Theatre of Tragedy
A Theatre of Tragedy gitárosát, Frank Claussen-t január 29-én zaklattam kérdéseimmel. Jöjjenek a részletek!
Az
új albumotok, az Assembly eléggé különbözik a korábbi, "klasszikus"
albumaitoktól. Mit gondolsz, ez már az új évezred hangzásvilága
Talán, de nem gondolkodtunk ilyesmin igazán, nem hiszem, hogy olyan nagy lenne
a különbség sem amúgy. Ez olyasvalami, amit mi magunk akartunk csinálni, mármint
azt, hogy különbözzön is kicsit a régiektõl, mintegy a metálnak a zenekaron
belüli fejlõdéseként Úgy érzem, egyszerûen csak ezt szabadott csinálnunk. De
persze azért remélem, valóban az új évezred zenéje is lesz.
A ti ízlésetek, vagy a rajongók ízlése változott meg, mi hozta magával ezt
a megújulást?
Tudod, voltak kisebb gondok a 'Musique' albumunkkal, és úgy hiszem az alapvetõ
változás természetesen jött a zenekar tagjaiból, ez volt az egyedüli lehetséges
lépésünk. Nem nagyon tudok arról, hogy a rajongóknak ne tetszene ez az új stílus,
de mi igazán szerettük volna megragadni a lehetõségeinket, hogy átadhassuk nekik
is ezt, hogy közel kerüljenek õk is az új anyagainkhoz.
Azok a rajongók, akik a régi albumaitokat szerették, akik azok miatt váltak
a rajongóitokká vajon mit gondolnak ezekrõl a változásokról? Tetszik nekik is?
Ha abból a visszajelzésbõl indulok ki, amit például a weblapunkon kapunk
- már meghallgatható pár számrészlet az új albumról - szóval azok a srácok és
lányok, akik rendszeres vendégei a honlapunknak igen pozitívan nyilatkoztak
eddig. Még azok is, akiknek nem tetszett a 'Musique' albumunk, azok is azt írták,
hogy az új anyag sokkal jobban bejön nekik. Én meg vagyok ezzel elégedve.
Talán még új rajongói rétegeket is meg tudtatok hódítani ezzel a stílusváltással?
Igen, azt hiszem. A rajongótáborunk alapjai mindenképp megmaradtak, persze mindenképp
veszítettünk is embereket, de csatlakoztak helyettük új arcok. A legutóbbi európai
turnénkon például egy rakás olyan emberrel találkoztunk, akiket azelõtt sosem
láttunk, láttunk olyan, a régiektõl sok mindenben különbözõ figurákat, akikkel
nem volt korábban közös az utunk, remélem, hogy õk valóban egy új réteget képviselnek.
Az, ha ezzel a fajta zenével egy másik színtérre is eljuthatunk, az mindenkinek
csak jó lehet.
Az ifjabb generációk talán nyitottabbak is a stílusok keveredésére, nem gondolod?
Igen, manapság amikor a tánczenét is a stílusok garmadával vegyítik mindenfelé,
a metál világában is vannak erõs változások. A nyolcvanas években elég egysíkú
volt a mûfaj, de ma már akár egy metál zenekar, vagy egy ipari stílusú, amellett,
hogy persze kemény marad, mindenféle mûfajból meríthet ihletet, pl. a hip-hop
vagy az elektronikus zene világából is. A mai srácoknak ez teljesen normális,
hétköznapi dolog.
Az albumot hallgatva azt vettem észre, hogy valószínûleg hatással voltak
rátok a nyolcvanas évek pop és elektronikus zenéi, mint pl. a Kraftwerk, vagy
Pet Shop Boys, Falco. Szerinted is ezek voltak a fõ hatásai az albumnak?
Úgy hiszem, az egész nyolcvanas évtized nagyon fontos, nagy hatással volt
a zenekar minden tagjára. Szeretjük annak a kornak a jó popzenéit, de azt hiszem
az egész gótikus színtérre jellemzõ ez valamennyire. Úgy gondolom igaz a megfogalmazásod.
