rockgyemantok.hu

Az 1996-ban alakult bandával a Vol.10 fanzine 2001-es cd mellékletén szereplő 3 Angertea nótának köszönhetően ismerkedtem meg annak idején. Aztán az igazi áttörés számomra akkor következett be, amikor a nagymágocsi trió átváltott angol nyelvre és valahogy zeneileg is egy ultrasúlyos boruláson mentek keresztül. Az elmúlt két évben vagy tucatszor volt szerencsém a koncertjeik részeseként meggyőződni arról, hogy Magyarország egyik legpszichopatább, legborultabb zenekarává nőtték ki magukat. Legalábbis számomra egészen biztosan...

Nagy örömömre szolgált, amikor a kezembe vehettem a szóban forgó lemezt, ami már a külcsínnel is előrevetíti a belbecs komolyságát. A borító amúgy Mihály Gergő, énekes/gitáros, és Lóránt Demeter munkáját dicséri. No de nézzük magát a zenét!
Rögtön az elején kapunk egy rövid, instrumentális szösszenetet egy hatalmas ordítással megspékelve, A letter to virgins címmel. Igazán remek kezdés. A folytatás (The limits of being a vessel) egyértelműen magán viseli a nagy Tool hatását, de nincs ezzel semmi baj, mi így szeretjük a Teát! Mihály Gergő tényleg nagyokat énekel, de az is jól áll neki, amikor üvöltözik. A dob+basszus pedig szigorúan biztosítja a kemény alapot. Talán nem túlzok, ha Peralta Miguel basszusjátékát a zene lelkeként aposztrofálom. Ráadásul ízes játéka mellett még különböző effektekkel, torzítókkal is variál, még tovább színesítve a zenét. Az instrumentális átkötést követően jön az Interest song egy igen komoly, tört kezdéssel. Na itt aztán a béz tényleg nagyon mocskos állat, Gergő nagyon énekel (király torzítással a hangján), Ottó pedig eszelősen üti a bőröket. A kedvenc részem a szám végén van, amikor bejön a dob azzal a kavarós témájával! Tényleg érdekes egy dal! :)
A dob hangzása, meg úgy eleve az egész sound nagyon élőre lett véve, ami többek között annak is köszönhető, hogy a dobsávot a nagymágocsi próbateremben rögzítették a fiúk. A folytatásban jön a Clearer Ways 1. és 2.; az utóbbi verzéjében az a játékos ének szerintem nagyon el lett találva. Nem is emlékszem, hogy koncerteken ez szokott-e menni? Mert hát egyébként a dalok többségét már régi ismerősként köszönthettem. Ilyen az In between walls és a No harm done is. Migi továbbra sem pihen, keményen dolgozik a húrokon, de persze a többiek se teáznak, hozzák a súlytást a népre. Majd jön a Purity, amiben vendégvokalistaként üdvözölhetjük Rákóczi Antit, a Baby Bone énekesét. A lemez legnyugisabb tétele, amit az egyik legzaklatottabb követ Damagebirth címmel. Legegyszerűbben így jellemezhetném a dalt: 7,5 perc halál! A szám végére még talán a pokol kapui is kinyílnak! A lemez végére érvén kapunk még egy Slipping into nothing-ot, ami amolyan altatódalos feeling, illetve a zárásként felcsendülő The hour of the circle laza 7 percben búcsúzik a hallgatótól.

Lehet, kicsit sok a dal (lemezhossz: 50 perc), illetve azok hosszúsága, de a műfaj (Tool, Neurosis) szerelmeseinek ez igazán nem jelenthet problémát. Én azért azt mondom, hogy ha lemaradt volna 1-2 dal, akkor lett volna igazán romboló a Hateline! De persze azért így is nagyon erős a lemez, bátran ajánlom mindenki figyelmébe! Tessék mindenkinek megismerkedni az Angertea-vel akár lemezen, akár élőben! Addig is pedig csak óvatosan a vaddisznókkal!!! :)

www.angertea.com

Csabi