 
  
 
  
 
  
 
  
Callenish Circle
 Abban 
  a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Callenish Circle énekesét, Patrick Savelkoult 
  személyes jó barátomnak mondhatom (ki gondolná, hogy egy death-thrash banda 
  énekese "civilben" amolyan kiscserkész típusú, kedves, udvarias és 
  segítõkész jó fiú?), így külön örömet jelentett számomra a vele készített interjú.
Abban 
  a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Callenish Circle énekesét, Patrick Savelkoult 
  személyes jó barátomnak mondhatom (ki gondolná, hogy egy death-thrash banda 
  énekese "civilben" amolyan kiscserkész típusú, kedves, udvarias és 
  segítõkész jó fiú?), így külön örömet jelentett számomra a vele készített interjú. 
   
Oly sok év után, hogy annyi szerencsétlen esetetek 
  volt a kiadóitokkal gondolod, hogy a Metal Blade-del nagyobb szerencsétek lesz? 
  Tudsz még bízni ilyesmiben?
  Pat: Valóban, sok szarságon mentünk keresztül az elmúlt pár évben, de most nagyon 
  örülünk, hogy aláírhattunk a világ egyik legjobb metál kiadójával. Úgyhogy most 
  úgy látszik, rendbe jönnek a dolgaink. Reklámozásban is nagyon ott vannak a 
  szeren, a terjesztõi hálózatuk is profi, és már lefoglaltak nekünk egy teljes 
  európai turnét, április végén indulunk is. Azt mondhatom tehát, több, mint boldogság 
  az, ami most körülvesz minket a Metal Blade bandájaként. 
  Miként változott a zenétek az évek során, milyen újdonságokat kaphat a hallgató 
  a Flash_Power_Dominion albumtól? 
  Pat: Azok, akik a kezdetektõl fogva ismerik a Callenish Circle-t, talán észrevették, 
  hogy az akkori doomos death metál bandától eljutottunk egy modern hangzású, 
  extrém és dögös metálgépezetté (egyszerûen imádom ezt a kifejezést használni!). 
  Az új album még inkább ezt a vonalat követi, ellentétben egy rakás csapattal, 
  akik inkább kommersz irányba mozdultak el az évek során. Biztos lehetsz benne, 
  hogy az új album még egy lépéssel közelebb visz az extrém irányvonalhoz - pont, 
  ahogy mi akarjuk. 
  Ki írja a dalokat, hogy állt össze az albumotok?
  Pat: A C.C. dalok zenei része a csapat munkája, bár el kell ismerjem, hogy a 
  dalszerzés folyamatának java három kézben és elmében összpontosul: Ronny (a 
  gitárosunk), Gavin (dobosunk) és jómagam (aki ugye énekelek) fogjuk össze a 
  folyamatot. Hárman már majdnem a banda alakulása óta, 1994-tõl együtt dolgozunk. 
  A dalszövegek legnagyobb részét viszont Ronny írja, bár néhányban magam is megvillogtattam 
  a tollamat. Az új albumon például a "Bleeding" az én szüleményem. 
  De, amint mondtam, Ronny a fõ felelõs szövegek terén, így egy kicsit át is adnám 
  neki a válaszadás lehetõségét.
  Ronny: A szövegek jórészt extrém emberi érzésekrõl szólnak. Néhányukat személyes 
  élményeim ihlették. Mások csupán a fantáziám termékei, vagy esetleg ismerõseimmel 
  történt esetek leírásai. Szeretem a gondolataimat olyan szituációk felé irányítani, 
  amik heves érzelmeket váltanak ki, mint például a harag, a félelem, tanácstalanság, 
  kétség, bánat. Elképzelem, milyen érzés lehet átélni ha egy bizonyos dolog velem, 
  vagy a szeretteimmel esne meg. 
  Mesélj a stúdiómunkákról, az anyag teljes elkészültérõl! 
