 
  
 
  
 
  
 
  
Egy zalaegerszegi koncert után ültem le a Mood három tagjával: Füleki Sanyi és Hegyi Kolos gitárosokkal, valamint Koltay Tamás dobossal beszélgetni.
 Mit kell tudni a zenekar történetérõl?
   S: 1993 decemberében alakultunk. Kimondottan ezt a zenét szerettük volna csinálni, 
  amit most játszunk. Az énekes, Holdampf Gábor, Kolos és jómagam vagyunk az õstagok. 
  Dobost sokáig keresgéltünk, míg rátaláltunk Tamás barátunkra. Elfogyasztottunk 
  egy bõgõst, most lesz két éve, hogy Feri bácsi (Marek Ferenc basszusgitáros) 
  velünk van. Végigjártuk a szokásos lépcsõfokokat, demózgattunk, szerepeltünk 
  a Demonstráció II. válogatáslemezen, aztán jött a Black demo, Burning Slow, 
  a Vol. 1, a Black album, most pedig nagy erõvel készülünk a harmadik lemezre.
 
  S: 1993 decemberében alakultunk. Kimondottan ezt a zenét szerettük volna csinálni, 
  amit most játszunk. Az énekes, Holdampf Gábor, Kolos és jómagam vagyunk az õstagok. 
  Dobost sokáig keresgéltünk, míg rátaláltunk Tamás barátunkra. Elfogyasztottunk 
  egy bõgõst, most lesz két éve, hogy Feri bácsi (Marek Ferenc basszusgitáros) 
  velünk van. Végigjártuk a szokásos lépcsõfokokat, demózgattunk, szerepeltünk 
  a Demonstráció II. válogatáslemezen, aztán jött a Black demo, Burning Slow, 
  a Vol. 1, a Black album, most pedig nagy erõvel készülünk a harmadik lemezre.
  Mióta zenéltek?
  S: Mindannyian nagy tapasztalattal rendelkezünk. Tamás is zenélt elõzõleg, Kolos 
  is, sõt én is (ha-ha). Annak ellenére, hogy most ezt a New Orleans-es, Sabbath-os 
  ízû dolgoka csináljuk, elég különbözõ zenekarokban zenéltünk. Kolos a vadabb 
  thrash, Tamás inkább a lazább rock, én pedig egyenesen a hardcore vonalról jöttem. 
  Feri bárhol megállja a helyét, míg Gábor szintén thrash vonalról jött.
  Mennyi elõnyötök származott abból, hogy szerepeltetek a Demonstráció II-n?
  S: Ennek köszönhettük az újságszerepléseket, és az elsõ kazetta megjelenését. 
  Ez volt a kezdõ lökés. Igazából nem foglalkozott senki egy olyan zenekarral, 
  aki ugye angolul énekel és ismeretlen, de Vida Feri, a szombathelyi rockmágus 
  felkarolt minket, és három kazettánkat is õ adott ki.
  A zenétekre óriási hatással van a Black Sabbath. Mik még a hatásaitok?
  K: Magyarok közül minimális. Nekem csak a Bedlam.
  S: Nagyon erõs ez a New Orleans vonal és a Sabbath. Ez a gerinc, ehhez jönnek 
  még a metal, rock zenekarok, minden oldalról.
  Úgy tudom, a Slow Down albumotok Amerikában is mgjelent.
  T: Elméletileg lehet kapni, viszont a terjesztés elég szerény.
  A lemezek hogy mennek Magyarországon?
   K: Szarul... Végül is, amit legyártottak, az mind elfogyott.
  S: Úgy mennek, ahogy a koncertek, meg a fanzinek.
  T: Nincs rá pénz, és nem vagyunk a fõvonaban.
  Hogy állítjátok össze a számokat?
  T: Fölteszünk egy lemezt, és lekoppintjuk (ha-ha-ha). Utána még egyet meghallgatunk, 
  hogy ne legyen feltûnõ (ha-ha).
  S: Egyébként röhej, de tényleg úgy állnak össze a számok, hogy amikor meghallgatunk 
  egy zenét, akkor utána abból merítünk.
  K: Persze itt nem másolásról van szó, mert csak a stílusjegyeket használjuk 
  fel.
  S: Maga a metódus milyen? Ha valami jó témát kitaláunk a próbán, akkor az a 
  próba végére kikerekedik.
  Valamilyen külföldi kiadó is érdeklõdik utánatok...
  S: Igen, egy svéd kiadó. Lesz egy svéd zenekarral megosztott bakelit, amire 
  három nóta kerül fel.
  K: Még az is egy jó hír, hogy felkértek egy Sabbath tribute lemezen való szereplésre.
  Esetleg tudnátok pár szót mondani az új albumról?
  K: Egységesebb lesz, de szerintem sokszínûbb is.
  S: Szeretnénk, ha végre úgy szólalna meg, ahogy egy Mood lemeznek kell. Reméljük, 
  ez teljesülni fog.
  A borító megint mezõgazdasági témájú lesz?
   S: Nem. Most csináltunk egy borítótervet. Engem kísértetiesen emlékeztet 
  egy klasszikus borítóra.
  Hogy sikerült a Black Sabbath est?
  T: Király volt.
  S: Azt szeretném elmondani, hogy sokan arra panaszkodtak, hogy keveset játszottunk, 
  de ez nem csak rajtunk múlt. Ez volt megbeszélve. Irtózatos energia volt, fel 
  kellett rá készülni, és ez elvette az idõnket a számírásról, így valószínûleg 
  nem lesz ilyen még egyszer.
  Utolsó, mondhatni szokásos kérdés: mi a véleményetek a fanzinekrõl?
  K: Hébe-hóba szoktam venni. Én megmondom õszintén, jobban szeretem néhanapján, 
  mint a Hammert, meg a nagyobb lapokat, mert teljesen más szemszögbõl nézik az 
  egészet. A fanzinek teljesen szubjektívek, nincs üzletpolitika.
  S: Jó, hogy vannak!
  T: Nagyon király, hogy van ilyen!  
Cím: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Héda





