A pécsi Nighthawks már jó pár éve játssza a feelinges hard rock/metal zenéjét. Abban a szerencsében részesülhettünk, hogy meglátogathattuk a csapatot a próbahelyükön - bizony-bizony, saját fészkében csaptunk le az éjszakai sólyomra! Interjúalanyaink: Sudár Anita basszusgitáros, Deák József énekes, Kertész Gábor dobos és Bozontosh gitáros (a másik gitáros, Sudár Roland sajnos épp fogorvosnál volt). Lássuk akkor az intit!
Bemelegítõ kérdés: vázlatosan foglaljátok össze
az eddigi fõbb eseményeket!
Bozontosh (B): Mindannyian régóta zenélünk, én 6-8 éve. Ez a felállás 2 éve
van együtt kb. 2001 nyarán felvettünk egy demót a Denevér Stúdióban, ennek "Túl
késõ már" a címe és 5 szám szerepel rajta, 3 rockosabb és 2 metalosabb.
Az utóbbi idõben egyre több koncertünk is volt, pl. a Summerground fesztiválon
és a Rockmaratonon (bár az elmaradt az esõ miatt, haha!). Hát kb. ennyi.
Nighthawks néven már készült korábban is egy demo, majd most ez az új. Milyennek
találjátok õket?
Deák József (J): A második sokkal jobb szövegileg, zeneileg, mint az elsõ, profibb,
jobb a hangzása. Az elsõ egyszerûbb volt.
Kertész Gábor (G): A régi felállásban Bozontosh, Jockey és Roland voltak benne.
B: Mondjuk nekem mindkettõ tetszik!
Az a lényeg! Az elsõ demón 4 szám volt, az újon pedig 5. Ennyi számotok van
összesen, vagy csak a a legjobbakat veszitek fel?
B: Amikor az új demót csináltuk, 7 számunk volt és 6-ot akartunk felvenni. Végül
is 5 lett belõle, nem az idõ, hanem a pénz miatt. 4 napunk volt, így is minden
nap reggel 10-tõl éjjel 4-ig dolgoztunk. De nem baj, mert ezek a számok legalább
megvoltak már 7-8 hónapja és kiforrottak voltak. És most meg van 13-14 számunk.
Hogyan írnád körül, amit játszotok?
B: Dallamos hard rock, heavy rock.
Sudár Anita (A): Egyébként észre lehet venni a mostani demón is, hogy azok a
nóták, amiket a tesóm, Roland ír inkább hard rockosabbak, rock 'n rollosabbak,
az én dalaim pedig inkább metalosabbak.
B: Persze vannak vegyesebb dalok is.
Ahogy járom a várost, egy csomó falra fel van fújva a nevetek. Ennyi rajongótok
volna már?
J: Saját magunk rajongói vagyunk, haha!
B: Ezek még az elõzõ felállás idejébõl származnak. Fiatalok voltunk, aztán...
J: Mi van, öregnek érzed magad?
B: Neeem, hogy mondjam...nem fiatalok voltunk, hanem kicsit eszetlenebbek. Bár
még most is felfújom, ha arról van szó, haha!
A: Újabban a buszmegállókban a kukákra ragasztgatjuk a plakátokat.
B: Igen, mert a máshol leragasztják, ott meg tök sokáig megmarad.
Milyenek az eddigi koncerttapasztalatok?
G: Elég sok koncertünk volt. A legjobb a kaposvári jótékonysági buli volt, amit
egy kislány szívmûtétje érdekében szerveztek, 8 zenekar lépett fel. És mivel
a kaposvári rádió játssza a számainkat, ismertek minket az emberek. De máshol
viszont nem ez a jellemzõ, pl. mentünk Zalaegerszegre a CS.Í.T. elé, ami egy
feldolgozásbanda. Õk végül is nem tudtak eljönni, a közönség meg mindig feldolgozást
akart hallani tõlünk...pl. a Paranoid-ot rengetegszer eljátszottuk ott. Pedig
amúgy nem erõltetjük a feldolgozásokat, a Paranoid-ot és a Guns-tól a Mama kin-t
játszottuk csak eddig.
A: Kaposváron egyébként szinte az összes csapat ilyen dzsi-dzsi metalt nyomott,
és ment a pogo elõl. Kicsit izgultunk, hogy mi lesz a mi bulinkon, de aztán
hihetetlenül jó közönség volt; énekelték a szövegeket meg minden. Kicsit meglepi
volt ez nekünk.