  Pat: Kicsit több, mint 3 hétig tartott a felvétel, a német Stage One stúdióban 
  Andy Classen producelésével. Amint hallható, kitûnõ munkát végzett, a hangzásunk 
  masszív, erõteljes és izmos, de mégis nagyon tiszta, érthetõ, így egyetlen kis 
  részlet sem veszett el a hangok hatalmas tengerében. A teljes tökély érdekében 
  a hollandiai Wisselord stúdióban kevertük az anyagot, Hilversumban, ez egy olyan 
  hely, ahol korábban dolgozott a legendás Judas Priest, a Whitesnake, a Queensryche 
  és még sok-sok nagy csapat. Így hát azt hiszem el tudod képzelni, hogy mennyire 
  meg vagyunk elégedve a végsõ hangzással. Most úgy néz ki, a következõ anyagot 
  is a Stage One stúdióban vesszük majd fel. 
  A Golden Earring és a Death feldolgozásokkal két teljesen különbözõ mûfajba 
  nyúltatok bele. Mi az oka ennek a választásnak: a stílusotok atyja elõtti tiszteletadás 
  és a Hollandia iránti hazaszeretet? 
  Pat: A Death-féle 'Pull The Plug'-ot már évek óta játsszuk koncerteken. Talán 
  sejted, hogy a Callenish Circle is feldolgozásbandaként kezdte a pályafutását 
  anno, a példaképeink dalait játszottuk, így a Death, mint a legfontosabb hatásunk 
  elsõdlegesen került ebbe a körbe. Még Chuck halála elõtt elkészítettük a felvételt, 
  de ha az emberek szívesen hallják ezt, én is szívesen mondom azt, hogy kegyeletbõl 
  született a dal. Mi ugyan egyszerûen csak azért csináltuk, hogy kimutassuk a 
  tiszteletünket az extrém metál színterén valaha létezett egyik legnagyobb muzsikusnak, 
  csapatnak. A másik dalt (When The Lady Smiles) illetõen az a helyzet, hogy a 
  Golden Earring a kora gyermekkorunk zenéje volt, azt gondoltuk, hogy jó ötlet 
  lenne Hollandia leghírhedtebb rockbandájától feldolgozni egy nótát. Be kell 
  valljam, ez leginkább meglepetésdalnak készült, nem is olyan komoly a dolog, 
  mint a Death nótával. A végsõ döntésünket a dal videoklipje segítette elõ, ami 
  már régen is nagy hatással volt ránk: ebben egy csinos és igen forróvérûnek 
  tûnõ apácát 'megerõszakol' az énekes... Amikor nemrég meghallottam a dalt a 
  rádióban, azonnal eldöntöttem, hogy Callenish Circle-nek meg kell csinálnia 
  a feldolgozását! 
  Niklas Sundin tervezte a borítótokat - ami nagyon kifejezõ lett - szóval nekem 
  úgy tûnik, Niklas lassan híresebb lesz a képzõmûvészi munkáiról, mint a zenéjérõl 
  a Dark Tranquillity-ben... Hogy kerültetek vele kapcsolatba? 
  Pat: A Hammerheart Recordsnál folytatott munkámból adódóan könnyen meg tudtam 
  keresni Niklas-t, egyszerûen csak felkértem a kép elkészítésére, õt pedig szerencsénkre 
  nagyon is érdekelte a dolog. Niklas egy bizonyos futurista és modern stílussal 
  bíró mûvész, mi pedig pontosan ezt akartuk az új albumra. Küldtünk neki egy 
  elnagyolt vázlatot az ötletünkrõl, és pár hét múlva egy teljesen kidolgozott 
  mûvet kaptunk tõle, amivel 100%-ban meg vagyunk elégedve. Örülünk ennek a borítónak, 
  mivel szerintünk nagyszerû és remekül passzol ahhoz a zenéhez, amit játszunk. 
  Így aztán mindkét kezünkkel gratulálhattunk Niklasnak! 
  Mivel egyelõre még nem vagytok túl ismertek Magyarországon, volnál kedves mesélni 
  a csapattársaidról is? 
