Vicky Sunday
Egy srác, akirõl már jómagam is sokszor hallottam, de igazából sosem tudtam õt elhelyezni a rockzene széles palettáján. Most viszont megkaptam tõle a vadonatúj 3 számos cd-jét, áthallgattam, és feltettem neki a kérdéseimet.
Neved sokat hallottam már, de igazából sohasem tudtalak hova
tenni! Mit érdemes Rólad tudni?
Hmm.. nem szeretnék egy magam elé tartott görbe tükör által mutatott képet lefesteni
az olvasóidnak. Számos formációban zenéltem eddig, fiatalabb és idõsebb zenészekkel,
elõször basszusgitáron, késõbb énekesként, sõt egy felejthetõen rövid project
erejéig szólógitáros is voltam. Elég széles stíluspalettát jártam át, melyek
mindegyike akaratlanul is hagyott valamilyen nyomot bennem, és ez talán a zenémen
is érezhetõ.
Ami cd-t elküldtél, az egy nagyon profi kiállású, mind a cd, mind a borító.
A dalok is korrektek. Mesélnél errõl az anyagról? Hol lehet megszerezni, milyen
célra készült?
Az anyag valóban elég kiforrott, köszönhetõen annak, hogy sok ember munkája
fekszik benne, úgy aktív segítõként, mint önjelölt kritikusként, akiknek a véleménye
néha fontosabb, mint a hozzáértõké. Az anyag belföldön a napokban kerül bolti
terjesztésre, de egyben promóciós célokat is szolgál, ezért a produkciót minden
részletében a külföldi lemezcégek, producerek elvárásaihoz igazítottuk.
Kik segítettek Neked a felvételnél?
Hál' Istennek rengeteg segítõt tudnék itt felsorolni, név szerint a közremûködõ
zenészeket említeném meg. A munkát eredetileg Petõ Levente gitárossal és Tiger
névre hallgató basszusossal kezdtük, akik jelenleg Amerikában próbálnak szerencsét.
Akkor a dobok mögött még Döme Dezsõ ült (ex-Hobo Blues Band). Levente és Tiger
döntõ szerepet játszott a dalok végleges, lemezen hallható formájának kialakításában.
A végleges anyag azonban már Jakab Viktor basszusgitáros és Buday Tamás gitáros,
billentyûs, programozó, stb. közremûködésével került rögzítésre. Idõközben a
dobok mögé Hornyák Balázs került.
Jakab Viktor neve ismerõsen cseng az Ossianból. Buday Tamásról mondanál valamit?
Buday Tamás igen komoly zenei múlttal rendelkezik. 1985-ben Magyarország elsõ
trash metal zenekarának a legendás Tormentornak volt alapító tagja, majd 1992-ben
radikális stílusváltással megalapította az inkább Aerosmith-es vonalba sorolható,
eredetileg még fúvósszekciót is használó Hot Shot-ot. Én is ezekbõl az idõkbõl
ismerem. Ennek immár nyolc éve, de ez az elsõ project, melyen együtt dolgozunk
és mind emberileg, mind zeneileg igen jól kijövünk egymással.
Most ne érts félre, de ez a cd, mintha egy kicsit túl mûvészies lenne. Mit
gondolsz, mennyire van erre igény?
Nos a lemezt meghallgatva egyértelmûen kiderül, hogy nem volt kitétel, valamely
piaci szempontból felkapottabb irányzat követése, sem divatos zenekarok ötleteinek
a lemásolása. Rengeteg különféle zenét hallgatok a komolyzenétõl a hardcore-ig,
hogy csak a végleteket említsem, de mióta az eszemet tudom, azt játszom, ami
belülrõl, belõlem jön. Véleményem szerint létezik és a jelek szerint egyre bõvül
az a réteg, ami az ilyen, igényesebb zenéket szereti. Ettõl függetlenül igaz,
hogy ez rétegzene, de nem is volt más a cél.
Nagyon érdekes a borítón lévõ rajz... mit akarsz vele kifejezni?
A kép valójában nem kapcsolódik a lemez címéhez. Ez egyfajta képi asszociáció,
amit mindenki a maga ízlése, preferenciái szerint rak össze. Az egész egy elég
groteszk és perverz világ szimbóluma lehet, egy durva torzó a látszat és a valóság
között feszülõ ellentétrõl.