B: Minél többet szeretnénk játszani ezután is, mert hiányzik a színpadi rutin.
Mondjuk itt a próbán jól megy, de a színpad azért más.
A: A két gitárosnál mondjuk megy a fejrázás, de én ilyet biztos nem fogok csinálni,
mert abban a pillanatban mellényúlok, haha.
Na és koncerten örültök, ha van pogo, vagy az is megfelel, ha figyelmesen
néznek Titeket?
B: Nem, hát az lenne a legjobb, ha mindenki odajönne, rázná a fejét, pogozna,
élvezné a bulit.
Na jó, de aki nem ismeri a zenét, nem biztos, hogy odamegy elsõre.
A: Vagy biztos hogy odajön, de akkor biztos hogy holtrészeg.
G: Ezért is szeretnénk ugyanabba a városba többször is visszamenni, mert Zalaegerszegen
is mondták, hogy jó ez, csak nem ismerik. Talán sikerül majd leszervezni egy
turnét, amit minden évben meg tudnánk ismételni. Vagy ha nem is turné, de többször
elmenni mindenhova.
B: Meg hát ez a kaposvári eset kivételnek számít, amúgy nem nyomják sehol a
rádióban a rockzenét. Pedig akkor jobb lenne a helyzet. Így meg, ha vissza is
megyünk valahova, ki tudja emlékeznek-e majd rá, mi volt egy évvel ezelõtt.
Koncerteken nem szoktátok a kazikat árulni?
B: Szoktuk, ha nem felejtem épp el, haha! Kaposváron tetszett az embereknek,
ismerték is, vettek is belõle. Ahol meg nem ismerik, ott csak néznek üveges
szemekkel, nem is vesznek semmit.
J: Meg hát ahol hullarészegek, ott az utolsó fillérüket is piára költik el és
nem egy Nighthawks demóra.
G: Várhatóan most lesz majd a pécsi boltokban meg a plazaban is. Na nem mintha
lenne terjesztõnk, csak én próbálom szétszórni a kazettákat.
B: Õ a terjesztõ és a koncertszervezõ is egyben, haha!
Következõ kérdésem a szövegekre irányulna. Ki írja õket és mirõl szólnak?
A: A legtöbb szöveget én írom, de Józsi is besegít. Az egyetlen, ami félreértéseket
okozott, az az Ezer átok. Ugye hallják a refrént, hogy "féld az istent",
és volt ilyen kritika, hogy ez akkor white metal...hát, õk tudják. Szerintem
mindenkinek a szíve joga, hogy miben hisz. Én nem mondanám magamat hívõnek,
persze biztos van valami, csak én még nem találkoztam vele. De voltak pl. a
keresztes háborúk, ahol a vallás címszó alatt gyilkoltak, hát ott már aztán
elvágtak mindent, azután már nem volt megállás. És ahogy az emberek közvetítik
egymás között ezt az Isten-dolgot, az teli van ellentmondásokkal. Én csak ezt
akartam kifejezni.
Ehhez a fajta zenéhez tartozik egy rock 'n rollosabb szövegvilág is, ugye?
A: Ilyen pl. a Rég volt, ez a másik véglet az Ezer átokkal szemben. A mostani
demó hasonló jellegû dalainál, miközben írtam a zenét, egybõl éreztem, hogy
milyen szöveg kell rá. Egyszerûen rá kell érezni, hogy milyen stílusú számhoz
milyen szöveg kell. Kész nótára utólag sokkal nehezebb szöveget írni szerintem.
Sokan mondják, hogy a magyar szöveg nem mindig szerencsés az angollal szemben,
mert angolul még ha rossz a szöveg, akkor is jól hangzik és élvezik az emberek.
A: Igen, bizonyos szempontból tényleg jobb lenne angolul írni a szövegeket.
Az angolban ugyanis a szótagokat lehet variálni jobbra-balra, nyújtani a sorokat.
B: Csak ehhez kellene valaki, aki olyan profin lefordítja õket, hogy ugyanazt
is jelentse, mint a magyar verzió.
G: Viszont szerintünk Magyarországon magyarul kell játszani. Ha külföldön is
lehetõséghez jutnánk, akkor kellene átírni a számokat angolra. Én sok embertõl
hallom, hogy nagyon tetszik nekik ez a magyarul éneklés. Én magam is szívesebben
hallgatok magyar szöveget magyar zenekartól.
