolog egy album rögzítése, de ha kellõképpen felkészült vagy, kész van a hangszerelés és leülsz a karmesterrel, hogy megbeszéld, mit hogy szeretnél, és ez elég hosszú idõbe telik…de aztán amikor már elkezdõdnek a felvételek, már minden jó úton halad. Hát nem volt túl egyszerû a szimfonikusokkal dolgozni.
Nemrég megjelentettetek egy DVD-t, ami a Lacrimosa történetét foglalja össze. Mit láthatunk rajta?
Akik megnézik, a Lacrimosa élõ fellépéseinek lehetnek szemtanúi, egészen az elsõ 93-as koncerttõl a tavalyi jubileumi buliig. Végül is azt láthatod, milyen egy igazi Lacrimosa show. Szerintem elég érdekes!
Gondolkodtok azon, hogy valamikor eljöttök Magyarországra is?
Nagyon szeretnék Magyarországon játszani, de amikor összeállítasz egy turnéprogramot, már eleve meg van nagyjából, hogy hova mész. Sajnos Magyarország nagyon elég messze van, és bizonyos mértékig azért meg van kötve a kezünk, de remélem, hogy a következõ turné alkalmával, Magyarországra is eljutunk.

Héda