rockgyemantok.hu

Létezik egy fantasztikus dallamos rockzenét képviselõ együttes hazánkban immáron 1995 óta. A most már hetedik éve megalakult zenekar öttagú (Raczkó Balázs-ének, Nehéz György-billentyûk, Herr István-gitár, Pálmai Viktor-dobok és Vincze Zoltán-basszusgitár), stílusukat tekintve dallamos fõként rock és némi pop elemeket egyaránt tartalmazó könnyûzenei mûfaj képviselõje. Az együttes tagjai rutinos és tapasztalt zenészek, ennek is köszönhetõ szövegekben is igényes zenéjük. Elõadásmódjukban igazán energikusak, a koncertek folyamán show-elemek használatával teszik látványossá és érdekessé a mûsoraikat. Elsõdleges alapelvnek tekintik közönségük maximális "kiszolgálását", hiszen eddigi eredményeiket nem érhették volna el közönségük lelkesítése és támogatása nélkül. Évek óta járják a különbözõ klubokat, sorra készítik profi demofelvételeiket, klipjeiket, ám a nagy áttörés eddig nem sikerült.

Az utóbbi idõben is lelkesen látogattam koncertjeiket, melyek soha nem okoztak csalódást számomra. Legutóbbi koncertjükön 2002. január 19-én a Ráday klubban sem történt ez másképp. 2001. november 23-án a Rockplanetben aratott hatalmas sikerük is arra utal, hogy a közönség valóban igényli a hazánkban már oly ritkaságnak számító dallamos és igényes "élõ" zenét.

Úgy érzem, hogy a magyar zeneipar igazán felkarolja és lehetõségeket ad olyan rétegzenekaroknak, amelyek nem igazán érdemlik ki a közönség szeretetét. Éppen ezért tiszteteletreméltónak találom ennek az öt fiatalembernek a kivételes tehetségét, kitartását, hiszen õk még ennyi idõ után is a pályán maradtak, ami nem kis dolog, hiszen az elmúlt pár év valódi pokol az "élõ zenét" játszó csapatoknak, hiszen a klubok sorra megszûnnek és a lemezszerzõdés sem igazán hozta meg számukra a minden bizonnyal már igencsak megérdemelt sikert. Ezt nagyon szomorúan könyveltem el magamban, hiszen többek között én is az elsõk között hallgathattam meg a 2001 novemberében elkészült újabb 3 számos maxi promóciós célokra szánt demójukat, amely nem változtatta meg lelkesedésemet a zenekar iránt.

Eddigi pályafutásuk során sorra aratták le a különbözõ babérokat, mint például a Jump Országos Tehetségkutató Verseny, amelyen 4. helyezést értek el, valamint az 1999-ben és 2000-ben rendezett Bon Jovi estek az E-klubban, a Polygram kiadó felkérésére, majd elsõ és nem utolsó sorban a WigWam Rock klubban rendezett koncertek. Ezek nem mindennapi események, hiszen a 2001. év már jóval csendesebben telt, mint amire számítottunk az elsõ lemez megjelenése után. Pedig ez az album már igazán kijutott a fiúknak, ezt minden bizonnyal állíthatom. Véres verítékkel kellett megszenvedniük azért is, amit ezidáig elértek, most mégis nagy a csend körülöttük.

Valójában ennek van egy másik oka is: a fiúk egy új -második- album kiadásán dolgoznak, de ehhez mindenképpen szükségük lenne támogatók és szponzorok jelenlétére. Nem kell ezen meglepõdni, mert sajnos ez a jelenség manapság már fogalommá vált hazánkban. Én mégis azt mondom, hogy " Ne adjátok fel fiúk, mert kijár nektek a várva várt mindent elsöprõ siker!" Remélem akadnak még média- és egyéb jellegû támogatók akik nem vetik meg az igényes, jó zenét és adnak még esélyt egy olyan tehetséges csapatnak, mint a Snake Heart zenekar.

Fel a fejjel fiúk, ne tekintsetek a múltba, csak a jövõre gondoljatok!:)

Eternity
2002. február 11.