B: A nevünk mondjuk nem magyar, haha! Mert nehéz olyan magyar nevet találni,
ami nem hangzik idiótául és az üzenete is rendben van.
A: Kicsit nyelvtörõ, haha!
B: De már hozzászoktunk.
Kik a példaképeitek, ha vannak ilyenek?
B: Nekem a kedvenc zenekarom a Guns 'N Roses, gitárosban pedig a Slash.
G: Nekem az unokatestvérem a példaképem, Heltai Gergõ. Persze sok jó dobos van
még, pl. Matt Sorum, meg az összes volt dobtanárom is példaképnek számít, de
õ az, aki igazán jól dobol szerintem.
J: Nekem Ian Gillan, csak azért, mert b...ott jó hangja van...volt. Szívesen
elfogadnám a hangját, haha!
A: Mivel kislány korom óta nagy Guns rajongó vagyok, így Duff-ot tudnám említeni,
õ volt az, akinek figyeltük, lestük a mozdulatait. Ezenkívül a tesómat mondanám
még, aki szintén nagyon jó bõgõs volt.
Szerintem ez a fajta dallamosabb típusú heavy rock az utóbbi idõben kissé
háttérbe szorult.
B: Én ezen már annyit gondolkodtam, és igazából nem is tudok említeni olyan
magyar vagy külföldi zenekart ebbõl a stílusból, aki az utóbbi idõben befutott
volna. Ti tudtok?
G: Nem, de ez igazából részben a média hibája. Pl. van egy haverom, aki nagy
house õrült és soha nem gondoltam volna, hogy meghallgatna ilyen zenét. Megmutattam
neki a demót és nagyon bejött neki. Van két nagy rádió ugye, a Danubius és a
Sláger rádió, és ha õk foglalkoznának kicsit a rock-kal, akkor nem ez lenne
szerintem.
B: Tehát teszem azt, ha minket játszanának, akkor minket is szeretnének.
És Ti igényt tartanátok az ilyen emberekre, akik épp azt hallgatják, ami
a rádióban megy? Jó lenne, ha azok, akik most pl. house-t hallgatnak, a hard
rock-ra térnének át?
B: Annyiból tartanám ezt szerencsésnek, hogy ha többen szeretnék a zenénket,
akkor több helyre hívnának minket, több pénzünk lenne, jobban meg tudnánk csinálni
a zenét. Így meg csak szenvedünk és nincs pénzünk egy normális felvételre.
A: De ha rockzenét játszanának a rádiók, akkor elõbb utóbb azzal is azt csinálnák,
mint a house-zal meg a többi szarral. Az is csak a pénzrõl szólna.
G: Az lenne a legjobb, ha az ember el tudná dönteni, hogy mit szeret. Nem az
lenne, hogy csak egyfajta zenét játszik egy rádió és egy nap ötször lenyomja
ugyanazt.
J: Ami bejött azt mindjárt elkezdik futószalagon gyártani, ez az igazság. És
semmi újat nem próbálnak ki, egyre mocsokabb, szarabb az egész.
Tehát akkor az emberekben van a hiba végsõ soron, mert nem keresgélik a jó
zenéket, inkább hallgatják amit a rádióban adnak, nem?
B: Egy mai világban nincs idejük az embereknek arra, hogy elmenjenek és megnézzék,
hogy milyen zenék vannak, mi a választék.
A: Vagy ha bemész egy általános iskolába, ott van mondjuk egy osztályban 30
kislány. Ha ebbõl 28 kilakkozza a körmét és a Shyguys-t hallgatja, akkor a maradék
2, akik nem azt hallgatják, már eleve le vannak sérülve. Nem tudják felvállalni,
mert a baráti körük azt hallgatja.
J: Az a baj, hogy ez eleve egy rétegzene. Ezért kellene a médiának szerepet
vállalnia abban, hogy ezt a stílust nyissa az emberek felé, mindenki felé.
G: Külföldön talán annyiban is más a helyzet, hogy több rádió van, ami országosan
sugároz.
A: Több pénz is van.
B: Mindig ide lyukadunk ki, haha!
Szerintetek mennyire számít "polgárpukkasztónak" ez a stílus manapság,
hogyan ítélik meg az emberek?
J: Aki szereti, az biztos pozitívan ítéli meg, aki meg nem, annak szerintem
késõbb sem fog megváltozni a véleménye. Pl. az idõsebb korosztály. Õk megmaradtak
annál, amit korábban is szerettek.
