Emlékszem,
még valamikor a 90-es évek legelején, zsenge gyermekkoromban tollasütõvel a
kezemben vadul gitároztam az ágyon ugrálva - kedves szüeim legnagyobb örömére,
miközben a hangfalakból a Sodom Agent Orange, vagy a Better Off Dead lemeze
bömbölt. Tetszett a zene nyersessége és vadsága, Angelripper mester reszelõs
hangja, szóval úgy általában az egész.
Aztán ahogy teltek az évek, valahogy mindig kimaradt az életembõl az, hogy beszerezzem
a legfrissebb Sodom alkotást, így egy kicsit elvesztettem a fonalat.
És most itt a legújabb album a germán thrasherektõl, és a lemezt hallgatva azt
veszem észre, mintha az elmúlt tizen-valahány évben nem is történt volna semmi
a csapattal. Ugyanaz a hangzás, ugyanazok a megoldások köszönnek vissza ezen
az albumon is, mintha csak valami idõutazást tennék, még a háborús témák sem
változtak...
Félreértés ne essék, nem rossz ez a lemez, sõt, a maga nemében egészen jó. Csak
éppen semmi újat nem bírtam benne felfedezni. A "vissza a gyökerekhez" feeling annyira bejött, hogy csak na... Lehetett volna azért némileg modernebb
hangzással elõrukkolni, kicsit változatosabb témákat nyomni,meg ilyenek, de
azt hiszem, a Sodom tagjai nemigen az én tippjeimre kíváncsiak... Egy idõ után
pedig eléggé monotonná válik számomra az album, és még a hatodik-hetedik hallgatás
után sem találtam benne olyan kiemelkedõ dolgot, ami igazából mgfogott volna.
Tíz év ez lett volna nálam a év lemeze, most viszont egy a több tucatból.
Szóval jó ez, jó, csak valami mégis nagyon hiányzik...
Ákos
| 
