A Kordon története meglehetõsen messzire nyúlik vissza. Olyan rég alakultak, hogy akkoriban még talán mammutvadászatot is tanítottak az iskolákban... :-) A viccet félretéve, a csapat valamikor az 1980-as évek végén alakult és bizony nem sok hiányzott ahhoz, hogy a kilencvenes évek elején ne tõlük legyen hangos a magyar rockélet. Ezt a Klára címû - gyûjtõk körében azóta is igazi kincsnek számító - metal operájukkal érték el. Hogy miért nem sikerült az igazi áttörés, az örök rejtély marad, a lényeg az, hogy a banda befejezte mûködését, tagjai más csapatokban próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel. Aztán 2004-ben úgy döntöttek, hogy ismét megpróbálják a közös muzsikálást. Végül majdnem az eredeti felállás jött össze. A bandát ma Basa László (Bise) énekes/gitáros, Szõke János (Johnny) gitáros, Rakita Zoltán (Rocky) basszusgitáros és Vizi Attila dobos alkotja. A közös munka elsõ kézzelfogható eredménye ez a demó, melyen három régi szerzeményt rögzítettek.
Elsõ hallásra meglepett a zenekar letisztultsága. Eddig ugyanis számomra a Kordon egy vegytiszta heavy metal csapat volt, ez a korong viszont egy kiforrott hard rock zenekart mutat, és ez azt hiszem, ez elsõsorban Bise énekének tudható be. A frontember a koncerteken ugyanis fõleg a magas hangokat erõltette, e három dalban viszont egy oktávval lejjebb ment, és azt gondolom, hogy ez csak elõnyére vált a nótáknak.
A nyitó Rohan az út sima kettõ-négyes alapokra épít egy dögös riffel megbolondítva. Igazi jó bulis nóta. A Miért rövid minden éjjel egy lírai szerzemény, rögtön az elején egy laza Johnny-féle szólóval. Azt hiszem, az énekhang fekvésének megváltoztatása leginkább ennek a dalnak tett a legjobbat. A záró Rock and roll a sátánnal pedig egy igazi klasszikus, a régi dalok közül talán a legismertebb. Igazi koncertfavorit, hömpölygõ basszussal, tekerõs gitárokkal és egy versszak erejéig az ének is visszatér a magasabb tartományokba.
Az Origó Stúdiót és Bogit dícsérõ hangzás minden igényt kielégít, abszolút a helyén van minden.
A Kordon egy minden téren érett zenekar, kíváncsian várom a folytatást!
Ákos