A: Az én mamám szereti a Guns-t.
B: Az én mamám pedig 78 éves, nem szereti a Metallica-t, de elismeri, hogy jó
zenét játszanak.
G: Szerintem nem polgárpukkasztó ez a zene, amit csinálunk, csak sok embernek
elõítéletei vannak iránta. Meg ez egy életstílus is, mert ezt nem lehet hobbiból
csinálni, legalábbis aki komolyan akarja. Nálunk mindenki szinte az összes pénzét
ebbe öli bele (kivéve a Jockey-t haha).
B: Furcsák az emberek. Én pl. nemrég megismerkedtem a konditeremben egy sráccal,
és szóbakerült, hogy zenélek. Kérdezte, hogy rock? Mondom igen. És annyira lekezelõen
beszélt errõl, pedig úgy egyébként nincs semmi baj vele, tök normális. De szerinte
a rockzenészek mind iszákosak, alkoholisták. Pedig ebben a stílusban is ugyanannyian
alkoholisták vagy drogosak, mint a többiben..
A: Akkor is, szerintem a rockerek még mindig sokkal jobban összetartanak ha
balhé van, míg ha elmész egy discoba...
J: ...és jól agyonvernek, mert ránéztél az X, Y nõjére. De tényleg ez van. Egy
rockkoncerten meg odajönnek az emberek beszélgetni, olyanok is, akiket még életedben
nem láttál. Aki ezt nem ismeri, az nem tudja, mibõl marad ki.
Fontos számotokra, hogy híresek legyetek?
J: Nekem nagy vágyam, hogy egyszer befusson majd a zenekar.
B: Nem is csak magáért a befutásért lenne ez jó, hanem könnyebb lenne a zenét
csinálni, ha csak arra kellene koncentrálnunk.
J: Meg hát nem is a pénz számít, hanem hogy kib...ott sok ember elõtt játsszunk,
és hallgassák és élvezzék a zenét. Ez nagyon jó érzés, aki ezt nem éli át, az
sohasem fogja megérteni.
G: Lehet, hogy mi se, haha! A lényeg, hogy célok vannak, amiket el szeretnénk
érni.
B: Mindenesetre, ha nem érnénk el többet, én már akkor is büszke leszek ezekre
az évekre, erre a két demóra, és bármikor jó szívvel berakom õket otthon, és
jól érzem magam, a többi nem érdekel. Persze ezt a lemezt még vegyük fel, haha!
Ha már említetted, akkor errõl is mondjatok valamit. Ez mikor jönne ki?
B: 2003 tavaszán vennénk fel. Ez mondjuk csak nekünk nagylemez. Jó lenne mondjuk
találni valami kiadót, vagy terjesztõt, de ha nem, akkor mi kihozzuk, ahogy
a demókat is.
Ezen csak új számok lennének, vagy a demóról is?
B: Lesz rajta a demóról is, és lesznek új számok is. Olyan 10-12 szám lesz rajta.
A: A zenekar ettõl az anyagtól várja a változást, mert ezek olyan nóták, hogy
bennük van minden, és nem tudom, hogy a következõkben tudunk-e majd ezekhez
képest újat vagy jobbat csinálni. Hogy jobban felfigyelnek-e ránk, ezt nem lehet
elõre megmondani.
B: Ebben most benne van 2, vagy inkább majdnem 3 év munkája, beleadtunk apait-anyait.
Az új számok kicsit húzósabbak, nem? Ha jól hallottam.
B: Ha-ha! Melyik?
Az utolsó, amit játszottatok. Az elég keményen indult.
B: Az a Fogadj el. Itt a próbán egyébként sokkal keményebben szól az egész,
mint stúdiózás után visszahallgatva. Az élõ zene eleve dögösebben hangzik.
A stúdióban nem tudtatok beleszólni a keverésbe?
A: A pasi ott se volt, miközben felvettük az anyagot. Ami lehet, hogy nem is
volt baj, mert kicsit izgultunk volna, ha mindenbe beleszól. Meg a felvételek
után sem foglalkozott semmivel. Úgy volt megbeszélve, hogy fel lesz rakva számítógépre,
erre-arra, meg az Ezer átok-ra kicsit más hangzás kellett volna, mint a Rég
volt-nak. De végülis egyhuzamba lement úgy, ahogy felvettük, õ mondta, hogy
nincs ilyen dugója, meg olyan kutyafaszomja. Kereste a kifogásokat. Úgyhogy
úgy is maradt, ahogy mi azt felvettük meg vagdostuk. Volt egy vokál, amit kitartottam,
akkor azt lehalkítgattuk, de azt is úgy, hogy ott állt az egész zenekar, aztán
ott állítgattuk.
