rockgyemantok.hu

Azoknak szól e cikk, akik netalán nem ismernék ezt a remek csapatot.
A VelvetSeal ma Magyarország egyik legkiemelkedõbb dark/gothic zenekara a Dharma mellett, ez nem is kérdés azok számára, akik csak egy kicsit is ismerik a gothic színteret. Magyar viszonylatban létezik még az Ideas, a Nova Prospect, Cross Borns, és nem utolsó sorban az Overdream, de mégis, ennyire egyedi zenét nem játszik senki más.

A zenekar ötlete 2006 nyarán fogant meg egy olyan stílus megalkotásának reményében, amely nemcsak az itthoni, de az Európai zeneiparban sem mondható mindennapinak. Rengeteg stílust ötvözve, a koncepció egy olyan zene megalkotása volt, amely gótikus vonalat követve tiszta noi énekhanggal fuszerezett, de ugyanakkor modern, és "zenei kihívásokban" gazdagabb. Az igencsak elotérbe helyezett szimfonikus darabok, a sötét hangulatú gitártémák, egy finom, dallamos noi énekhanggal "megpuhítva" jellemzik a VelvetSeal zenéjét, amely igencsak bele tud ragadni ez ember fülébe és lejátszójába.
A felállás a mai napig változatlan: Csabee a VS gitárosa-zeneszerzõje, a basszusgitár húrjait Dávid nyúzza, a dobokat Balázs, és a csapat élén a bársonyos hangú Gabriella tölti be a frontasszony pozícióját.
Elsõ hallásra sokakban felmerülhet, és, jogosan, hogy ez is biztos egy újabb fárasztó, operás gótmetál...
De errõl szó sincs. Ez a zene ellent mond mindennek, amit mi "operás gótmetál" alatt értünk. Nem Nightwish kópia, bár hatásokat tekintve az említett csapat a legfontosabbak közt van. Merõben más ez a zene, mint a legtöbb dark/goth bandáé. Adott egy kellemesen mély énekhang, néha már-már progresszív gitártémák, jó zúzós basszussal és dobbal ízesítve. Aki ezek után (remélem hogy) kíváncsi lett a VS-re, olvasson tovább.
2009-ben jelent meg az elsõ nagylemez Lend Me Your Wings címmel, a következõ hasábokon ez kerül boncolásra.

A kezemben van a booklet, ami már önmagában egy vizuális élmény. Kék-fekete-szürke színvilág uralja a CD-t és a borítót, ami remekül illik a zenéhez.
Egy szimfonikus intro nyitja a lemezt, ami a ráhangolódást hivatott segíteni, bár szerintem semmi szükség nem volt rá... de Csabee mûvész úr jobban tudja.
Ezután be is robban a címadó, a Lend Me Your Wings. Itt rögtön Gabi dallamait kapjuk az arcunkba, a lemez legdurvább gitártémáival együtt. Csabee a jól bevált séma szerint válogatta össze a számok sorrendjét, elõre a zúzda, aztán az egyre lassúbb dalok. A LMYW után is egy remek szám jön, a The One, amely - túlzás nélkül állítom - a legslágeresebb és legjobban táncolható nóta mind közül. Ez egy keleties betétekkel és leheletfinom kórusokkal operáló, mégis zúzós, fejrázós dal, amire igazán be lehet indulni a színpad elõtt. Épp attól lesz ekkora ereje, hogy Gabi nem az a tipikus angyalka-hangú metal énekesnõ, hanem íze, színe van a hangjának.
Nem is tudnám elképzelni a VS-t egy szoprán frontnénivel... Gabi viszont tökéletes választás.
Tehát, a dalok... ezután következik a Desperati, a másik nagy sláger, aztán a Torn Within, ami leginkább csak tölteléknek jó, de aztán elérkezünk az album egyetlen balladájához. Ez a Where Statues Cry címet viseli: itt megtapasztaljuk, milyen elveszíteni valakit, milyen az igazi szenvedés. Gyönyörû fájdalom-szimfónia,
a lemez legérzékenyebb dala.
Ezután, csak hogy valami kirántson a szomorúság posványából, elõkúsznak a The Divine Comedy-t felvezetõ szimfonikus témák, és megint jön a zúzda rész. Ennek a dalnak a refrénjét emelném ki: ahogy minden erõ (gitár, dob, basszus, ének) az elsõ két szóba összpontosul, az egészen rendkívüli.
A The One, a Desperati, és a The Divine Comedy az album három pillére, és három legnagyobb slágere.

Igazából nem is tudok benne hibát találni, mert különösebb hiba nincs is... Elsõ albumnak ez egy kiváló teljesítmény, annak fényében pedig különösen, hogy Csabee stúdiójában vették fel a lemezt, õ a producere is az anyagnak. A keverés, és a masztering pedig a Bakery-ben zajlott. Így nem is csodálkozom a minõségen...
Minden szépen, arányosan szól, csak az zavar picit, hogy az ének sokkal elõrébb került, mint az összes többi hangszer, de ez már csak szõrszálhasogatás. Nem mintha nem hallgatnám szívesen csak Gabit, de azért ott vannak a fiúk is...

Kárhozottak Királynõje