VERTIGO
Harmath Szabolccsal, a Vertigo zenekar gitárosával afféle "levélinterjút" akartam készíteni. Szabolcs azonban egy olyan profi fogalmazást kerekített a zenekarról, hogy nem is nagyon kellett belenyúlnom. Íme hát a banda története.
1993 nyarán állt össze elõször a csapat, egy házibulin, a szomszédok nagy örömére. A házigazda, Gál Árpád állt be a szinti mögé, a házi készítésû diófa basszusgitárral Jankó Bálint döngette az alacsony frekvenciás zöngéket. Õ javasolta a Vertigo nevet, ezt azóta is büszkén viseljük. A kis dobosunk Nagy Lajos volt, én meg gitáromba kapaszkodva húztam a talpalávalót. Minderre Ulmann Zoltán énekelte rá dallamosított verseit. Így kezdõdött... A tulajdonképpeni eredeti felállás ezután alakult csak ki, amikor is Baksai Péter immár hivatalosan leváltotta ideiglenes billentyûsünket, és megkezdõdtek a próbák. A számokat otthon írom sequencerrel, aztán a próbán alakulnak ki igazán, ahol mindenki a sajátját alakítgatja. Tornatermekbõl kávézókba, mûvelõdési házakba jártunk, aztán komolyabb fellépések jöttek: Tilos az Á, PeCsa, Tabán, majd 1994 elején beneveztünk a Marlboro Rock-ra, és a középdöntõig jutottunk. Ezidõtájt készítettük el elsõ lemezünket "Szédülés" címmel, mely a Vertigo magyar megfelelõje. Sokszorosítottuk az anyagot, és bizony az a néhány száz kazi egyszer csak eltûnt a boltokból. Nnna, és akkor jöttek a nagyok: egyik példaképünk, a Mission elõzenekara lehettünk, és 1995-ben a Siouxsie is csak utánuk énekelhetett. Nem sokkal késõbb pedig a Sexepil, Chumbawamba, New Model Army fesztiválján lehettünk ott a cucc belövéséhez... Ja, és nemegyszer sikáltunk a Kispál elõtt. Egyszer a Depeche Mode klubban is felléptünk, már az új dobossal, Vad Zolival. Dalaink, azaz Zoli versei szerelemrõl, magányról, elmúlásról, örökkévalóságról szólnak, hiszen errõl szól az élet. Magyarul éneklünk, de ha lenne lehetõségünk, nem biztos, hogy nem próbálkoznánk az angollal. És a Cure, Mission, Depeche Mode feldolgozások is eredeti szövegel hallhatók. Nemrég egy dalunk (Ismeretlen arc) megjelent a Catalogue válogatáson, és azt hiszem, ennek hatására íródott egy félodalas cikk az egyik komolyabb zenei lapban a bandáról. Most kissebb kényszerpihenõt tartunk, de azután újra beleugrunk a lekvárba. A második album anyaga már megvan, csak stúdióba kell vonulni. És elkezdjük nyári koncertsorozatunkat, figyeljétek a plakátokat! Üdv...
B. Timi