Szövegeid mirõl szólnak?
Hmm.. ez egy jó kérdés, ahány szöveg, annyi féle. A központban talán az elõbb
említett ellentét áll, hogy vajon meg tudod-e magyarázni, mi miért történik,
hogy ura vagy-e legalább a saját dolgaidnak? Foglalkoztat a civilizációval lassan
megsemmisülõ, mégis mindenhol jelenlévõ misztikum kérdése. Az egyén helye, vagy
éppen számkivetettsége a társadalomban. A Danger in Love például elég pszichotikus
ahhoz, hogy szimplán szerelmes számnak nevezzük. Olyan, mintha egy õrült hajtogatná
zavaros visszatekintését egy elmegyógyintézetben, de ha belegondolsz, bizonyos
helyzetekben, mélyen belül mindannyian lehetünk ilyenek. A címadó Mosaic egy
teljesen szétesõ világot mutat. A mi világunkat, ahol a megmagyarázhatatlan,
de kõkemény nyomás (ezt nevezhetjük sorsnak, de akár globális civilizációs hatásnak
is) szabályos üzleti szerzõdés keretében nem is szolgává, inkább már csak a
társadalom egy alkatrészévé teszi az egyént. A dal refrénje a már-már eleven
hipnózisban vegetálókat próbálja felébreszteni. Gondolj bele, az emberek több
mint 90%-a másról álmodott, mint amilyen életet él, és azt mondja magának: ez
a sorsom, hogy ezzel feloldozza magát a megalkuvása miatti felelõsség alól.
Hányszor mondjuk azt, hogy inkább ezt vagy azt kéne csinálni, miközben estig
ülünk a TV elõtt az édes semmittevésben?
Élõben fel szoktál lépni?
Itt sem a mennyiség dominál, azaz nem elsõdleges a "menjünk már koncertezni!" érzés. Persze mielõbb szeretnénk megmutatni a dalokat élõben is. Az elmúlt pár
hónapban a lemez három nótája mellé 11 új számot raktunk össze, most ezeket
finomítjuk és próbáljuk össze. Szeptemberben kezdjük a koncertezést.
Hogy zajlik Nálad egy próba?
A számok vázlatát én játszom fel gitárral, basszussal és valami ötletszerû énekdallammal.
Ezt elõször Tamás kapja meg CD-n, hogy ízlésének megfelelõen újrajátssza a gitárokat
és egyáltalán valami hallgathatót rakjon össze belõle, majd a többiek változtatási
ötletei jönnek, melyeket beépítünk a nótákba. Ezután a kész számokat ki-ki otthon
gyakorolja. Próbán általában már csak a végleges verziót játsszuk össze, de
van hogy ekkor derülnek ki olyan dolgok, melyek elõzõleg nem hallhatók.
Mi a véleményed a hazai rockéletrõl?
Huhh.. pozitív. Gombamód szaporodnak a jobbnál jobb kvalitásokkal rendelkezõ
bandák.
Milyen zenéket szeretsz otthon hallgatni, és miket élõben?
Szinte mindent. Legnagyobb kedvencem a Skid Row, de nevetni fogsz, néha hetekig
komolyzenét hallgatok. Vettem mostanában egy-két modern rock albumot is. Koncerten
igazából az összhatás, a hangulat fog meg. Itt nem is annyira a zene van a középpontban,
mint az elõadásmód, a zenészek egyénisége.
A honlapod www.vickysunday.com kinek a munkája?
Az oldalt nagy zenerajongó web-designer barátom Kardos Péter készítette kiváló
grafikai ízléssel, mely alatt a jól eltalált összhangot értem tartalom és forma
között.
Miket szoktál a neten nézegetni? Vannak-e kedvenc oldalaid?
Indiszkrét kérdés volt haha! A netet általában céltudatosan használom, azaz
konkrétan keresek valamilyen információt. Kedvenc oldalam nincs, de megvan hogy
hol szeretek chatelni!
Mivel foglalkozol a magánéletben?
Ez a téma maradjon tabu.
Mit mondanál még el?
Ha rossz, akkor nem én voltam, nem én tettem, semmi közöm hozzá! Ha jó, akkor
természetesen a nevemhez fûzõdik, vagy legalábbis szegrõl-végrõl kapcsolatban
állok a dologgal!
Rob