B: Megmutatta, hogy hogy kell kezelni a cuccot, és mi vettünk fel mindent. A
szólóknál is abban a hitben voltunk, hogy számítógépre fel lesz rakva és még
lehet alakítani. De ha tudom elõre, hogy ebbõl nem lesz semmi, akkor másképp
fejeztem volna be a szólükat, így meg hagytuk, hogy kihallatszon tovább, és
gondoltuk, hogy majd levágjuk azokat a részeket. Sõt még van rajta olyan hiba
is, amit õ csinált. Pl. a legvégén, sõt még a szám közben is, megugrott a szalag,
és ilyen fura hang van.
A: Pedig azért mentünk hozzá, mert volt Szolnokon egy tehetségkutató és az volt
a benyomásunk Töfirõl, hogy nagyon törõdik a fiatal zenekarokkal.
J: De azért így is meg vagyunk elégedve természetesen...
A: Ez kritikafüggõ is volt, sok helyen írták, hogy nagyon jól szól, de mi úgy
jöttünk el onnan, hogy háromszor jobban is szólhatott volna. Persze, jól szól,
mert olyan cucca van, hogy tudta: szart nem fog kiadni a kezébõl.
B: Volt olyan délelõtt, hogy benyomott véletlenül egy gombot, és amit azon a
délelõttön felvettünk az nem rögzült. És akkor bejött, hogy hoppá, ez nem jó,
akkor újból. Ilyeneket csinált, annyira nem nagyon figyelt oda. Mondjuk ha lett
volna 1-2 hetünk a felvételekre, az nem lett volna rossz. Így össze kellett
sûríteni 3-4 napra az egészet.
A: Éjjel 4-kor befejeztük, reggel 9-kor elkezdtük.
J: Szóval többet ki lehetett volna hozni a demóból, de így is elégedettek vagyunk
azért.
B: A demós számokat már nem vesszük újra, azok így kerülnek a lemezre. Viszont
a többit még nem tudjuk, hol rögzítjük, nem akarunk a demótól nagyon elütõ hangzást.
Majd meglátjuk.
A zenekari image kérdésével hogy álltok? Volt ugye régebben ez a Ratt, Cinderella
stb. vonal, akiket elneveztek hajbandáknak, aztán meg jött a seattle-i vonulat,
akik ugyanúgy néztek ki a színpadon, mint a hétköznapi életben. Melyikhez álltok
közelebb?
J: Szerintem ez változó. Van amikor így, van amikor úgy.
B: A hajunkat nem tupírozzuk fel, az biztos. Nem is festjük magunkat.
J: Végülis mi is úgy vagyunk a dologgal, hogy amiben az utcán mászkálunk, az
van rajtunk a színpadon.
B: De én pl. ha van egy koncert, felhúzok egy bõrgatyát meg egy csizmát, hétköznap
viszont nem, mert vigyázok rájuk. Szóval nálam kicsit más a kettõ, de nem nagyon
üt el egymástól.
Végezetül mondhatnátok valami jó viccet az olvasóknak!
B: Mennek a rendõrök érettségizni. Bemegy az elsõ, és a francia forradalmat
húzza. Semmit nem tud, csak néz, mint a birka. A vizsgáztató próbál segíteni:
-Na, jakobinusok?
Semmi reakció.
-1700, 1800, valami?
Ezt sem tudja. Kimegy, mondja a következõ rendõrnek:
-Figyelj, ha a francia forradalmat húzod, azt kell mondani, hogy jakobinusok,
meg hogy 1700-1800.
Bemegy a másik, kihúzza a francia forradalmat.
-Hát, voltak ott valami japán kubikosok.
-Aztán mit kerestek azok ott?
-Ezerhetet, ezernyolcat.
Nem véletlen egyébként, hogy Bozontosh rendõrviccet mesélt, hiszen a rendõrök
rendszeresen látogatják a Nighthawks próbákat - bõvebbet errõl talán a honlapon,
ahonnan letölthetitek a zenekar számait is:
www.extra.hu/nighthawks Ne habozzatok!
(Mayer Zsolt + Waffenschmidt Viktor)