  Pat: Azt hiszem, ez sajnos igaz... a korábbi kiadóink vacak munkájának "köszönhetõ" 
  ez a helyzet. Nem nagyon foglalkoztak reklámmal, disztibúcióval. Most azonban 
  kemény munka folyik a nevünk ismertté tételében, a Metal Blade-del a hátunk 
  mögött kissé könnyebb a mi dolgunk, de hidd el, most is kidolgozzuk a belünket, 
  hogy a banda a következõ lépcsõfokra feljusson! Akkor a csapat tagjairól: öten 
  vagyunk. Legelõször Ronny-t (R. Tyssen) kell említsem, akinek a beceneve A Ronster, 
  õ most 25 éves, és 1993-tól tagja a zenekarnak! Gitározik, és nagyjából õ a 
  Callenish Circle agya a zeneírást tekintve. Mellesleg a szövegek is az õ lelkét 
  terhelik. Van aztán Gavin (G. Harte) akit csak Kevin-nek hívunk, õ 28 éves és 
  1994-tõl dobol nálunk. A dalszerkezetek összerakása az õ asztala, így sokszor 
  csak Szerkesztõ Úrnak hívjuk! Mellesleg Ronnyval õ csinálja a Callenish Circle 
  weboldalát is, mivel mindketten a számítástechnika ezen területén dolgoznak 
  amúgy. Aztán velünk van a mi egyetlen bõgõsünk, Roland (R. Schuschke) barátunk 
  , a legendás Rokka Rolla-ként is jól ismert különc...Õ is 28, 1997-tõl gályázik 
  nálunk, nagyon szereti a különc dolgokat. Képes egész éjjel szar pornófilmeket 
  bámulni, még válogatásokat is készít az általa legjobbnak ítélt felvételeibõl. 
  Jobb, ha nem keveredsz vele vitába, mert néha igen érdekes logikával csavarodik 
  az agya...azt hiszem, egyszerûen csak túl sok füvet szív! Hahaha! No aztán itt 
  van Remy (R. Dieteren), alias Muuk, aki szintén gitáros, és 1998-ban szállt 
  be az elõdje, alapítótársunk, Jos távozásakor. Õ a legifjabb a bandában a maga 
  22 évével, és õ amolyan csendes srác. Bár némi alkohol hatására egy kicsit felengednek 
  az õ gátlásai is... Csodás gitáros, csak fejlesztenie kell még a személyiségét, 
  ezen dolgozunk jelenleg is...Állandóan cseszegetjük szegényt emiatt. Végül, 
  de nem utolsó sorban itt vagyok én is, szintén 28 évvel a hátam mögött. Jos-szal 
  én alapítottam a Callenish Circle-t 1992-ben. Így láthatod, én vagyok az egyetlen 
  seggfej a csapatban, aki túlélt annyi viharos esztendõt. Hahaha! Az ének az 
  én feladatom, mellesleg mindenféle üzleti ügyekért is én felelek, ez pedig elég 
  sok idõmet elvesz még a Hammerheart Records-os munkám mellett. 
  Hogyan tudod összehozni a zenélést és a munkádat - amirõl tudom, hogy teljes 
  embert kívánó feladat?
  Pat: Nagyon egyszerûen. A Hammerheart-os munkám egyszerûen a fizetésemet jelenti, 
  így azt muszáj rendesen csinálnom. A csapat menedzselése mondhatni a hobbim, 
  s ez így együtt - be kell valljam - sokszor erõn felüli teljesítményt kíván, 
  de azért végül valahogy mindig sikerül összehozni. Néha azt kívánom, bárcsak 
  36 órásak lennének a napok, hogy kialhassam végre magamat! 
  A munkádról beszéltünk, ezért megkérlek, mondd el milyennek látod az underground 
  metál színterét zenészként és a Hammerheart kiadónál folytatott promóciós munkáiból 
  adódóan?
  Pat: Nekem már nem jelent különbséget a kettõ. Amióta a cégnél vagyok, nagyon 
  sokat tanultam a zeneipar mûködésérõl. Azelõtt többé-kevésbé idealizált világnak 
  gondoltam a zenész életét, milyen klassz lemezeket csinálni, turnézni, stb. 
  , de a kiadónál sok üzleti dologra is rájöttem. Végül azt hiszem, mindenhol 
  és mindenkinek csakis a pénz számít, sajnos ez az igazság. Ma már nem látom 
  olyan naivan ezt a világot, de jobb lett abból a szempontból a helyzetem, hogy 
  nem követjük el azokat a hibákat, amiket régen, s elkerüljük azokat a kelepcéket, 
  amiken régen nem tudtunk volna átvergõdni. Mindaddig zenélni fogok, amíg élvezem. 