Olyasmi ez, amit mindig magunkkal hordoztunk eddig is, talán a három legutóbbi
albumunkon, de leginkább ezen az újon észrevehetõ a nyolcvanas évek erõteljes
hatása. Nekem nagy kedvencem abból a korszakból a Depeche Mode, akik a legnagyobbak
voltak, vagy a New Order, a Cure, meg az ilyenek. Ezek ugyan csak a személyes
kedvencek, de még meg kell említenem a Sisetrs of Mercy hatását is a saját zenei
világomra.
Hol vettétek fel az albumot, és mennyi idõ alatt készültetek el vele?
Finnországban készült, a producere Hiili Hiilismaa volt, aki dolgozott például
a HIM-mel is, vagy a Moonspell-lel is, de egy csomó finn zenekarral még, meg
mindenféle elektronikus, ipari zenékkel is foglalkozott. Körülbelül hét hét
alatt vettük fel a teljes albumot, leginkább három Helsinkinben lévõ stúdióban,
de volt egy, ami vidéken volt történetesen.
Ki írta a nóták zenei részét, és ki a szövegeket?
Ez alkalommal, azt mondhatom, valódi csapatmunka eredménye a zene, minden
tag hozzátett dolgokat a nótákhoz, azt gondolom, mindenkinek igazán volt lehetõsége
arra, hogy hozzájáruljon a hangzásvilág kialakulásához. A szövegekrõl ugye tudjuk,
hogy korábban szinte mindent Raymond (R. Rohonyi, a magyar származású énekes)
írt, de most Liv is írt jó párat. Leginkább arról szólnak, amilyen változások
benne magában is bekövetkeztek, szóval amolyan személyes alapú dolgokat. Mindenestre
nem mondhatnám, hogy lenne valami igazi közös koncepciójuk a daloknak, ami az
egész albumot illeti, mint pl. az Aegis-en volt, de leginkább a férfi-nõ kapcsolatról
szólnak. Kicsit hasonló témákkal dolgoztunk, mint az Aegis-en, de most, az új
anyagon más nézõpontból közelítve meg a kérdést.
Van kedvenced az albumról?
Hát, talán az elsõ, meg még a második is. De persze változik, mikor mihez
van hangulatom. Amikor készültek a dalok, akkor is változott ez az alkotás folyamatával,
de még most sem mindig ugyanaz fog meg. De azt hiszem az elsõt szeretem a legjobban.
Fogtok turnézni is az új albummal?
Persze. Április 25-én kezdünk Hamburgban, és május 16-án fejezzük be itthon,
Norvégiában, tehát igen klassznak ígérkezik. Már nagyon várjuk, hogy újra úton
legyünk, hiszen sok idõ eltelt már a legutolsó turné óta.
Tudjátok már, hogy milyen zenekarok fognak elkísérni benneteket?
Még nem, de van pár csapat, akikkel komolyak a tárgyalásaink, már majdnem
készek is a megállapodások, de még nem tudok 100%-os biztonsággal válaszolni
a kérdésedre, így nem is mondok addig semmit. Tudod, nem túl egyszerû megszervezni
a turnét, a cuccolást, az összes technikai dolgot. De már hamarosan meglesz
a véglegesítés, akkor, amint biztos lesz a dolog, a weboldalunkon mindent el
lehet majd olvasni.
Tudnád valami konkrét névvel illetni azt a stílust, amit most játszatok?
Hát, mit is mondhatnék, talán gótikus elektronikus metál, vagy valami ilyesmi.
A producerünk, Hiili azt mondta, keveréke a Rammstein-nek és a Depeche Mode-nak,
ami talán kicsit hülyén hangzik most, de azt hiszem elég bonyolult dolog "felcímkézni"
a stílust. Azt hiszem legegyszerûbben elektronikus metálnak hívhatnánk.
Engedj meg egy kis kutakodást a személyes ügyeidben. Mióta zenélsz? Mik voltak
az elsõ lépéseid e téren?
