A borító és a fotók alapján egy NYHC albumot vártam az E.Town Concrete négyesétõl (Anthony Martini énekes, Eric DeNault bõgõs, David Mondragon gitáros és Theodore Panagopoulos dobos), de teljesen mást kaptam. Amolyan HC-be oltott nu metal - vagy éppen fordítva.
A The Renaissance amúgy a banda harmadik nagylemeze. mivel a korábbi munkásságukat nem ismerem, így csak erre az anyagra hagyatkozhatom, de sajnos azt kell mondanom, hogy ezzel az albummal sem fognak rocktörténelmet írni.
Dühös zenét próbálnak tolni, lehetõleg minél több divatos rap betéttel, de ezt se nem õk találták fel, se nem õk csinálják a legjobban. Maradjunk annyiban, hogy nem kevés utánérzés bukkan fel a nótákban a Limp Bizkittõl a Linkin Parkon át néha a Biohazardig. Elég sok ilyen hipphopp dolog is felbukkan a dalokban (bár éppenséggel fingom sincs, hogy a hip-hop, mint mûfaji kategória mit is takar, de majd utánanézek a rapgyemantok.hu-n :-))
Szóval van itt minden, mint a jó boltban. Dühösnek szánt üvöltések, rádióbarát dallamok és azért van pár egész jó HC-s metalos téma is. Sajnos ez utóbbiak nincsenek túlsúlyban, így maga a végeredmény sem túl meggyõzõ. Pedig a zenei tálentum meglenne a fiúkban, csak kár, hogy kicsit trendire veszik a dolgot. Sebaj, majd ha megint a death metal lesz a divat, akkor lesz egy újabb tehetséges death banda is... :-)
Ákos