A Nothing B. N. egy fiatal, modern zenét játszó
csapat. Egy kecskeméti fellépésük után vállalta a válaszadást a csapat frontembere,
Petneházi Ferenc énekes.
Mit kell tudni a zenekar megalakulásának körülményeirõl?
1996 októberében alakultunk meg, Köröstarcsán. Én és a dobosunk, Bajkai Ferenc
már régóta együtt játszottunk, aztán szép lassan cserélõdött a tagság. 1997
júliusában vettük fel a demónkat, melynek címe "Álom ez vagy valóság?"
lett. Tavaly októberben szállt be hozzánk Kovács László basszusgitáron, az addigi
bõgõsünk, Bankó Gábor pedig átváltott gitárra. Mellettük még Kiss Zoltán gitáros
játszik a csapatban.
Mi volt a kiindulópont, milyen zenét akartatok játszani?
Stílusbeli korlátok nem voltak. Természetesen megvannak a személyes kedvenceink,
és nyilván ezek hatása érezhetõ is a muzsikánkban. De a lényeg, hogy minden
téma, minden szöveg teljesen belülrõl jön.
Ha már szóba kerültek a kedvencek, akkor kérlek, sorold fel õket!
Természetesen a Korn, aztán a Machine Head, Pantera, Deftones, Biohazard, itthonról
pedig a Necropsia, akikkel legalább tizenötször játszottunk együtt, mint elõzenekar.
Ezen kívül jöhet még Oldfield, Vangelis, tehát tényleg nincsenek korlátok. Azaz
mégiscsak van, mert a diszkó nem igazán menõ... Mióta kinõt a szõr a pöcsünkön,
kemény zenét hallgatunk. Eleinte a klasszikus heavy metalt, Metallica, Megadeth,
õket a mai napig szeretjük. Nem lettünk szûk látókörûek!
Hogyan készül el egy nóta nálatok?
Többségében a szöveg van meg elõbb, de van olyan is, hogy a kettõegymástól függetlenül
jön létre, és apránként összehozzuk. Arra törekszünk, hogy minden milyen stílus,
az jöjjön ki, amit abban a pillanatban érzünk. Ebben a világban a depresszív
zenére könnyen lehet ihletet találni.
A szövegekrõl mit érdemes tudni?
100 %-ig én írom õket. Eléggé pesszimista, depressziós, neurotikus. Kétféle
értelmezésben íródnak, mivel egyrészt lehetnek személyesek, de az egész világról
is képet adhatnak. Vidám szöveget nem fogok írni, mert nem ilyenek vagyunk,
ezt a világot nem fogjuk optimistán látni. Elszomorít bennünket az, amit az
úgynevezett civilizáció mûvelt a Földdel, elszomorít az atombomba, a háború,
az erõszak. A katonaságot is igyekszünk elkerülni, ha másképpen nem, hát a polgári
szolgálattal. Minden szöveg egy szenvedés.
Mivel foglalkoztok a zenélés mellett?
Egyedül én dolgozom, a többiek tanulnak. Zoltán és Laci most érettségiznek,
Gábor hamarosan megkezdi a polgári szolgálatát, a dobosunk pedig egy menedzserképzõ
suliba jár. Ezek miatt eléggé keveset tudunk csak próbálni, mindössze két-három
hetente gyakorlunk együtt.
Szerinted létezik ma itthon rockzenei underground?
Közönségileg mélyponton van a dolog, fõleg az anyagiak miatt, másrészt a tévé,
rádió, az újságok túlnyomó többségben a divatbuzi bandákat részesítik eõnyben,
ezért az emberekhez elég nehezen jut el az underground zene. Talán most megint
kezd visszatérni a kemény zene, az igazi élõzne. Ebben az egyben próbálunk optimisták
lenni, mert sok helyen látjuk a közönség zeneéhségét, így azt hiszem, a dolog
jelentõsen már nem romolhat. Ehhez szükség van arra is, hogy a zenekarok segítsék
egymást. Szerencsére olyan hatalmas ellenségeskedések nincsenek a hazai csapatok
között.
Szokásos kérdésünk, hogy mi a véleményetek a fanzinekrõl?
Nagyon értékeljük azt, hogy vannak olyan emberek, akik pénzt és fáradtságot
nem kímélve, anyagi haszon nélkül azon törik magukat, hogy segítsék a magyar
underground zenét. Szerintünk nagy szükség van a fanzinekre, mert minél több
lap jelenik meg, annál jobban megtalálhatja mindenki a saját ízlésének valót.
A nagyobb magazinok mellett nagyobb súlyt fektetnek a hazaiakra, mint a külföldiekre.
Mit üzentek az olvasóknak?
Foglalkozzanak minél többet a magyar zenekarokkal, menjenek a koncertekre, és
a kedvenceiket a saját ízlésük alapján válasszák ki!
Cím:
Petneházi Ferenc
5622 Köröstarcsa, Arany J. u. 13.
Ákos