  Amikor eljön a nap, hogy már nem jó nekem amit csinálok, egyszerûen abbahagyom 
  majd. 
  Nagyon szép vidéken élhetsz, talán kontinensünk egyik legvarázslatosabb zugában. 
  Milyen a kapcsolatod a természettel?  
  Pat: A természet nélkül nem lenne élet! Nagyon fontos dolognak tartom! 
  Milyennek látod a világ helyzetét, a globalizmus, a háborúk milyen hatással 
  vannak rád?
  Pat: Már elmúltak azok az idõk, amikor ilyesmikkel foglalkoztam. Nem érdekel 
  az a szar, ami elönti a világot. Úgy értem, olyan sok rossz dolog vesz körül 
  nap mint nap, annyit lehet látni ezekbõl a dolgokból a tévében is, hogy egyszerûen 
  belefásultam, elzsibbadt az agyam tõle. Volt, amikor odafigyeltem, de rájöttem, 
  hogy értelmetlen dolog azt hinni, hogy végül is bármit tehetne az ember ellenük. 
  A politika nagyon mocskos dolog, a végén mindenki megszívja, csak a hatalom 
  emberei nem... 
  Mit gondolsz a tudományos fejlõdésrõl, a klónozásról, genetikáról? 
  Pat: Mint mindennek, ennek is megvan a jó és a rossz oldala, de nem tartom érdemesnek, 
  hogy kövessem a dolgokat, azt hiszem az én életem túl rövid ahhoz, hogy legyen 
  számomra jelentõségük. Nem érdemes emiatt idegeskednem tehát, azt hiszem. 
  Van a zene mellett még valami hobbid?
  Pat: Talán a zene... Hahaha! Na, csak ökörködöm, a kiadónál lévõ munkám mellett 
  még énekelnem is kell egy bandában, és ez éppen elég. Viszont nagy focirajongó 
  vagyok, Feyenoord szurkolóként 1984 óta szinte minden meccsüket láttam. Haverokkal 
  mindig elutazunk Rotterdamba, így a legtöbb vasárnapomat a stadionban töltöm, 
  meg persze elõtte-utána a sörözõkben... 
  Mivel webmagazinnak dolgozom, kíváncsi vagyok az Inetrnetrõl alkotott véleményedre 
  is. Hogyan tudod a mindennapokban hasznát venni?
   Pat: Kommunikációs eszközként majdnem tökéletes dolog. Egyszerûen nem akarok 
  emlékezni sem azokra az idõkre, amikor mindent kézzel kellett megírni, aztán 
  meg faxolni. Rengeteg idõt elvett, nem beszélve arról a vagyonról, amit kénytelen 
  volt az ember kib*szott bélyegekre költeni, hahaha! Örülök az Internetnek, nagy 
  mértékben megkönnyíti az életet és a kapcsolattartást! Emellett persze ennek 
  is megvannak az árnyoldalai, mint minden más dolognak is. 
  Fogtok gondolom turnézni az új albummal - tavaly a Summer Rock fesztiválon játszott 
  az Amon Amarth is - lehet, hogy ti is elvetõdtök majd Magyarországra? 
  Pat: Nagyon jó lenne nálatok is játszani, de egyelõre még nem kaptunk felkérést. 
  Ahogy valaki elkezd érdeklõdni utánunk, szeretne minket meghívni egy fesztiválra, 
  csak szólj, intézkedem! A Callenish Circle állati gyilkos tud lenni élõben, 
  így a csalódás eleve kizárt, ezt megígérhetem!!! Várjátok a thrash legnagyobb 
  támadását!!! Szóval ha érdeklõdne valaki, a következõ címre írjatok koncertszervezést 
  illetõen: 
 Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
 ! 
  
  Tudnál valamit mondani még befejezésképpen? 
  Pat: Mónika, köszönöm a kérdéseket, az olvasóknak pedig azt üzenem, hogy hallgassák 
  meg "Flesh_Power_Dominion"-albumot! Magyarországon talán még kazettán 
  is kapható lesz, ha a Metal Blade segítségével a magyar terjesztõnk összehozza! 
  További információkért pedig érdemes megnézni a weboldalunkat is!
  Üdv mindenkinek, tartsatok ki a METAL-nál! 
Gyebnár Mónika





