




Nuclear Blast / HMP
A
Primal Fear egy biztos pont a metál-fan életében, amire mindig lehet számítani,
ez az a csapat, aki mindig ugyanazt a nyers, kõkemény heavy metált adja! Profin
csinálják, az biztos, talán túlzottan is letisztultan, s túlzottan is azt az
utat követik, amit az elsõ lépéseikkel megkezdtek. Lehet, hogy õk nem is több
lemezt készítenek a kezdetek óta, hanem ugyanannak az albumnak a dalait adják
ki egy lemez-sorozatban... Nem baj ez egy szempontból: nincs csalódás. A Primal
Fear-sas ugyanott csap le, ki lehet számítani, bízni lehet a profizmusban. Ha
egyszer kiszemelte az áldozatát, karma száz százalékos biztonsággal mar bele
a húsba!
A Sinner / Gamma Ray exekbõl 1998-ban összeállt csapat a kezdetektõl fogva az
õszinte heavy hangzás híve volt, mindig kitartóan zúztak, s ezt most sem csinálják
másként.
Tizenhárom nótát martak a korongba, tizenhárom potenciális headbang-dalt, vastag
hangzást, profi szerkesztést, hol maróan csípõs, hol gyengéden finom szólókat,
remek refréneket, kiváló éneket. Ralf Scheepers spéci hangja is biztosíték,
hisz õ egy olyan torok a német metál-életben, akit száz kilométerrõl, ellenszélben
is meg lehet ismerni, õ már márkajelzés, épp úgy, mint Mat Sinner dalszerzõi
mivolta, aki valószínûleg az örökkévalóságig fogja gyártani a metál nótákat!
Nem hiszem, hogy különösebben be kellene mutatnom a lemezt, egy hatalmas zúzás
végig, egy másodpernyi pihenõ nélkül, gyilkos gitárokkal, az albumon végigrohanó
dobbal, keresztül-kasul dörgõ bõgõvel, kiváló énekkel, elsõ osztályú hangzással!
Amit hiányolok az albumról: az a ballada, helye lett volna, Sheepers mester
ebben is profi, mint ezt már korábban bizonyította. De mindegy, így is egy gyilkos
album a Black Sun! Isten mentse a nyakakat egy Primal Fear koncerten!
Ne várj tõle semmi újítást, csak a biztos, nyers, letisztult, de dallamokkal
tûzdelt heavy metált, tizenhárom megvívott és megnyert csatát.
Gyebnár Mónika