Valamikor 5 éves korom körül kezdett el érdekelni a zene, a Kiss volt ami
felkeltette az érdeklõdésemet. Ettõl kezdve már komolyan foglalkoztatott a gondolat,
hogy egyszer én is zenész legyek. Nagyjából 14 lehettem, amikor elkezdtem gitározni,
persze eleinte csak kis helyi bandákban. Aztán egyszer, még 1997-ben kaptam
egy telefont a Theatre of Tragedy-tõl, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk.
Ismertük egymást, a barátaim voltak, nagy rajongójuk voltam mindig is, szóval
eleinte komolyan megrémített, hogy lehetõséget kaptam. Aztán tag lettem.
Van valami hobbid?
A hobbim egyszerûen csak a zene. Szerencsére ez a munkám is, bár valóban
csak hobbiként kezdõdött, megkaptam a lehetõséget arra, hogy teljes munkaidõben
csak a zenéléssel törõdjek mostanra. Ezt szeretem a legjobban minden közül,
ez a legfontosabb nekem. Hogy ne hagyjak ki semmit, talán régi "szerelmemet",
a focit nevezhetném hobbimnak. De manapság már nem nagyon van rá idõm a zene
mellett, ami szinte a teljes életemet kitölti.
Mivel egy webmagazinnak dolgozom, meg kell kérdezzem a véleményedet az Internetrõl,
miket látsz benne elõnyösnek, mik a negatív oldalai? Híd vagy egyre mélyülõ
szakadék szerinted ez az emberek között?
Úgy gondolom, az Internet remek dolog, lehetõség van arra, hogy megvitass
dolgokat például egy weblap vita-oldalán, a zenekarral kapcsolatban nagyon sok
pozitív dolog jött itt be számunkra is, nagyon közeli lehet a kapcsolatunk a
rajongókkal, ami nekünk nagyon fontos dolog. Közvetlenül tudunk válaszolni a
kérdéseikre, megtudhatjuk, hogy õk mit gondolnak rólunk, vagy bármilyen más
dologról, mi a véleményük a zenérõl. Persze gondolom nekik is fontos, hogy gyorsan
tudnak értesülni a csapat körüli dolgokról, a megjelenésekrõl, belehallgathatnak
az új nótákba, elolvashatják a szövegeket is. Amúgy magam is mindennap felballagok
a Netre, meg persze a zenekar tagjaival is könnyen tudok így érintkezni, a 'titkos
weboldalunkon' meg tudunk egymással vitatni mindenféle zenei kérdést is, hogy
milyen új zenéket fedeztünk föl, meg tudjuk ezeket osztani egymással. Tudod,
Liv Németországban él, de így könnyedén tudtuk neki is elküldeni az alakuló
nótákat, hogy kitalálhassa hozzá az éneket. Meg persze ez a technológiai fejlõdés
sokat segített a zenekarnak amúgy is az elmúlt években, például az e-mail egy
alapvetõ eszköze az egymással történõ kapcsolattartásunknak is. Mi ennél fogva
leginkább csak az elõnyeit tapasztaljuk az Internetnek.
Mivel a végére érünk az interjúnak, megkérdezlek, mit üzensz az olvasóimnak?
Elõször is szeretném személyesen is megköszönni ez úton mindazon magyar
rajongóinknak, akik a legutolsó budapesti koncertünkre eljöttek, igazán csodás
volt nekik játszani! Raymond magyarul beszélt nekik, nagyon élvezte õ is, meg
persze úgy láttuk, a közönség is. Pár napig Budapesten is maradtunk, körülnézni
kicsit nálatok, nagyon tetszett a város, a hangulat arrafelé! Épp ezért piszokul
sajnálom, hogy a mostani turnén nem tudunk elmenni, de remélem, hogy azért nem
kell sokáig várnotok ránk megint!
Hát akkor köszönöm, hogy idõt szakítottál rám, és sok sikert az albumhoz!
Köszönöm én is, és üdvözletem az olvasóknak!
Gyebnár Mónika